Az Intim Torna Illegál két év alatt igazán szép rajongótábort gyűjtött maga köré

Fotó: M. Schmidt János

Pedig hát csúszott némi szkepszis a készülődésbe: fesztivál a Syma csarnokban? Annak is abban a termében, ahol máskülönben akciós cipők és girlandok között mászkál az ember – már aki, mert mi például elvből nem járunk karácsonyi vásárokba. A forralt borozás is milyen hülyeség: kimegy az ember a mínusz ötbe, hogy megigyon valami forró löttyöt ahelyett, hogy otthon, a jó meleg szobában inna valami normálisan temperáltat.

Fesztiválból is többnyire a nyári-tavaszi, értelemszerűen open air jellegű megoldásokat részesítjük előnyben, számos ok, például a szálló por finom íze vagy a szikkadt kenyérlángos miatt. A legfontosabb a (mindenféle) választék és a gyors helyváltoztatás lehetősége. A VilágVeleje fesztivál, amely szokásosan az év első komolyabb programsorozata immár tizenhárom éve, illetve az idén tizenharmadik alkalommal, nem felel meg a fesztiválokkal szemben támasztott, az előbb vázolt követelményeknek, amennyiben öt ötvenbe kerül a négydecis csapolt sör és ötszázba a zsemleszendvics, egy viceházmester meg úgy kilencszázba’ van, ezzel együtt meglehetősen rövid az ét- és itallap, és egyetlen színpad előtt álldogálhatunk. Vagy táncolhatunk is éppen, de minek.

És mégis. A srácok szeretik. Szeretik már este negyed tíz körül is, amikor az első fellépő, az Intim Torna Illegál belecsap, a koncert közben pedig csak egyre többen lesznek, pedig azt hinné az ember (empíria), Budapesten éjfél előtt nem kezdődik (jó) buli. Van abban valami bájos, hogy – tudtuk meg – a zenekar éppen két évvel ezelőtt adta első koncertjét, és éppen a VilágVeleje fesztiválon, ettől olyan szülinapi lesz a hangulat. Az is meglepetés, hogy ilyen szépen elszaladt mellettünk a világ, s hogy a két év alatt tényleg szép karriert befutó bandának ilyen nagy (vagyis hát ennél nyilvánvalóan sokkal nagyobb) rajongótábora van. Egyre-másra bukkannak fel a merchandise shopocskában frissen beszerzett pólók, a körülöttünk lévők fejből nyomnak minden dalszöveget, a teljesen korrekt koncert végére pedig kissé árnyalódik a véleményünk, miszerint ebben a zenekarban a neve a legizgalmasabb. Aztán megfogalmazzuk a verdiktet, amely egyértelműen arra utal, hogy vészesen öregszünk: még mindig inkább erre rázza (majdani) lányunk, mint hogy a Hajógyárira menjen csápolni obskúrus DJ-knek.

De leginkább mégis Irie Maffiára rázza, ha választhatunk (úgysem választhatunk). Rövid átállás után olyat kennek le a mosolygós maffiózók, hogy nem tud nem ellágyulni a szív, nem tud nem mozogni a láb. Szemlátomást benépesül a színpad, még MC Kemon is megjelenik, jól kiegészítve Senát, Busát és Columbót, később az Akkezdet Phiai rapduó is beugrik néhány közösen előadott szerzeményre. Úgy tucatnyian lehetnek odafenn összesen, és mégsem esik szét, amit csinálnak. S bár nyilvánvalóan ezerszer lejátszották már ezt a setlistet, úgy tűnik, egy percig sem unják, és laza ecsetvonásokkal ragasztják a közönségre (képzavar) az „örömzene” első tagját: egyszerűen boldogság van, mintha gandzsafüst szállna a harsonából. Az egészen más tónusú The Carbonfools közben egészen más tónusú életigenlés költözik a Symába. Mint a magas kakaótartalmú csokoládé, olyan ez az elektronikával turbózott, nem is tudom, például rock, mert nincs jobb szavunk rá. Változnak a hangulatok, ezt érezzük egész este, meg hogy tulajdonképpen jól válogatta össze a műsort, aki. Lélekkertész, mondhatjuk.

A keserédes szénhülyék után a magasabb sebességbe kapcsoló, a drum and basst a rockkal, reggae-vel mindig az alkalomhoz igazítottan keverő, ugyancsak Kéri Andrással (Columbo) nyomuló Brains tolja. De az is lehet, hogy az alkalmat igazítják mindig magukhoz, nem fontos. Meg van pengetve a kölykök szíve rendesen, és az se baj, ha néha elszakad egy-egy húr. Akik még bírják, és viszonylag sokan bírják, azoknak a producernek és DJ-nek is kiváló Bootsie pakolgat lemezeket hajnalig. A végét már nem várjuk meg. A kijáratnál meglepetten látjuk, hogy Zsuzsi a Jahn Ferenc kórházból még mindig a saját lábán áll, és éppen egy lányt fűzöget nagy erőkkel, amihez őszinte szívvel kívánunk sok sikert, mert mégiscsak erre megy ki ez az egész, ez volna a lényeg, a világnak az ő veleje.

Koncertek, kiállítás

A szombati kezdőakkord után is folytatódik a VilágVeleje. A január 19-22-ig tartó programsorozat központja a Gödör Klub, ahol mások mellett fellép majd a Sajnos Batár, Müller Péter Sziámi és az Első Osztályú Vidéki Srácok, a Balaton, az Indigó Utca, a Hiperkarma, a ColorStar, Hobo és Bandája, a Pál Utcai Fiúk, a Vasárnapi gyerekek, a Malacka és a TAhO és Szabad Európa Rádió. Nemcsak koncerteket, hanem képzőművészeti kiállítást is kínál a VilágVeleje. Az idén öt alkotó, Márton Judit, Mátyus Andrea, R. Nagy Csilla, Rontó Lili és Nagy Balázs Krisztián műveiből nyílik tárlat a Gödörben 19-én.

Kapcsolódó cikkek: Nemzeti válogató: kit küldjünk ki? | Világsztár a pálinkák között | Liszt ükunokája Budapestre jön | Szerdán indul a Jazzforum Budapest | Négy nap Debrecenben