Az Előkelő idegennel bevezetett fordulat, mármint a visszatérés a Bonanza Banzai-típusú elektronikához, vagyis Ákos esetében magukhoz a gyökerekhez, szerencsére nem lesz jó érzékkel meglovagolt nosztalgia. Ez a hangzás okosan feldúsított és modernizált elektronika, feszes tempók, amelyek szinte kérik, hogy megküldjük a hangerőt. (Jót tett a Balkan Fanatikból kölcsönvett Lepés Gábor és a másik közreműködő, Sellyei Tamás.) Vagyis egyszerre vagyunk a nyolcvanas években és a jövőbe mutató jelenben. Ez azért is fontos, mert az album igazából utópia: 2084-ben járunk, mikorra a viszálykodó országok eltűntek a föld színéről, mindenhol virágoznak a gazdaságok. A világot a Nemzetközi Alap szakértői irányítják... Béke, csend, vidámság.

Ehhez képest meglehetősen keserű képet fest a nyitánnyal felvértezett 12 tétel. Kesernyés önirónia járja át a sorokat, és ez a vegyület meg is emeli a dalokat, az album legjobb pillanatait (Keserves fényűzés, Vén tinédzserek, Tipikus sztereó, Régi jövő, Ne keress engem). A diagnózissal pedig nehéz vitatkozni: „Itt mindig ugyanaz a köd szitál”, vagy: „Egymásba zuhanó emberek, / Itt győzni senkinek nem lehet”, netán: „Még megy az első rész / De a kritika már kész”. Nem csoda, ha ezek után a távoli jövő helyett máris a fojtogató hazai jelenben érezzük magunkat, de hát minden utópiának ez a célja: lerántani a leplet saját magunkról.

A 2084 nagyon egységes, nagyon kitalált lemez. Nincsenek igazán kiugró nagy slágerek (talán csak az Előkelő idegen jelentkezhet be erre a címre), mint ahogy nincsenek hervasztó mélypontok sem (talán A szabadság rabszolgái lett kissé szájbarágós). Már az is jó, hogy hiányzik A fénybe nézz-hez hasonló ájtatos modorosság, hiszen a korábbi lemeznek (A katona imája) épp ez volt az egyik gyenge pontja. Letisztultabb a hangzás, és a szövegek sem akarják mindenáron versekként illegetni magukat. Talán csak egy-két helyen kezd szavalni a költő, de ez már amolyan védjegy, butaság lenne felróni.

Ákos tehát ott van a szeren, és úgy tűnik, jó ideig ott is marad.

(Ákos: 2084; Fehér Sólyom Zeneműkiadó)