100–150 ezer karakter a sikerig

Az e-könyvolvasók és a tabletek elterjedése egyre látványosabban alakítja át az olvasási szokásokat: egyrészt terjed a „bárhol-bármikor” olvasási modell, másrészt pedig az új felületeken új irodalmi műfajok is megjelennek. Az olvasókért folyó harcban új szereplőként megjelentek a hírügynökségek és az online lapkiadók is, amelyek a saját hírtermésüket újracsomagolva a jelek szerint vonzó olvasnivalót tudnak kínálni a fizetős ügyfeleknek.

Az online írott média üzleti modelljének mindig is az volt a lényege, hogy az olcsón (vagy méginkább ingyen) rendelkezésre álló tartalomból kellett pénzt, illetve látogatottságot (azaz áttételesen szintén pénzt) csinálni. Ebben a mezőnyben a hírügynökségek jelentős előnnyel bírnak, hiszen az archívumaik korlátlan és kis költségű tartalom-előállítási bázist jelentenek. A hírügynökségi gyártásban készülő „e-könyvek” jellemzően rövidebbek egy regénynél – alkalmazkodva az új médium és a közönség igényeihez –, ugyanakkor lényegesen olcsóbbak is (hiszen valójában már többszörösen eladott tartalmak újrahasznosításáról van szó). Az e-book-olvasók és a tabletek kiválóan alkalmasak arra, hogy olyan tartalmak kerüljenek rájuk, amelyek túl hosszúak a magazinok számára a folytatásos közléshez, viszont túl rövidek ahhoz, hogy valódi könyvnek lehessen nevezni őket. Képzeljünk el például egy dokumentumregényt, amely Diana hercegnő haláláról szól: ezt egyetlen szerkesztő egy napi munkával össze tudja állítani egy nagyobb ügynökség korabeli hírterméséből, méghozzá releváns tartalommal és megbízható minőségben.

Versenytársak papír helyett képernyőn
Versenytársak papír helyett képernyőn

A jelenséget a The Huffington Post példáján lehet tanulmányozni: a blogjairól és egyéb online kiadványairól ismert kiadó új e-bookja – Aaron Belkinnek, a Kaliforniai Egyetem professzorának How We Won? (Hogyan nyertünk?) című műve – annak a kampánynak a történetét dolgozza fel, amelynek eredményeként sikerült véget vetni az amerikai hadsereg „don’t ask, don’t tell” (én nem kérdezem, te nem mondod) jelmondattal fémjelzett politikájának. (Az amerikai fegyveres erőknél egészen 2010-ig csupán megtűrték a homoszexuálisokat, de nem volt szabad kinyilvánítaniuk nemi hovatartozásukat). A The Huffington Post ezzel az „összeollózott” e-bookkal a The New Yorker, az ABC News, a The Boston Globe, a Politico és a Vanity Fair friss publikációi mellé zárkózott fel az eladási listákon. A The New York Times kiadásában megjelent Open Secrets (Nyílt titkok) című e-book februárban a 19. helyet érdemelte ki a tényirodalmi bestsellerek között. „Ők már ténylegesen a vetélytársaink – nyilatkozta a The New York Timesnak Stephen Rubin, a Henry Holt and Company elnöke. „Ha én könyvet készítek Rupert Murdochról, és négy magazin azonnal nekiugrik megcsinálni róla a maga négy ebookját, akkor nekem versenyeznem kell velük.”

Akad olyan kiadó is, amelyik hírügynökségekkel fogott össze, hogy e-bookjai a leggyorsabban piacra kerülhessenek. A Random House, a világ legnagyobb kereskedelmi kiadója például a Politicóval alakított ki együttműködést egy olyan, négy e-bookból álló sorozat megjelentetésére, amely a 2012-es amerikai elnökválasztási versenyt dolgozza majd fel. Az e-bookként értékesített kiadványok nagy része a terjedelmes magazincikk és a folytatásokban megjelenő könyv egyfajta egyvelege. A Random House és a Politico közös kiadású e-bookjainak mindegyike 20–30 ezer szóból áll majd (ez 100–150 ezer karakternek felel meg az angol szavak öt karakter körüli átlagos hosszát alapul véve), megjelenésük egyenletesen oszlik majd el a kampány során.

„Úgy gondoljuk, hogy megváltozik a könyvek természete – nyilatkozta Jon Meacham, a Random House ügyvezető-főszerkesztője, a Newsweek korábbi szerkesztője. – Egyre inkább elmosódik a cikkek és könyvek között húzódó határvonal.” A jelenség okai részben a költséghatékonyságra vezethetők vissza. A kiadók – ahelyett, hogy vaskos előlegeket kellene fizetniük az íróknak, olyan riporterek közreműködésére támaszkodhatnak, akik napi munkájuk mellett eleve képesek ellátni a feladatot. A Politico például Mike Allent, a vezető fehér házi tudósítóját jelölte ki, hogy Evan Thomasszal, a neves politikai íróval közösen tudósítson a fejleményekről. Előleget az e-bookok piacán nemrégiben debütált The Huffington Post sem fizet szerzőinek, viszont az eladásokból származó nyereséget megosztja velük. Egyes kiadók másfajta megközelítéssel kísérleteznek, olyasmivel, ami még kevesebb tudósítói és írói erőforrást igényel. A Vanity Fair és a The New Yorker például egy e-bookba összecsomagolva adja ki egy-egy nagyobb horderejű esemény kapcsán korábban megjelent tudósításait és írásait.

A modellt a hagyományos kiadók is alkalmazzák. Amikor július elején kirobbant a Rupert Murdoch és a News Corporation körüli lehallgatási botrány, a Vanity Fair összegyűjtött húsz, Murdochról, a családjáról és médiabirodalmáról szóló cikket, és egy cent híján négydolláros áron már július 29-én forgalomba is hozta azokat e-bookként.

Aaron Belkin, akinek könyvét a The Huffington Post adta ki elektronikus formában, azt mondja, reménykedik, hogy az végül nyomtatott formában is megjelenik majd. De akkor sem lesz elkeseredve, ha ez nem valósul meg: a havonta mintegy 25 millió látogatót vonzó The Huffington Post révén mindenképpen reflektorfénybe kerülnek az általa írottak. „Persze a könyv oldalai nem olyan szépek, mint ha az Oxford University Pressnél jelentek volna meg, viszont az Oxford University Press nem is képes egymillió embert megszólítani egy kötet megjelenésének első napján” – vélekedett.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.