– Na ezt is megértük. Kötelező olvasmányokat kaptunk a főnöktől – dohogtak a Francia Szocialista Párt (FSZP) tartományi titkárai, akiket főnökük, az FSZP főtitkára állított falhoz. Martine Aubry ugyanis azt kérte kollégáitól, nevezzenek meg három könyvet, amelyet majd kiállítanak a párt nyári egyeteméhez kapcsolódó könyvvásáron. De a főtitkár asszony nem csupán vizet prédikált, hanem jó példával járt elöl, és mindjárt meg is nevezte a maga toplistáját: első helyen Márai Sándor Les Braises-je, azaz A gyertyák csonkig égnek című regénye, a másodikon Haruki Murakami Kafka a partonja és végül Tarun Teipal Távol Chandigarhtól című könyve. Mi mást tehettek volna, a tartományi titkárok is szapora olvasásba fogtak.

A francia politikusoktól korábban sem állt távol az irodalom – a néhai Francois Mitterrand mindig könyvvel a kezében fotózkodott –, mostanában azonban olyan divatja lett az olvasásnak, ami minden korábbit felülmúl. Mindjárt pontosítjuk magunkat: nem feltétlenül az olvasás vált lázas tevékenységgé, hanem a könyvvel való büszkélkedés. Mondhatni, hencegés. Minden magára valamit is adó francia politikus közzéteszi olvasmányélményeit a Facebook-oldalán, enélkül ma már nem is készül elektronikus önéletrajz. Ezt tette a napokban hivatalos francia elnökjelöltté előlépett eddigi államfő, Nicolas Sarkozy is, aki az esemény alkalmával frissített profilján a legkedvesebb regényének – naná, a magyar gyökerek – Márai Gyertyák-ját nevezte meg. Amelyet mellesleg egy másik magyar, a Párizsban élő könyvkiadó, irodalmi fordító és művészeti tanácsadó, Virág Ibolya adott Sarkozy kezébe.

– Még szinte meleg volt a könyv, akkor jött ki a nyomdából, mindez 1995-ben történt – meséli Virág Ibolya. – Sarkozy, akkor éppen leáldozóban lévő politikai csillagként, egyszerű neuillyi polgármesterként könyvet jelentetett meg az Albin Michel kiadónál, s a sajtópéldányokat dedikálta, amikor a Márai-könyvet a kezébe nyomtam.

De hogy a Gyertyákat mindjárt el is olvasta volna a mai francia köztársasági elnök, arra nincs bizonyíték. Sőt az elnök emberei azt állítják, hogy az olvasás szeretete Carla Brunival együtt érkezett az Élysée-be. Sarkozy maga is beismeri, hogy volt mit bepótolnia. Irodalmi érdeklődése korábban nemigen terjedt túl Céline Utazás az éjszakában vagy Albert Cohen Belle du seigneur (Az úr szépe) című regényén, de kedvenc szórakozása a karaoke, no meg a napozás volt. Aztán jött Bruni, s vele Umberto Eco könyve, A rózsa neve, Ingrid Betancourt A csendnek is vége szakad egyszer című könyve, s mindenekelőtt Márai, no meg a német író, Hans Magnus Enzensberger. S ami Mitterrand idejében szinte mindennapos esemény volt az Élysée-ben, írók kezdtek el vendégségbe járni az elnökhöz: Patrick Besson, Yann Moix, Marek Halter. Meg filozófusok. Olyanok, mint Yves Roucaute és Luc Ferry.

De azt még maga a francia elnök sem tudja, hogy került a már említett időpontban, 17 évvel ezelőtt a francia könyvesboltokba Márai A gyertyák csonkig égnek című regénye. Virág Ibolya ajánlotta az Albin Michel kiadónak, amolyan csalétek gyanánt.

Általában a magyar irodalomnak, a magyar regénynek szeretett volna hírverést csapni, de azt igazán nem gondolta, hogy próbálkozása ilyen jól sikerül. Annál kevésbé, mivel a Márai-regény a 40-es években egyszer már megjelent Franciaországban, de akkor a kutya sem olvasta. Most meg – hogy a békebeli XX. század iránti vágyakozás vagy a nosztalgikus monarchia teszi-e, ki tudja – viszik, mint a cukrot. Számos kiadást ért már meg, több százezer példányban kelt el, s bizonyíthatóan innen, Párizsból indult el a regény világhódító útjára. Franciából fordították előbb olaszra, majd németre, angolra, spanyolra, s kelt át az óceánon, hogy még Latin-Amerikát is elszórakoztassa. De az most fordult elő vele először, hogy csodafegyverként használják egy elnökválasztási küzdelemben. Nehéz lesz eldönteni, ki nyer vele. Merthogy jobb- és baloldalon egyaránt olvassák.