A spoken word eme ágában nincs kecmec: a szerző kiáll a színpadra, és meghatározott időkeretben elmondja, amit akar, a közönség pedig instant véleményt nyilvánít. Nevet, megdöbben, sír, hurrog, miegyéb – a visszacsatolás itt tényleg rögtön érkezik. Bár a hazai szakértők szerint a többnyire csendes befogadói attitűdre kondicionált közönség egyelőre nem elég bátor – a slammerek egyre gátlástalanabbak, ami ebben az esetben a lehető legpozitívabb jelző.

A Slam Poetry Budapest Egyesület, a BlyWorx, a Café Budapest és a Trafó együttműködésében megrendezett első országos bajnokságot hosszas selejtezősorozat előzte meg. A minden hónap utolsó csütörtökjén a budapesti Mika Tivadar Mulató pincéjében rendezett klubversenyek első helyezettjei nemcsak a szokásos pénzdíjat tehették zsebre, de kvalifikálták magukat a mostani döntőbe is. Pár hete a Corvintetőn külön selejtező volt a nem budapesti slammerek számára, innen hárman jutottak a Trafóba, az egyesület ezenkívül a korábbi nagyobb összecsapások győztesei közül is delegált néhány versenyzőt: így állt össze a 23 fős mezőny.

Miután Busa Pista bemelegítette az egybegyűlteket, összesen ötfős zsűri értékelte a performance-okat – ketten a közönség soraiból pontoztak, hárman pedig a színpadról. A szakmai zsűri tagja volt Petrányi Zsolt, Matits István, az egykori Kőleves Slamek egyik kitalálója, mellesleg a 2009-es berlini First European Poetry Slam Days negyedik helyezettje, vagyis az eddigi legeredményesebb hazai slammer – valamint e sorok írója, aki ugyancsak aktív szereplője a szcénának.

A legmagasabb színvonalúnak tűnt az eddigiek közül ez a vasárnapi verseny, ami az Amoeba trió zenéje és a Kiégő Izzók vizuálja mellett jórészt a föntebb emlegetett gátlástalanságnak köszönhető. (Az est házigazdája Mavrák Katalin Hugee és Németh Péter Zeek volt.)

A slammerek többnyire nagyon is jól tudták, hogyan kommunikáljanak a közönséggel, és nem burkolóztak művészlilába, inkább arról beszéltek változatos stílusban, ami körülveszi őket. És mennyivel élvezetesebb volt ez a hol lírai, rímekbe szedett, hol erős prózába tördelt társadalomkritika, mint akár a legjobb kerekasztal-beszélgetés valami tévéstúdióban!

Vallomásmondat: leginkább az ilyen, a valóságot hatásos formába illesztő szövegek vannak rám hatással – mert nem igaz, hogy a közélet nem érdekes; nem igaz, hogy a fiatalok apolitikusak. Az, hogy nem (nagyon) hangzott el egyenesben Orbán vagy Gyurcsány neve, még nem jelenti, hogy ezek a srácok ne mondanák el pacekba, mi újság van.

Minden ízében gyenge produkcióval nem is találkoztam az este alatt. Néhány sutasága ellenére is nagyon fontos szövegnek éreztem Tonte Renátáét, aki a Felszállott a páva kezdetű népdallal adott erős felütést a női egyenjogúság témájában kelt slamkölteményének.

Kemény Apóh Zsófia neofita slammer szövege is kitűnő volt, az előadás pedig lesz még sokkal jobb is. A pécsi Fata Dániel a Szózatot használta trambulinnak hömpölygő és feszültséggel teli monológjához. Bencsik Ádám Ponza miniegyfelvonásos családi „rámát” adott elő, Kövér András a gyerekkor rekvizitumait szedte elő a fiókból, Angyal Gyula szerint sok egyéb mellett metál kell a magyarnak, Müller Péter Sziámitól pedig egyebek mellett megtudtuk, hogy „nagyjából mindenből elég a halálos adag”. Szabad idézet. Tengler Gergely, azaz TG szokásosan impulzív előadása most is nagy hatással volt, Szkárosi Endre hangköltő-tanáré ugyancsak.

Gábor Tamás Indiana egy "Mémálmát" szedte rímekbe egy olyan országról, egy olyan világról, ahol minden éppen fordítva (vagyis: jól) működik. Színész Bob, azaz Horváth Kristóf ugyancsak közéletire vette – a prózát kitűnően keverve az aliglüktetéssel és a csasztuskaparódiákkal, Antonovits Bence pedig keresetlen szavakkal küldte el a francba a politikusokat...

A döntőben Atlaszról (aki „bírja nélküled is”) beszélő Pion István lett a harmadik, a költészetről, a költőségről meglehetős (ön)iróniával verselő Simon Márton második helyezett lett – Süveg Márknak a tükör fogalmáról írt iszonyúan erős szövege pedig győzelmet ért. A fair play díjas is az Akkezdet Phiai rap- és slampoetry duó tagja lett nálam: első helyét a szerinte legjobbnak, Pion Istvánnak ajánlotta...

Azok meg, akik szerint a költészet valami poros izé, ami köldöknézegető csúcsértelmiségieken kívül senkit nem érdekel, jól teszik, ha benéznek egyszer egy poetry slam estre valahol az országban. Az unalom ideje lejárt, a költészet menő.

Alapszabályok dióhéjban

A versenyzőknek három perc alatt (+15 mp tiszteletidő) kell elmondaniuk, amit írtak – időtúllépésért félpercenként egy pont levonás jár. Csak saját szöveggel lehet indulni. Az ötfős zsűri pontszámaiból a legmagasabbat és a legalacsonyabbat nem veszik számításba. A zenei aláfestést és a kellékhasználatot előzetes szabályok rögzítik – legtöbbször ezek nélkül kell boldogulni. A papírról olvasásért rendszerint nem jár pontlevonás. Holtverseny kialakulása esetén a közönség, illetve a zsűri hangereje a döntő. A nemzetközi versenyek gyakorlata többféle lehet. Van, hogy a szerző többnyire saját anyanyelvén ad elő, a zsűrinek és a közönségnek a gesztusok, a mimika, az előadásmód mellett fordítás segít a megértésben, de van, hogy idegen nyelven kell szöveget mondania. Programajánlókért, információkért a www.slampoetry.hu oldalt érdemes felkeresni.

Müller Péter Sziámi szövegéből kiderült, „nagyjából mindenből elég a halálos adag”