Belső emigrációban
Műfordítónak viszont sosem készült, az, hogy mások írásait tegye át egy másik nyelvre, teljesen véletlenül került az életébe. – A regényem kéziratával jártam a különböző kiadókat, s a sors úgy hozta, hogy az egyik helyről egy plusz kézirattal távoztam – mondja a Németországban élő, nemrég a Goethe Intézet meghívására Budapesten járt Ákos Doma.
A magyar származású író és műfordító a többi között Földényi F. László, Nádas Péter, Márai Sándor, Hamvas Béla és Végel László műveinek német nyelvre való átültetésével hívta fel magára a figyelmet. Pedig van saját irodalmi karrierje is, két megjelent és több eddig publikálatlan regénnyel. Első kiadott műve, a 2001-es Der Müssiggänger (A mihaszna) komoly kritikai visszhangot kapott, a tekintélyes Neue Zürcher Zeitung is elismerően méltatta. A piacon azonban megbukott a regény, amely a közös szerelem miatt brutális ellenségességbe átcsapó baráti kapcsolatot, az Európa keleti és nyugati része közötti szociális és mentális különbségeket, illetve kapcsolatokat boncolgatta. – A kudarc egyáltalán nem lombozott le. Amikor írok, már akkor tele vagyok kétségekkel, de nem az írás vált ki belőlem ilyen érzéseket – mondja a Budapesten született, majd családja disszidálása után Nyugaton nevelkedett Doma. Olaszországon át jutottak el Nagy-Britanniába. A capuai menekülttábort gyerekfejjel kalandként élte meg. Angliában csak pár évet éltek, aztán közelebb jöttek a vasfüggönyhöz. Bajorországban telepedtek le, Doma jelenleg Eichstättben lakik. Lassan harmincöt éve a délnémet tartomány az otthona, de nem érzi bajornak magát. Íróként német, emberként magyar vagyok – szól az önjellemzés.
Tíz év elteltével Doma újabb regénnyel jelentkezett. A Die allgemeine Tauglichkeit (Az általános alkalmasság) című műve nemcsak a német nyelvű sajtóban aratott kritikai sikert, az egyetemi tanulmányait angol, amerikai és német irodalomból folytatott szerző 2011-ben elnyerte a rangos Adelbert-von-Chamisso támogatói díjat is. A szerelem után ezúttal a barátságot választotta témául – méghozzá a társadalom peremén élő négy munkanélküli, önmagát különböző trükkökkel és kisebb bűncselekményekkel fenntartó négy „kópé” különös sorsközösségét rajzolta meg. Az elválaszthatatlan négyes fogat leképezi a szövetségi köztársaság mai sokszínű társadalmát: a két tősgyökeres némethez, Fernhez és Ludovikhoz egy illegálisan tartózkodó iráni, Amir és egy Oroszországból bevándorolt „újnémet”, Igor tartozik. Kalandjaik során gyakran erőszakossá válnak, miközben áhítoznak a szeretetre. Amit jól érzékeltet, hogy a végletekig elgyöngülnek, ha csak a látóterükbe jut egy nő. A döntő változást Albert megjelenése hozza, az ismeretlenségből érkező férfi megpróbálja a négyes fogatot rávenni: kezdjenek végre magukkal valamit.
– Nem szociográfiát írtam, és terepmunkát sem végeztem. A figurák, valamint a cselekmény megformálásában több filmélményem inspirált. Alapvetően a nyárspolgári fogyasztói társadalmat akartam ütköztetni egy másik világgal. Ami persze szintén nem tökéletes, sok minden hiányzik belőle, de mégis emberibb alternatívát kínál – mondja a sok humorral és empátiával megírt regényéről Doma, azt sem elhallgatva, hogy maga is egyfajta belső emigrációban él. Pedig kedveli Németországot, ahol szerinte az átlagosnál sokkal magasabb a kulturális szint, s bár az elmúlt években alaposan lefaragtak a jóléti kiadásokból, a szociális gondolkodás és hozzáállás még tartja magát.
Ernest Hemingway, Knut Hamsun, illetve a klasszikus orosz írók, így Csehov, Dosztojevszkij és Tolsztoj rajongója a műfordításról azt mondja, Földényi esetében sok háttértudás szükséges, Nádasnál viszont arra kell figyelni, hogy tartsa az eredeti szöveg ritmusát.
– Inkább legyen érdesebb a német változat, de a ritmusból nem szabad kiesni – fejtegette Doma, aki készülő új regényében magyar tematikát dolgoz fel. Korábban idegesítőnek tartotta, ha valaki önéletrajzi elemekből, például a nagyszülei sorsából építkezik, most viszont belekóstol ebbe a műfajba. A fikcióhoz azonban nem marad hűtlen, csak úgy érzi, hogy a temperamentumába belefér egy ilyen kitérő. Arról nem is szólva, hogy az önéletrajzi témával elnyert egy ösztöndíjat. Számolni pedig mindig magyarul szokott magában.
