Tárgyas ragozás
A firtatásban, a meghatározásban, a felfedezésben. A kiállítás nem azt tanítja, hogyan élt egykor, mondjuk, a jászsági tanyavilág népe, vagy éppen, hogy mi jellemző a múlt század tárgyi kultúrájára. Inkább azt, hogyan lehet, hogyan érdemes megközelíteni, feldolgozni, értelmezni a múzeum, a kiállítás műfaját és feladatát, s hogy milyen dilemmákkal szembesülhet olykor a kurátor.
Mindezt persze interaktív módon. A Frazon Zsófia által a múzeum gyűjteményéből és az „állampolgári” felajánlásokból összegereblyézett tárgyak közül kiválasztott, alapvető kategóriák szerint elrendezett 33 hétköznapi eszköz mellé Joó Emese múzeumpedagógiai koncepciója társul. A hagyományos, lényegében egyirányú kommunikációs modell így többirányúvá, soktényezőssé válik.
Hiszen mi az alapeset? Az általában magára hagyott látogató flangál a kiállításon, és a szemével hallgatja, mit mondanak neki a tárgyak, talán gondol is róluk valamit, aztán hazamegy.
A Tárgyas ragozás esetében azonban az a cél, hogy a rendszerint csoportosan érkező diákok párbeszédbe, vitába kezdjenek nemcsak egymással, de a pedagógussal is, ennek során megértik például, hogy egy kiállítás szakmai, mégis szubjektív, ember alkotta képződmény. Közelebb kerülnek a múzeumhoz, s ez máris fegyvertény.
A múzeumpedagógus elmondja: számos alkalommal előfordult, hogy a korábban vándorkiállításként Miskolcon, Nagyatádon és Veszprémben már bemutatkozott Tárgyas ragozáson a diákok kétségbe vonták egy-egy tárgy múzeumba valóságát. Már miért volna gyűjtendő, bemutatandó néprajzi érték az eldobható evőeszköz, a felfújható fotel, esetleg a múlt század utolsó negyedében oly nagyon népszerű pilleszék? Ilyenkor kérdésfeltevésre biztatta őket, fejtsék meg együtt, miért lehet fontos, mire jellemző az adott tárgy.
Különböző kreatív feladatok segítségével közös gondolkodásra, fogalom meghatározásra, a lehetséges válogatási szempontok számbavételére, kiállítás rendezésre, és ami talán a legfontosabb: önálló véleményalkotásra lehet rábírni az eleinte még ásítozó diákokat, akik olykor valódi nyűgként, teljesítendő feladatként vagy éppen szimpla lógási lehetőségként tekintenek csupán a múzeumban való lófrálásra. Nem kell hozzá sok idő, hogy belelendüljenek az ötletelésbe.
Például a kiállítás bővítésének lehetőségei terén: milyen további kategóriákkal lehetne kiegészíteni a már meglévő hét nagy témát? A lakáskultúra, közlekedés, teherhordás, viselet, gazdálkodás, táplálkozás, világítás mellett a szórakozás vagy a kommunikáció topikját szinte minden alkalommal hiányolták a diákok. Az ötletgazdák éppen ezt szerették volna: újabb és újabb ötleteket előhívni a diákokból.
A tárgyak mellé rövid szövegek is társulnak, jellemzően az azokat „beküldők” személyes, az eszközökhöz kapcsolódó történetei, illetve lexikon szócikkek. De éppen a szubjektivitás benyomását erősítendő, Keresztesi József író az adott szövegek alapján fiktív szövegeket is készített, amelyeket aztán hangjáték formájában a helyszínen meg lehet hallgatni, sőt májusban felolvasószínházi előadás is lesz Máté Zsolt, Schönberger Ádám, Radnay Csilla és Péter Kata közreműködésével. A tanulmányi kiállítás természetesen illeszkedik a tanévhez: a múzeumi szemeszter június 16-ig látható, de a teljes múzeumpedagógiai program letölthető a Néprajzi Múzeum honlapjáról.
Romák, horvátok és az I. világháború a Kúriában
Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum új főigazgatója vezeti azt a munkabizottságot, amely a városligeti, leendő múzeum negyedbe tervezett új Néprajzi Múzeum szakmai koncepciójának kidolgozásáért felelős. A 2018-ban megnyitni tervezett új Néprajzi kiállítótere a jelenleginél nagyobb lesz, és jobban koncentrál majd a magyar és a nemzetközi anyag együttes bemutatására, valamint igyekszik választ adni a társadalom által feltett új kérdésekre, mint az identitás problémái, a migráció, a romakérdés. Ez utóbbival kapcsolatban a főigazgató jelezte, hogy tervezik egy spanyolországi roma tárlat vendégül látását a közeljövőben. Az esedékes kiállítások között említett még egy horvát nemzetiségi kiállítást (Horvátország EU-csatlakozása apropóján), s több az I. világháború hatásával foglalkozó tárlatot a világégés centenáriuma alkalmából.
Szóba került a szentendrei skanzen (az új igazgató előző munkahelye) és a Néprajzi Múzeum esetleges összeolvadása, de a vezető közölte, ilyesmit nem terveznek. Csupán kutatási és marketinges együttműködés lesz. Az új főigazgató szeretné erősíteni a kommunikációs munkát, a múzeumpedagógiai munka arányát, a honlapon történő ismeretközlést. Személyi kérdésekről nem esett szó. Az előző főigazgató, Fejős Zoltán továbbra is a múzeum munkatársa, hangzott el újságírói kérdésre.
Mint ismeretes, a kormány eltökélt célja, hogy a Kúriát visszaköltözteti a Néprajzi Múzeum jelenlegi épületébe, s ennek előkészítése elkezdődött. Úgy tűnik azonban – tudtuk meg Kemecsi Lajostól –, társbérletről 2018-ig nincs szó, legfeljebb abban az esetben, ha a Politikatörténeti Intézet kiköltözik az általa használt épületrészből, illetve arról folytak megbeszélések, hogy a Néprajzi használatában lévő dísztárgyalót a Kúria alkalmanként használja. (Csordás Lajos)
