Már maga a koncert létrejötte is óriási szenzációnak számított – emlékezik vissza Mihály György producer. Igaz, Hegedűs László annak idején el tudott hozni egy-egy „nyugati” bandát a keleti blokkba, de ha ez sikerült is, ezek afféle kanyarok voltak a turnék végén, valamelyik hétköznapon, amikor a nyugati közönség nem bulizott, de nálunk ugrásra készen álltak a rajongók. Az 1986-os Queen-koncert több szempontból is különleges volt tehát: ez volt az első alkalom, amikor egy sztárcsapat igazán komolyan vette a budapesti fellépést. A Népstadiont pazar helyszínnek tartották, a magyar fővárost meg különleges és izgalmas világnak látták.

Arra a kérdésre, hogy a koncertfilm ötlete született-e meg előbb, vagy a bulié, Mihály György egyértelműen úgy emlékszik, hogy Hegedűs László tulajdonképpen a film ötletével csábította ide a Queen menedzserét, Jim Beachet. A neves rockformáció mögött lévő „agyat” az Illés György-féle magyar operatőriskola kiválósága, díjai és nemzetközi reputációja győzte meg – miután a szervezők garantálták, hogy a legkiválóbb szakembereket szerződtetik majd a filmhez.

Így is történt, Ragályi Elemér vezető operatőr mellett még tizenhat kameraman rögzítette az eseményt. Még ma is példátlan teljesítmény lenne egy Queen kaliberű zenekar teljes budapesti turnéjának ilyen fokú dokumentálása. Különösen, hogy a magyar stáb nem videotechnikára, hanem 35 mm-s celluloid filmre rögzítette a koncertet. Korábban senki sem vállalkozott ilyen „igényes őrültségre”. Nem is volt annyi kamera az országban, mint amennyire szükség volt, külföldről kellett még hozni. De a megalomán koncepciót az is jól jellemzi, hogy a Mafilm teljes lámpaparkját bevetették, hogy bevilágítsák a stadionban tomboló kilencvenezer embert. Sőt még azt is el tudták intézni, hogy helikopterrel berepülhessenek a stadion fölé, és a levegőből is filmezhessenek.

A rendezői feladatokat és ezzel a teljes stáb irányítását Zsombolyai János kapta meg, aki maga is operatőrként kezdte a szakmát, sőt a zenés film terén is volt tapasztalata, elvégre a Kengurut tekinthetjük egyfajta előtanulmánynak. A gárda ezután elkezdett ötletelni, hogy mivel tehetnék kerekebb egésszé a mozit: ekkor döntötték el, hogy a kulisszák mögött is forgatnak. Már akkor dolgoztak a kamerák, amikor Freddy Mercury és társai felléptek a Bécsből Budapestre induló szárnyashajóra. Később számos civil jelenet is bekerült a filmbe, mint például Mercury és a többiek budapesti és szentendrei sétái, vagy a gokartozás a Hungaroringen.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mekkora feladat volt a tizenhét kamera koncerten rögzített képét összevágni. „Mi, filmesek általában úgy véljük, ha valami nincs a vásznon, akkor az nem is hiányzik, de biztos vagyok benne, hogy számos fontos momentumról még így is lemaradtunk” – mondja a producer. Akkoriban semmiféle digitális eszköz nem létezett, így a tizenkét legfontosabb kamera képét szinkronban összemásolták egyetlen filmkockára – ez volt a mankó a vágóknak. Aztán később ez a spéci montázs bejárta a világot: még be sem mutatták a kész filmet, Jim Beach Szingapúrban talált a piacon egy VHS-kazettát, amelyen ez munkafelvétel volt. El is küldte ajándékba a stábnak. Mihály György szerint a mai napig nem tudják, hogy ki „szivárogtatta ki” a felvételt.

A legbizarrabb sztori a koncertfilm kapcsán azonban mégsem ez, hanem az, amely jóval az esemény rögzítése előtt történt meg. Mihály György a pesti Intercontinental hotelben várt Brian May-re, mivel a koncertek előtt valaki a zenekarból mindig szemrevételezte a stadiont, megfelelő helyszín-e. De a Bécsből jövő limuzin csak nem akart megérkezni, míg végül egyszer csak a telefonhoz hívták Mihályt. A zenész sajtósa jelentkezett, hogy lerobbant a kocsi, és egy biatorbágyi kocsmában hiteleztek nekik egy telefonhívást, hiszen magyar pénz nem volt náluk, és a hitelkártyákat nem fogadták el. „Leizzadtam, mert az még a legszörnyűbb lázálmaimban sem merült fel, milyen lenne, ha egy lepukkant falusi italmérésbe egyszer csak betérne Brian May” – emlékezik Mihály György. Odarohant, megtalálta a csapatot, akik a gomolygó füstben támasztották az alumíniumpultot. A helyi közönség látványosan tudomást sem vett a világsztárról, aki éppen egy feles kevertet kortyolgatott. Mihály György bizton állítja: Brian May ma is tudja, mi az a kevert, annyira ízlett neki. A koncert pedig minden bonyodalom nélkül zöld lámpát kapott.

Tizenhét kamera vette a koncertet – összesen nem volt ennyi az országban