A honlapon pillanatnyilag 47 címhez köthető kőarc látható, a teljes kollekció durván száz tételből áll, és van még jó pár feldolgozatlan képük is. A folyamatosan bővülő gyűjtemény néhány éve kiállításon is szerepelt, alapanyagát adta egy rövidfilmnek, sőt egy része képeslapokon is megjelent.

Mint megtudtuk, az értékmentők célja nem volt se több, se kevesebb, mint megörökíteni a város falain ékeskedő, a homlokzatokról többnyire lassan lemálló arcokat, felhívni a figyelmet Budapest egy különös színfoltjára. A honlapon nem mellesleg bemutatják az adott épület állapotát is, aminek többnyire persze szintén nincs miért örülni – jegyeznénk meg. Először nem gondolták volna, hogy egyáltalán feltűnik-e bárkinek is a kezdeményezésük, de utóbb kiderült, hogy igen, valaki, valahol mindig rájuk talál, amit mi sem bizonyít inkább, hogy igen sok helyen hivatkoznak a site-ra – egyebek mellett romkocsmak.hu-n vagy a Budapest Beyond Sightseeing site-ján. A kőarcvadászok szerint a legjobb lelőhelyek az V., a VI. és a VII. kerületben vannak, innen származik a gyűjtemény derékhada. Úgy ítélik meg, hogy még legalább száz ábrázolat vár fotózásra városszerte; igyekeznek a munka végére járni – biztosított Dudás Klaudia.

A XIX–XX. század fordulóján épült házak ablakkeretei és más díszei erre specializádott műhelyekben, voltaképpen nagyipari módszerekkel készültek, öntve vagy préseléssel. A többnyire reneszánsz és barokk mintákat követő stukkókat szögekkel, csavarozással erősítették a homlokzatokra. Mivel nem nemes kőből vagy márványból készültek, viszonylag olcsón lehetett hozzájuk jutni. Sajnos egy jó részük mára elveszett, részint a világháborús, részint az 1956-os lövöldözések miatt, de az IKV-korszak sem tett jót nekik, az elhanyagolt, veszélyessé vált épületdíszeket a kor szokása szerint egyszerűen leverték a homlokzatokról, majd természetesen nem pótolták – igaz, az iparág addigra már réges-rég kiveszett. A kondíciók a rendszerváltás után sem igen javultak.

Déry Attila építész, a budapesti architektúra kiváló ismerője szerint az 1870 és 1914 között épült házakon van a legtöbb efféle dísz. De ő is csak becsülni tud: néhány százra teszi a kőarcokkal, -figurákkal ékesített épületek számát. E szobrok különböző értékűek, vannak köztük kimagasló alkotások is, például a Zeneakadémia és a Gresham-palota szobrait is jegyző Maróti (Rintel) Géza művei, de a legtöbb az, aminek lennie kell, vagyis építészeti alkotások kiegészítője, amelyek azonban színvonalban semmivel sem maradnak el az európai átlagtól, a bécsi, müncheni, berlini, lipcsei épületszobroktól. Állapotuk a gazdájuktól és anyaguktól függ. A kemény mészkőből készült szobrok sokáig élnek és szépen öregszenek-pusztulnak, a spiáter- (cink-alumínium ötvözet) figurák egy idő elteltével hirtelen mennek tönkre (ha hagyják őket).

Déry emlékeztetett: nem a kőarcok.hu az első, amely kísérletet tett a fővárosi épületdíszek összeírására, ő maga is készített egy lajstromot, de vannak kötet formájában megjelent összefoglaló művek is, amelyek szintén foglalkoznak a témával. Például Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái (1934), Medvey Lajos: Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez (1939), Bajó Gyula: Budapest újabbkori épületszobrászata (1942) és Budapest köztéri szobrainak katalógusa (1989) című munka.

Ördögi fejek

A kőarcok legtöbbje ijesztő, de minimum meglehetősen groteszk. Vajon miért? A kőarcok.hu verziója szerint az ok a babonaság: ha jól figyelünk, azt látjuk, hogy e diabolikus portrék szinte mindig valamely nyílászáró (kapu, ablak) fölött/mellett díszlenek, tehát ott, ahol az ártó szellemek a legkönnyebben be tudnának jutni a házba, a lakásokba – a kőarcok ezeket a gonosz túlvilági erőket hivatottak távol tartani. Még azoknál is rémisztőbbek.

A legbecsesebb kőarcok a kőarcok.hu szerint

V. kerület – Veres Pálné u. 16.

V. kerület – Egyetem tér 1.

VI. kerület – Andrássy u. 21.

VI. kerület – Paulay Ede u. 29.

VII. kerület – Kazinczy u. 51.

VIII. kerület – Krúdy Gyula u. 11.

IX. kerület – Reviczky u. 3.