Anyagi okokból lett előbemutató a Bulgakov-darab a Szkénében?

„Minden előadás után csak félig megy le a tapsrend, majd vetítünk Huszár Zsoltról”

Ahogy tavaly a Caligula helytartóját, a Képmutatók cselszövését is Zsámbékon mutattuk volna be. Hogy mégsem, annak technikai akadálya lett: jóval kevesebbet próbálhattunk volna ott, mint amiben megállapodtunk. Az pedig vállalhatatlan, hogy öt nap alatt ott ezt összehozzuk.

A Képmutatók cselszövése a Vádli második előadása. Mégsem alkalmi ez a csapat? Repertoárt építenek?

Úgy terveztük: először megcsinálom a Caligulát, aztán Király Attila a Madárezredest, a szintén a hatalomról szóló Mrozek-darabot pedig Huszár Zsolt. De Zsolt, az egyik alapító meghalt, és ez felrúgta a korábbi elképzelést. A Madárezredesben is fontos szerepe lett volna, így azt is elvetettük, és mivel mást akartunk, jött a Bulgakov-mű.

Huszár Zsolt halálakor gondolt arra, hogy ne játsszák tovább a Caligulát?

Nagyon megviselt Zsolt halála. Hazugság lenne azt állítani, hogy ő volt a legjobb barátom, de lehetett volna. Ez nagyon fáj. Gondolkodtunk azon, hogy abbahagyjuk a Caligulát, demégis játsszuk. Én ugrottam be helyette, és nem szoktam kijönni a tapsra. Minden előadás után csak félig megy le a tapsrend, majd vetítünk róla. Sokan kérdezik: ez minek kell? Én azt gondolom: kell. A mostani produkció szórólapján is ott a neve. Ha lesz újabb, majd oda is felírjuk. Így nem felejtik el. Vagyok annyira exhibicionista, hogy akarom, tudják: mi nem felejtettük el.

A tervezett darabok, ahogy a mostani is, a hatalommal való konfliktust taglalják. Ennyire izgatja ez a kérdés?

A színház mindig ellenzéki. Nem tudok elképzelni hatalompárti színházat. Láttam ilyet a Ceausescu-érában, köszönöm szépen, nem kérem. Tény, hogy a hatalom mindig irritálja a szabadságot. És fordítva.

Lehet még erről újat mondani?

A mi előadásunk nem direkten a hatalomról beszél, bár ez is benne van, hiszen a történet egy része erről a viszonyról szól. Sokkal inkább érdekel azonban a színház helye a világban. Mi van akkor, ha nincs, megszűnik, mert meghal – teszem azt – Moliére, a társulat létrehozója?

Van ennek aktualitása, hiszen nemrég például megszűnt a Kamaraszínház.

Sorra szűnnek majd meg a színházak. De a szöveg mindig ürügy valamire – az előadásban nincs erre direkt utalás. Ha a produkció jól sikerül, akkor a végén egy üres színház marad, ahol bolyong egy szolga, mint a Cseresznyéskertben Firsz. Persze nem beolvasni akarok a nézőknek. Jól megmondom nektek a tutit, menjetek haza, és érezzétek magatokat pocsékul. Inkább opciókat adunk, hogy lehet menni, maradni, szólni, nem szólni, passzívan végignézni ezer mást, ami megtörténik velünk. Nem jó, hogy bezárnak színházak, vagy a társulatok fizetésképtelenek. A Vádli is példa lehet arra, miként lehet kevésből kihozni egy előadást. De az itt dolgozó színészek nem tudnának megélni ebből, mert ami kis pénzt összeszedtünk, arra sem elég, hogy bejöjjenek a próbára. Másért csinálják.

Nem furcsa, hogy amiből megélnek, az hiányt hagy maga után?

Manapság kevés munkahelyen érzik jól magukat az emberek. Inkább az a félelem szorongat mindenkit, mi van, ha ez sem lesz.

Nem tartozik egyik kőszínházi társulathoz sem. Miből tartja el a családját?

Színészként sokat dolgozom. Volt olyan két és fél hetes próbaidőszakom, mikor mindennap felkeltem Budapesten reggel hatkor, beültem az autóba, tíz órától próbáltam Kaposváron, utána elmentem Kecskemétre, a Karamazov testvérek lejáró próbájára, majd jött az előadás. Mivel nem volt ott hol aludnom, hazajöttem Budapestre. A feleségem keresztbe szorított ujjakkal aludt. Mikor hazaértem, megkönnyebbült, hogy nem borultam árokba. Ráadásul amit kerestem, annak a kétharmadát benzinre kellett költenem. Nem fogok itt sírni, megélek, sokan élnek nálam rosszabbul ebben az országban.

A tévéből azért jobb pénzeket lehetett kapni. A Duna Tévé műsorvezetője volt,majd szerepelt a Jóban Rosszban című szappanoperában.

Soha semmi nem volt fontosabb a színháznál, kalandból vállaltam el a műsorvezetést. Mivel kedvelték, ahogy dolgozom, úgy osztottak be, hogy főpróbahéten ne legyek képernyőn. Ennek a Duna Tévé szerkezetátalakításakor lett vége. A sorozatot ugyanezzel a feltétellel vállaltam el. Itt a durva próbaidőszakokban „altatják” a figurát – volt, hogy elutazott egy hónapra, most meg bedobták a Dunába. Senki nem látta a holttestét, holnapután akár vissza is jöhet, de lehet, hogy soha nem fog.

Ma már nem ciki szappanoperában játszani?

Amikor ezek elindultak, nagyon ciki volt. Akkor is felkértek egyre, és addig halogattam a visszajelzést, míg aktualitását vesztette. Ma ez már máshogy működik, a legnagyobb színészek is szerepelnek szappanoperákban, és a sorozatoknak sem tesz ez rosszat. Egyébként mindennap kamera előtt állni igen jó feladat. Amúgy itt is és reklámfilmben is találkoztam már híres filmrendezőkkel, színészekkel. Ez ugyanúgy egy feladat. Munka. Jól kell csinálni. Ami most készül, az valami más. Szabadság.