Egységes archívumi rendszer épül
A közhiedelemmel ellentétben a digitális úton készült iratok sérülékenyebbek, mint analóg társaik, hiszen alapesetben mégiscsak ritkán tör ki tűz vagy háború. A számítógépen készült dokumentumokat olvasni, használni képes programok és hardvereszközök viszont időről időre elavulnak, az adathordozók is „elérnek”.
E problémákat kiküszöbölendő két évvel ezelőtt közös projektbe fogott a Magyar Országos Levéltár (MOL), a Budapest Főváros Levéltára (BFL) és a Kopint Datorg Zrt.: ez volt az uniós támogatással elinduló Elektronikus Levéltár. A 2,9 milliárd forintos projekt célja a maradandó értékű, gazdasági, társadalmi, politikai, jogi, honvédelmi, tudományos, művelődési vagy műszaki szempontból fontos iratok archiválási feltételeinek hosszú távú biztosítása, a tárhely megteremtése, a szükséges szabványok kialakítása és maga az iratfeltöltés. A céldátum nem sokkal ezelőttig még 2012. február 29-e volt. Csakhogy szeptember végén érvénytelennek minősítették a Kopint-Datorg Infokommunikációs Kft. Elektronikus Levéltár projektjére kiírt közbeszerzést. Eredmény ugyan született a tenderen, ám négy pályázó is megtámadta a döntést, ami azt jelenti, hogy új közbeszerzési pályázatot kell kiírni, a csúszás így több hónapos lesz, ráadásul hazánk nem tud eleget tenni az EU felé vállalt kötelezettségeinek, ezért új határidő-módosítási megállapodás kötése szükséges a pénzt adó közösségi alappal. Könnyen lehet, hogy csak 2013-ban zárul le a projekt.
Az Elektronikus Levéltár egyébként sikereket is hozott már, ilyen volt a Legfőbb Ügyészség adatállományának átvétele, vagyis az úgynevezett BÜR projekt. Ennek keretében az ügyészség által évtizedek óta használt Büntető Ügyviteli Rendszer adatait „töltötték át” egy adatbázis-kezelő rendszerbe építve. Ugyancsak befejeződött a BFL által elvégzett adatvagyon-felmérés.
De hogyan, milyen műszaki megoldásokkal működik a rendszer? Kiderült, a MOL keresőjével a levéltár 30 darab különböző adatbázisában egyszerre lehet böngészni. Jelenleg azon dolgoznak, hogy ezt távolról és kívülről is megtehessék a kutatók. A rendkívüli mennyiségű információ megőrzéséhez a levéltáraknak olyan műszaki megoldásokkal kell felkészülniük, amelyek biztosítják a nagy tömegű és biztonságos digitalizálás lehetőségét is. A technológiai központoknak a legkülönbözőbb analóg adathordozók feldolgozására is alkalmasnak kell lenniük.
A Nemzeti Erőforrás Minisztériumtól (Nefmi) azt kérdeztük, milyen és mekkora nagyságrendű összegből gazdálkodott és gazdálkodik a jövőben az Elektronikus Levéltár. Érdeklődésünkre Albert Dénes, a tárca kultúráért felelős államtitkárságának sajtófőnöke úgy válaszolt: a működési feltételrendszer megteremtését európai uniós támogatási forrásból finanszírozott projekt biztosítja. A program lezárását követő öt évben az intézmény fenntartóját (ez a Nefmi, illetve a fővárosi önkormányzat) fenntartási kötelezettség terheli: a minisztérium a MOL számára évi 60 millió forintnyi, a fővárosi archívum számára a budapesti önkormányzat évi 25 millió forintnyi költségvetésitöbblet-támogatást biztosít majd.
Szatucsek Zoltán, a MOL megbízott főigazgató-helyettese a Népszabadságnak elmondta: a költségvetés egyharmadát az infrastrukturális beruházások teszik ki. – Nem az egyes levéltárakba kerülnek majd „nagy vasak”, hanem a központi közigazgatást amúgy is kiszolgáló elektronikus szolgáltató rendszerbe. Ez arra is lehetőséget ad, hogy a későbbiekben más levéltárak is könnyen csatlakozhassanak ehhez a rendszerhez – így Szatucsek. – Ez már csak azért is fontos, mert a kisebb archívumok nem tudnának ennyi forrást biztosítani ahhoz, hogy megfeleljenek a törvény által rájuk delegált feladatoknak. Mivel maga a csatlakozás nem szerepel az eredeti projektcélok között, és további feltételei is vannak, a konzorcium már elő is készített egy újabb, Elektronikus Levéltár 2. elnevezésű tervezetet. – Ha ez a második projekt is megvalósul, átlátható és konzekvens rendszerben működnek majd a hazai levéltárak – állítja Szatucsek Zoltán. Ez utóbbi tervről azonban még nincs kormányhatározat.
A gondolkodás nem megspórolható
– Mi, történészek, levéltárosok azt gondoljuk, hogy az elektronikus úton rögzített információ ugyanolyan tartalmi ismérvekkel rendelkezik, mint a hagyományos módszerrel képződő – mondja Gecsényi Lajos, a MOL egykori főigazgatója, akinek az idején elindult az Elektronikus Levéltár építése. A projekt legfontosabb eleme szerinte, hogy a digitálisan létrejövő adattömeg kezelése, az abban való kutatás minden korábbinál könnyebb, egyszerűbb lesz.
Továbbá fontos: míg korábban 15 évbe is beletelt, mire egy dokumentum eljutott a levéltárakba, a digitális iratok esetében 2-3 évre rövidül az „átfutási” idő.
E változással az anyag kezelésének mikéntje is meg kell hogy változzék.
A sokféle platformon keletkező közigazgatási iratok egységes keresőrendszerbe való integrálása nagyban könnyíti a történészek és az érdeklődő állampolgár dolgát is. Ha nem lenne ilyen levéltár, mi garantálná vajon, hogy a közjogi méltóságok, hivatalos személyek közötti, ma már szinte kizárólag elektronikusan folytatott levelezés megmarad az utókor számára?
– A számítógép persze nem pótolja az emberi agyat – utal Gecsényi arra, hogy az információk közötti összefüggések feltárása továbbra is humán feladat, ahogy az adatok rendezése is.
A korszerű eszközök nem oldanak meg minden problémát, nem azok írják a történelmet, nem adnak választ a miértekre, legfeljebb a hogyanokra.
Csak kicsit egyszerűbb lesz tőlük az élet.
