
A szerző felvétele
Beljebb a mellékutca kirakati portáljai felett pedig ez: TEACH TÁBHAIRNE, s egy kicsit odébb: CEOL, CRAIC & ÓL. Fölöttük pedig – (meghagyták) a ház mind a két oldalán egy régebbi cégjelzés bronzdomborítású betűit: PILVAX.
Az ötemeletes sarokház építkezése jól elhúzódott, 1914-től 1932-ig tartott. Fischer József tervezte a Belvárosi Házépítő Rt. és a Pilvax Házépítő Rt. megbízásából. Ráadásul a ház olyan nagy, hogy betölti a kis belvárosi utca egyik oldalát a Petőfi Sándor utcától a Városház (1900-ig Gránátos) utcáig.
A régi, 1911-ben lebontott ház, melyhez történelmünk legendás eseménye kötődik, a Petőfi Sándor (akkor Herrengasse, vagyis Úri) utcai oldalon állt, s a kávéházi funkciót, a történelmi emlékhelyet az újonnan kialakított utcán s házon belül, de jó néhány méterrel odébb örökítették meg újból.
 A Pilvax ma A szerző felvételei
A nevezetes (akkor még Café Renaissance nevű) kávéház Privorszky Ferenc tulajdonából 1842 októberében került (a nevét akkor két l-lel író) Pilvax Károlyhoz, aki ezt a változást közleményben is tudatta Pest népével:
„Tisztelettel jelentem a’ t. cz. Közönségnek,miké’pen az uri-utcában, Libaschinczky-féle házban, jelességéről ismeretes és minden kéjelemmel ellátott kávéházat átvevém, valód italokkal (a’ kávéhoz reggelenként friss tejföl vagyon) és pontos szolgálattal ’s tisztasággal törekedem minden óhajtásnak megfelelni. E’ terjedelmes kávéházi teremben legolvasottabb magyar és német hírlapok nagy választékban lelhetők; van benne négy jeles tekeasztal, ’s nem hibázik semmi sem, mi a’ mulató társaság örömét emeli…”
1848. március 14-én itt, az egyik biliárdasztal tetején állva tudatja a pozsonyi ifjúság küldötte, hogy Bécsben kitört a forradalom, s ami egy nappal később, március 15-én történt, az a legfényesebb napok egyike, ha nem a legfényesebb a magyar történelemben. Kevesebben tudják, hogy akkor, két éve már Fillinger János a kávéház tulajdonosa, de a Pilvax név maradt, s a hely ezért e néven lett részese a történelemnek. Pár nappal később már úgy emlegetik: „Forradalmi Csarnok”, a „Szabadság Csarnoka”. A szabadságharc leverése után pedig: Kaffee Herrengasse a neve. De a bontás és az új épület megszületése után ismét a történelmi emlékezetet őrző Pilvax néven nyit meg a kávéház az eredeti helyéhez közel.
Ha most belépünk az utca közepén, a City Panzio kapuján, balra, a recepciós pult melletti ajtó fölött fekete márványtábla áll. Csupa nagybetűből álló szövege szerint
EZ A KÁVÉHÁZ VOLT 1848-BAN A „FORRADALMI CSARNOK” ITT GYŰLTEK ÖSSZE NAPONTA A SZABADSÁGÉRT LELKESEDŐ MÁRCZIUSI IFJÚSÁG ITT SZAVALTA EL LEGELŐSZÖR MÁRCZIUS 15-IKÉN PETŐFI SÁNDOR A NEMZETI DALT: „TALPRA MAGYAR, HÍ A HAZA!” EMLÉKÜK, SZELLEMÜK ÉLJEN ITT ÉS MINDENÜTT A HAZÁBAN! (1900 MÁRCZIUS) KÉSZÍTTETTE AZ ORSZ. TÖRT. EREKLYE MÚZEUM
A tábla alatt belátni a bezárt ajtó üvegére írt „Revolution” (!) feliraton át. Az étterem is zárva, mely – korábban – megörökölte a legendás nevet. Falain, vitrinjeiben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc számos eredeti (vagy kópiában bemutatott) relikviáját nézegethette, aki ide tért be ebédelni vagy vacsorázni. Az ajtón, kirakatokon bekukucskálva úgy tűnik, az emléktárgyakat elvitték, az étterem üres.
Bölcsész koromban sokszor megfordultam a Pilvaxnak abban a részében, melyet valamikor az étteremtől leválasztva, attól balra, gyorsétkeztetésre alakítottak át. Ott egyetemi hallgatók számára is elfogadható áron lehetett egy tál ételt kapni, amit aztán a (nem tudom már, mi az ilyennek a neve) pultszerű állványokra könyökölve, állva fogyasztottunk el. Eszemben sem jutott viszszasírni azt a fajta csámcsogdát, amikor behajtott a kíváncsiság az olcsó étkezde helyén megnyitott új, elég drága és elegáns ír kocsma és étterem kombinációjába. Ámbár kétségkívül furcsa a Pilvax nevet olvasni – kívül, az angol, avagy ír nyelvű feliratok fölött.
Gondoltam, majd kárpótol a XIX. századi kávéház mása a főbejárat jobb oldalán.
Lehet, hogy sok olvasó számára nem volt eddig ismert: megépítették az új, huszadik századi házon belül, emlékhelyként talán – egykori ábrázolásokra hagyatkozva – a Pilvax oszlopos-boltozatos termének (majdnem hiteles) kópiáját! És nem csak itt, de a reformkorban fontos szerepet vitt Balatonfüreden is a (mai nevén) Anna Grand Hotel földszintjén, szintén a bejárattól jobbra. Ott – megnéztem – megvan, szépen felújították nemrég.
Itt, a Belvárosban, Pesten ez az ajtó is zárva van. Kérdeztem a szálloda recepciósát, hogyan lehetne oda bemenni. Ott reggeliztetjük a szálloda vendégeit – mondta. Tehát megnézhetem reggel 7 és 10 között. Megnéztem. Az építészeti karakterében meghagyott rész egy szobányi. Az oszlopokat lambériába ágyazták, s a boltozatos plafonra ragasztott papírszalagokon a „szabadság” szó olvasható számos nyelvén a világnak. Aránylag új a „kortárs” dekoráció: a mai reggelizőbe való belépéssel szemben lévő ív feletti sávra is újságok kópiából ragasztottak montázst, az ívben pedig a „Szabadság Csarnoka” felirat olvasható. Vajon tudja-e bárki, aki itt belép, miért?
Hosszú évtizedeken át itt, a Pilvax éttermében adták át az újságírók egyik elismerését, a „Szabad Sajtó-díjat”. Nem tudom, idén hogy lesz...
Nem az zavar, hogy egy talponálló helyén egy új vendéglátóhely nyitott a Belvárosban. Mégis bizonytalan vagyok.
Jártam a Le Procope nevű (1686-ban alapított, s azóta is ugyanott működő) étteremben, Párizsban. Emeletén minden szerkesztőségi és nyomdatechnikai eszköz megcsodálható, amit Jean-Paul Marat, „a nép barátja” a Journal de la République című lapot készítve használhatott a munkatársaival, vagy amiken Diderot szerkesztette Enciklopédiája fejezeteit, ahol Voltaire irodát tartott fenn…
Bele lehet szólni, hogy a tulajdonos arra használja a birtokában lévő épület éttermi-kávéházi termeit, amire akarja? Talán előírni, utasítani nem lehet. Ösztönözni valamiképp, adókedvezménnyel, talán? Nem tudom. De szükségesnek tartom elmondani, megüzenni valahogy azt, hogy ez a két-három szobányi tér történelmünk fontos helyének emlékezete, hogy az arculatát meg kellene őriznie, s a bejutást biztosítania talán mégiscsak jó lenne.
Hát most megpróbáltam…
|