Kassa elszállt
Ezt az imágót találta ki magának ugyanis 2013-ra Kassa. A Planet Kosice nevet, és azt, hogy az egész évadot Star Wars-os, szuperszonikus-szimbolikusra fazonírozza. A szépséghiba csak az, hogy miután az ember jót mosolyog az űrbéli tájat ábrázoló műsorfüzeten, a csillagközi logón és a megnyitó ceremónia óriáskivetítőjén szerencsétlenkedő, asztronautának öltöztetett színészeken, rögtön utána az a rosszindulatú gondolata támad, hogy Kassának nem volt más választása, mint hogy hülyére vegye magát. Az igaz, hogy ezen még az évad projektigazgatója, Ján Sudzina is élcelődött egy csöppet Magyarország kassai főkonzulátusának egy héttel ezelőtti sajtótájékoztatóján. Azt mondta, nem kellene túl komolyan vennünk ezt a megnyitót, sem az egész EKF-projektet, sőt szeretné, ha mi, nézők is képesek lennénk kifigurázni magunkat időnként, pont úgy, ahogy az ünnepség szereplői és szervezői.
Felteszem, nem arra gondolt Sudzina, hogy az évad két fő helyszínének beharangozott ipari műemlék, a kultúrparkká átépítendő egykori kaszárnya és a Vízi utcai régi fedett uszodából kialakítandó Kunsthalle nemhogy a megnyitóra nem készült el, de jó, ha nyárra el fog. (Ezért természetesen tucatszámra jelentek meg az elmúlt hónapokban a Kassát a 2010-es EKF-hez, Pécshez hasonlító cikkek.) Ezenkívül a szlovákiai szezonnyitány fényévekkel marad le a három évvel ezelőtti Ruhr-vidéki vagy akár a magyarországi megnyitó kínálatától. A háromnaposra beharangozott programdömpinghez képest a hivatalos megnyitó napján, vasárnap délután kettőkor alig találni néznivalót a városban. Rendben, ekkorra rég befalatozták összes croissant-jukat a Reggeli a városban című kávéházi programsorozat prominens és kevésbé prominens résztvevői: írók, tudósok, építészek, muzsikusok, klímakutatók és dizájnerek. De mi lesz ebédre?
Végül is ez a nulladik nap, elmegyek akkor a színházba, az évad hivatalos nyitányára – gondolom. Csakhogy az ünnepségen biztonsági okokból (!) és helyhiány miatt (!) összesen harminc újságíró vehet részt, sajnálja a sajtóiroda, ez van. „C” program: ma avatták fel a városban a Márai Sándor teret, Kassa szülötte ugyanis egyike annak a négy hírességnek, akikre a szervezők az idei programokat építették. Útba esik az író emlékszobája, amely 2000 óta nyitva áll ugyan, de mostani kiállítása – a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködésben – csak tavalyelőtt készült el. Az EKF-megnyitó miatt ma bejelentkezés és belépő nélkül lehet nézelődni itt, máskor a ház zárva van. – Nincs pénz folyamatosan nyitva tartani, csak előre egyeztetett időpontokban – magyarázza Veres Tímea történész, aki alkalmanként idegenvezető az emlékszobában. Aztán büszkén meséli, hogy a tavalyi Múzeumok Éjszakáján 400-an fordultak meg itt, 99 százalékban szlovákok. – Ez nagy dolog, mert itt sokan máig sértőnek érzik, amit Márai a szlávokról vallott. Pedig ő nem nemzetgyűlölő volt, inkább mizantróp. Mindenesetre örülünk, hogy egyre több műve jelenik meg szlovákul.
A magyar történészt a főutcai látogatóközpont kínálata igazolja: a kézműves kis fejszék, kereplők és Frantisek II. Rákoczi (sic!) feliratú bögrék mellett, közvetlenül a viaszból öntött kölyökkutya-gyertya tőszomszédságában ott roskadozik egy egész polc – Márai Zem, zem!, Nebo a zem és Cutora című kötetei alatt. Sajnos sem az itteni, sem az utcán „Can I help?” feliratú pólóban szaladgáló fiatalok nem beszélnek túl jól angolul, viszont szívmelengetően segítőkészek, kipirulnak és beleizzadnak a magyarázásba, így végül mindent megtalálunk. Azt a kevés mindent.
Például az ürességtől kongó Uhorsky udvarba költöztetett Miskolc házat, ahol a magyar testvérvárosnak kellene reklámot csinálni. Zenével, turizmussal, gasztronómiával. A színpadot épp átadó borsodi gospelkóristák azonban szomorúan rágcsálják otthonról hozott perecüket, amiért első koncertjükre 30-an, a másodikra legfeljebb 15-en érkeztek. Állítólag nem tudtak róluk a helyiek.
Ennyit a magyarországi jelenlétről. Ahogy lapunk munkatársa, Szilvássy József nemrég beszámolt róla, a reméltnél jóval kevesebb magyar program lesz a magát büszke multikultinak tartó város idei kínálatában. A projektterveikkel Ján Sudzináékhoz pályázó alkotóinknak ugyanis kínosan kevés vagy nulla támogatást szavaztak meg a szervezők.
Lehet, hogy ugyanígy jár majd Kassán, mégsem borúlátó az a régi ismerős, aki a reflektorfénytől lila latyakban gázol a város főutcáján. A 15 éve Pécsen élő holland Simon Wintermansszal akkor készítettünk interjút, amikor 2010-ben a fejébe vette, hogy elbiciklizik Európa akkori kulturális fővárosaiba: a Ruhr-vidékre és Isztambulba. Wintermans egyrészt arról híres, hogy ébren töltött óráinak legalább kilencvenöt százalékát mosolygással tölti, másrészt arról, hogy nem nagyon ismer lehetetlent. – Tudod, hogy most a hivatalos pécsi küldöttséggel fogsz kezet? – kacag, mint rendesen, majd elmeséli, hogy három évvel ezelőtti EKF-ünk véletlenül elfelejtett delegációt küldeni Kassára. Simon telefonálgatni kezdett az önkormányzathoz, mire ott nagyon meglepődtek. Aztán néhány napig úgy nézett ki, csak elkíséri őt Szlovákiába egy politikusféle, de aztán lemondta. Nem gond, szívesen képviseli hollandként a baranyai megyeszékhelyet, neki úgyis az az első, hogy az idei meg a 2014-es EKF-biciklitúráihoz támogatót találjon, az meg megy egyedül is.
Fura hely ez a Planet Kosice. Nemcsak a retro sci-fi megnyitóparádéja miatt, ahol ruszin asszonykórusok arcpirító magabiztossággal nyomnak le velük egy színpadon hörgő tollfejdíszes punkbandákat, és ahol már semmilyen meglepetést nem okozna a bilifrizurás csehszlovák ufólány, Majka landolása. Hanem azért is, mert a kínosan elhúzódó beruházások, a szervezőket sikkasztással gyanúsító hírek és a Jamiroquai-koncertbe belevisító erősítők ellenére is van valami szerethető ebben a próbálkozásban. Legalábbis így, a legelején. Nyár végére meg meglátjuk, hogy Kassa csak elszállt, vagy tényleg betölti az intergalaktikus űrt.
Ne szólj szám!
Nem, mintha a statisztikákon múlna egy ilyen évad sikere, az mindenesetre lelkesítő, hogy a szabadtéri koncertezés szempontjából ítéletidőnek számító havas esőben is 40 ezren voltak kíváncsiak a kulturális évad vasárnap esti megnyitójára – adta hírül a kassai sajtóközpont. Tudható az is, hogy a város az uniótól, a szlovák államtól, a helyi és a megyei önkormányzatoktól, valamint szponzoroktól összesen 60 millió eurót szerzett körülbelül 300 programra, amelyekre decemberig egymillió látogatót várnak.
