- Kegyvesztett lett?

- Amikor az akkori kulturális államtitkár, Szőcs Géza igazgatónak hívott, nem erre hivatkozott, hanem a debreceni Modemben végzett munkámra, az ottani szellemiségre. Nem jöttek szóba politikai szempontok. Én nem akartam jelentkezni a Műcsarnok ügyvezető igazgatói pályázatára, pedig sokan noszogattak, a jobb- és a baloldalról is. Abban a bohóckodásban pláne nem vettem volna részt, hogy rám írnak ki egy pályázatot. Egyébként 2006 óta, amióta a Műcsarnok nonprofit kft., a fenntartónak joga van vezetőt kineveznie. Előtte nem volt. Ezért az elődöm esetében beszélhetünk jogszerűtlenségről, hiszen Petrányi Zsolt kinevezésekor a ház még állami intézményként működött, ezért pályáztatással lett volna kötelező igazgatót választani. A szakmai bizottság 6:1 arányban Fabényi Júliát javasolta, Bozóki András miniszter mégis Petrányit jelölte ki. Persze nincs okom feltételezni, hogy nem szakmai indokok alapján. Ami biztos, hogy felém sem Szőcs Géza, sem L. Simon László államtitkárságáról nem érkezett semmilyen presszió.

„Rám kiírt, áldemokratikus pályázatba nem mennék bele”

- A Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Fekete György által rendelt Makovecz-kiállítás az volt?

- Nem kaptam ilyen rendelést. A tárlat ötlete az enyém. Idén tavasszal az MMA-elnök magánbeszélgetésre hívott. Kissé megdöbbentem, amikor megláttam, hogy ötven másik ember is ott ül a Kecske utcában, az akadémia tagjai. Azon az ülésen részletesen beszéltem a terveimről, ahogy arról is, hogy szívesen rendeznék egy Makovecz-kiállítást. Olyat, amelyik a nemzetközi hatásával együtt mutatja be az életművet, mert a magyar építész Olaszországtól Japánig számtalan ország architektúrájára volt komoly hatással. Olyan tárlatot szerettem volna, amelyet érdemes elvinni a világ legnagyobb művészeti központjaiba.

- Mi volt ezzel a baj?

- Nyílt konfliktus emiatt sohasem volt közöttünk az MMA elnökével. Pletykák jutottak el hozzám, miszerint ő csakis egy magyar kontextusba ágyazott, magyar közönségnek szóló Makovecz-tárlatot tud elképzelni, ráadásul ő nevezné ki a kurátort és felügyelné a munkáját. Ezekre a hírekre reagálva nyár elején írtam Fekete Györgynek egy levelet, amelyben rögzítettem a tényeket. Hogy a kiállítás tervét én vetettem fel, és hogy a Műcsarnokban az én igazgatásom alatt tárlatokat csakis autonóm módon lehet rendezni. Abba pedig, hogy ki legyen a kurátoruk, kívülről nem szólhat bele senki. Ha én kérek fel az egyik kiállításunkhoz kurátort, én sem szólok bele a munkájába. Akkor sem, ha nem teljesen értek egyet azzal, amit csinál.

- A Nemzeti Szalon-koncepcióval is presszionálta az MMA?

- Az MAOE és az MMA tavaly novemberben tanácskozást hívott össze. Ott Fekete György Nemzeti Szalon néven olyan kiállítássorozat tervét vázolta fel, amely az érdi galériától kezdve a Szépművészetiig az ország megszámlálhatatlan kiállítóhelyének adna programot. Ekkor hangzott el Fekete György részéről az a mondat, hogy tárjam ki végre a szívem az iparművészet előtt. Felhívtam a figyelmét az Üllői úti Iparművészeti Múzeumra, és előálltam egy olyan seregszemle koncepciójával, amelyben a kortárs képzőművészeté a főszerep. Ez a „szalon” kétévente a magyarországi termésből mutatna be minél többet a Műcsarnok körül felállított pavilonvárosban. Miközben odabent kurátori kiállításon kapnának helyet az adott szezon szakmailag legjelentősebbnek ítélt alkotásai. Minden második évben a külföldi kortárs művészetet hívhattuk volna meg a Hősök terére, itt kapcsolódott volna a Nemzeti Szalonhoz a kinevezésem óta szervezett Budapest Biennále koncepciója, amelyet 2014-ben terveztünk indítani. Jövőre, a Velencei Biennále évére időzítettük azt a promóciós európai körutat, amelyre már nyilvánvalóan nem lesz lehetőség.

- Ezt a Budapest Biennále-ötletet sokan megmosolyogták a szakmából, szívvel-lélekkel eddig csak a leköszönt Szőcs Géza támogatta.

- L. Simon Lászlóval beszéltünk már róla. Ő is támogatta. Jó néhány kollégámmal és külsős munkatárssal dolgoztunk az előkészítésén. Az MMA-elnök szerint viszont a Műcsarnok nem arra való, hogy magánfilozófiákat teljesítsen ki közpénzből. Fogalmam sincs, mit ért magánfilozófián Fekete György.

- Lehet, hogy a nyári Mi a magyar? című kiállítást, amelynek ön volt a kurátora?

- Nem tudom, hogy látta-e a kiállítást. És a többit a Műcsarnokban. Az biztos, hogy a nemzeti identitás az elmúlt 200 évben az egyik legfontosabb kérdés volt a magyar kultúrában, amit művész feltehet magának. Semmiképp nem gondolnám ezt magánfilozófiának.

- Gondolkodott rajta, hol hibázhatott?

- Nem olyan bonyolult ez a történet, hogy túl sokat kelljen rajta gondolkodni. Bármely nemzeti intézmény vezetése a kultúrpolitika kompetenciájába tartozik. Most sem történt más: politikai döntés született.

- Kultúrdiktatúra van Magyarországon?

- Mit ért ez alatt?

- Például azt, ami épp Szegeden történik. A 90 százalékos látogatottságú, többféle szakmai díjat nyert szabadtéri játékok ügyvezetőjét, Bátyai Edinát épp most készülnek leváltani, és ha a helyi képviselő-testület megszavazza, a helyébe egy Fidesz-hű színészt ültetnek, kudarcos fesztiválvezetői múlttal és töredék annyi tapasztalattal, mint Bátyaié.

- Nem ismerem ezt a történetet, de számomra elfogadhatatlan, hogy művészetszakmai vitákat politikai szempontok szerint döntsenek el.

- És ezzel a véleménnyel a tarsolyában keres most állást?

- Olyan nagyon még nem keresek. Nem volt időm foglalkozni ezzel.

- Nem megy vissza a Modembe?

- A debreceni központnak kinevezett igazgatója van.

- Az ön pártfogoltja.

- Tényleg kedvelem Kukla Krisztiánt, de ő egy szuverén ember. Szó sem lehet arról, hogy bármilyen módon csatlakozzak az ő adminisztratív úton történő eltávolításához.

- Felröppent a neve a Ludwig Múzeummal kapcsolatban is.

- Nem kaptam ilyen ajánlatot.

- És ha kapna?

- Egy rám kiírt, áldemokratikus pályázatba ebben az esetben sem mennék bele. Nyílt pályázatba, komoly zsűrivel, valószínűleg igen. De ez egyelőre fikció, nyilván csak akkor tudnék pályázni, ha a kiíráskor sem lenne még állásom.

- Van kilátásban más?

- Megkerestek már, de kisebb intézménytől, nem állami szférából és nem Magyarországról.

- Egyelőre itt is van dolga. Például el kell dönteni, jövőre ki képviseli Magyarországot a Velencei Biennálén.

- Ebben a zsűri hamarosan javaslatot fog tenni. Nemzeti biztosként pedig az általuk legjobbnak tartott projektet jelölöm majd. Ez még az idén lezajlik.

- Rendet tesz távozása előtt a Banksy-kiállítással kapcsolatos hisztériában is?

- Egyetlen dolog változott a tavaly decemberben közzétett koncepciónkban, az időpont. Sosem ígértünk mást, mint ami most december 8-tól látható lesz. Levetítjük a brit graffitiművész filmjét, amelynek a jogait négy évre megvettük, és mellé kiállítjuk a kapcsolódó fotókat, videókat.

- És mi lesz a magyar Flash Art magazinnal? Az is az ön „gyereke”.

- Szeretnénk továbbvinni, mert egy év alatt a legnagyobb példányszámú képzőművészeti magazin lett Magyarországon.

- Jórészt NKA-pénzből. Erre mostantól nem nagyon számíthatnak.

- Megizmosodott a lap annyira, hogy talán a magánszférából is érdemesnek tartja majd egy befektető a folytatást. És végül is az MMA egyetértésével működő Műcsarnok is kiadhatja. Ez szintén egy verzió.

- Ön szerint mivel töltenék meg?

- Ebbe most nem szeretnék belegondolni.