Jogászbál GPS-szel

Aki szeret olvasni, voltaképpen mind azért kedveli, mert rövid ideig elmerülhet egy másik, teremtett világban. Sétálhat benne kedvére. De mi lenne, ha egyszer találkozna a kettő? Úgy barangolhatnánk egy regényben, hogy közben a valóságot sem kell száműzni? A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ötlete épp ezt valósítja meg.

Úgy sétálhatunk Budapesten, hogy közben Ottlik Géza Hajnali háztetők című regényének helyszíneit is útba ejtjük. S nem is kell hozzá más, csak egy okostelefon.

A Magyar utca regényben és a valóságban
A Magyar utca regényben és a valóságban

Hogyan lehetne lefordítani egy regényt a város különböző pontjaira? – ebből a felvetésből indultak ki a MOME keretei között működő Kreatív Technológia Labor munkatársai, Mata Juli és Jankó Anna, akik nemrégiben a sajtónak is bemutatták az elkészült kalandtúra első három állomását. Mert igenis jó dolog néha kilépni a múzeum teréből (ahol különben Minden megvan címmel Ottlik-kiállítás fut), és odakint, füstben, porban, melegben is megtapasztalni az irodalom elvontan valóságos világát.

A Hajnali háztetők ráadásul szinte önmagát kínálta föl a kalandra. A regény ugyanis a főváros ismert helyszínein játszódik, s már csak az 1936-ban készült térképet kellett megtalálni, hogy a felhasználó korhű utcákon használhassa a modern kor nagy találmányát: a GPS-t. Miközben az is örömmel töltheti el az olvasót, hogy igazi unikumot tart a kezében, hasonló sétát ugyanis eddig csak Dublinban mutattak be nem is olyan régen, természetesen az Ulyssesre alkalmazva.

A hazai verzió kidolgozásában az MTA SZTAKI segített: a készítők a Guide@Hand alkalmazás kereteibe integrálták a budapesti sétát. Ez azt jelenti, hogy a Google Playben vagy az App Store-ban a Guide@Hand Budapest alkalmazást kell kikeresnünk és telepítenünk, majd a séták közül letöltenünk az ingyenes Hajnali háztetők túrát. (Ehhez egyaránt jó az okostelefon és a táblagép is.) Az ötletgazdák január eleje óta dolgoznak a kivitelezésen, s abban bíznak, hogy az irodalom és a korszerű technológia légyottjából mindenki jól jön majd ki: a konzervatív olvasó élvezettel próbálja ki a kütyüket, a technológia rabja pedig belekóstol az olvasás izgalmaiba.

Már az a kép is megér egy misét, amikor tesztelés közben néhány vállalkozó kedvű „túrázó” kezében táblagéppel, fülében a megfelelő dugaszokkal (fülhallgató nélkül a városi zaj elnyomná a narrátor hangját) szlalomozik a Váci utcai éttermek teraszai között, ahol minduntalan megpróbálják leültetni falatnyi gulyásra. De hát hogyan is lehetne? A túrázó ugyanis már rég a harmincas években jár, a Fővám tértől indult, itt kezdődik a regény is, de a GPS máris az Egyetem tér felé navigál, hiszen az egyetemista szereplők élete is itt zajlik, sőt a történet szerint épp jogászbálba készülnek.

Így hát a téren máris azt kéri a gép, hogy foglaljunk helyet, mert a regényrészletek után archív felvételek segítségével apró filmrészletet tölthetünk le a korabeli jogászbálról, galériákat és cikkeket, hogy mégis milyen szabású ruhában volt illendő megjelenni. S épp ezek miatt a kiegészítő tartalmak miatt lesz igazán érdekes a séta, mert bár az olvasói fantázia határtalan, és olvasás közben maga is „leforgatja” a jeleneteket, de a részletek már elmosódnának. Itt viszont látjuk a korabeli hajviseletet, a kissé komikus táncot, halljuk a kísérőzenét, s már csak annyi dolgunk van, hogy a forgatagba odaképzeljük Verát és a randira érkező hősünket.

Az Egyetem tértől a Kossuth Lajos utcába sodor tovább a regény, ahol választhatunk: betérünk a képzelt Raguza étterembe, vagy a Károlyi-kert valamelyik padján merülünk el a Magyar utca buja világában. Az utca ugyanis annak idején bordélyok helyszíne volt, s ennek kapcsán korabeli fotók idézik fel az akkori szépségideált, és viccek azt, hogy mi számított annak idején sikamlós tréfának. Egynémely adoma ki is fog rajtunk, nem igazán értjük az összefüggést, a másik meg kissé erőtlennek tűnik, bár igazságtartalma átível a korokon: „– Mondd, Klára: engem szeretsz vagy a pénzemet? –Mind a kettőtöket, kedves Arthur.”

A séta a szeptemberi kész változatban már 16 állomást tartalmaz majd, a két főszereplő hölgyet követhetjük nyomon (Verát és Alízt, a gyártulajdonost), eljutunk majd a Rózsadombra, a Millenáris Parkba, utazunk majd a 61-es villamossal, átzötyögünk az Operához, és érintjük a Nagymező utcát. A séta hátránya, hogy kötött, mint ahogy a regény sem engedi meg a lapok közötti ugrálgatást, előnye viszont, hogy annak is tartogat meglepetéseket, aki olvasta már a regényt, és annak is, aki még nem. Olyan hangoskönyv ez, amely nem hagyja passzivitásban a hallgatóját, hanem aktív részvételre serkenti, olyannyira, hogy séta közben emlékpontokat is létrehozhatunk saját élményeinkkel, amelyeket azonnal megoszthatunk a Facebookon is.

S ha minden jól, de igazán jól megy, akkor talán Kosztolányi is reménykedhet, hogy egy napon majd Esti Kornélt is követhetjük egy másik séta keretében. Sőt az lesz majd az igazán álomszerű, ha Budapest különböző pontjain eldönthetjük, hogy melyik regényben és melyik korban folytatjuk az utunkat.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.