Hitler szülinapja két cuppanós Vona Gábor között
Mennyivel könnyebb dolguk lett volna a magyar történelem bizonyos időszakaiban amúgy sem túl akadályoztatott nyilas újságíróknak, ha a múlt század negyvenes éveinek fordulóján kicsit fejlettebb a tömegkommunikáció. Mondjuk hamarabb beszivárog az országba a televíziózás, esetleg már kézközelben a széles sávú internet – mennyivel könnyebb lett volna uszulni. Uszítani. Köpködni, buzizni, zsidózni – ezek olyan szép, decens, polgári foglalatosságok, amelyek audiovizuálisan érvényesülnek a leginkább.
Bár egy hírlapi bravúrcikkből is úgy tud sütni a gyűlölet, hogy kiváló tükörtojás készíthető a vonatkozó kolumnákon, azért a legnagyobb hatást mégis az őszinte ostobaság képi és hangi megnyilvánulásai érhetik el.
Állítólag már ünnepeltek a parlamentben a Jobbik képviselői, hogy – az N1 Televízió nevű, kizárólag a neten látható tévé riporterének hála –, talán el lehet zavarni a véresbe Alföldi Róbertet, a Nemzeti Színház főigazgatóját. Nyilván abban bíztak, hogy a helyébe a nemzeti tradíciókat nagyobb tiszteletben tartó direktort helyez Réthelyi miniszter.
Azt ugyan eddig még nem láttuk, nem hallottuk, nem észleltük, mi volna a szélsőjobboldal szerint a kívánatos irány, már ami a kultúrát illeti. Csak azt, hogy mi nem, a (színpadi) orális és a gruppenszex például semmiképpen – ez így módfelett konstruktív hozzáállás valóban. Csak az a kár, hogy egyiket sem Alföldi Róbert találta ki és írta bele Az ember tragédiájába. (Igaz viszont, hogy Madáchról nehéz volna utólag bebizonyítani, hogy kampós orrú III/III-as volna. Persze a Kuruc.info számára nincs lehetetlen feladat. Mellékszál.) Erről azért az N1 Televízió munkatársának is szólhatott volna valaki, mielőtt odaküldi a Nemzeti Színház évadzáró sajttájára provokálni.
Az N1 Televízió (amelynek nevében az N nemzetit hivatott jelenteni) indulását egyébként Vona Gábor jelentette be tavaly decemberben, és azóta sem mulasztotta el támogatásáról biztosítani a hétköznaponta 15–20 perces híradóval jelentkező webcsatornát. Nem csúsztat tehát, aki „Jobbik-közelinek” nevezi az adót.
Csak eufemizál.
Lássuk akkor, hogyan is néz ki a „nemzeti” híradás. A cigánybűnözéses motyókra már fel sem kapjuk a fejünket, annyi van belőlük, csak úgy bökünk az archívumban. Március 31-én három anyagot kínál a webhíradó. Az egyik anyagban Vona Gábor elmélkedik arról, az alkotmányozási folyamat csupán figyelemelterelés. A másodikban arról van szó, a Jobbik újraindítaná az otthonteremtési programot. A harmadikban Szegedi Csanád mondja el, szerinte elégtelenre vizsgázott a magyar EU-elnökség.
Vagy ott van az április 20-i adás, amelynek legvégén félperces megemlékezés látható-hallható Hitler 122. születésnapja alkalmából, szép, kerek évforduló. A kedélyes vágóképek (Hitler kisgyermeket sétáltat, Hitlert éljenzi a tömeg stb.) fölé érzékeny szerkesztő írt érzékeny szöveget, a bemondó ugyancsak érzékenyen olvassa fel a kvázidicshimnuszt, amelyben szimplán csak német politikusként említik a világtörténelem egyik legnagyobb mészárosát. És az is milyen kedves, mikor azt mondja, hogy az 1933-as demokratikus választásokon szerzett, „elsöprő erejű” győzelem után Hitler „rövid idő alatt talpra állította a tönkretett, nyomorba döntött Németországot, ahol példátlan gazdasági, társadalmi, erkölcsi, kulturális fellendülés vette kezdetét.” Az erkölcsi, társadalmi, kulturális fellendülés következményeit ismerjük. A mindmáig a szövetséges erők politikai boszorkányüldözésének céltáblájaként beállított vezér szülcsinapcsiján egyetlen szót sem sikerült vesztegetni arra a több mint 60 millió emberre, aki e fellendülés, meg a pimf kis második világháború, e szelíd és szerencsére múló rosszullét során vesztette életét.
És hát itt ez az Alföldi-műbotrány is, amelynek során szintén kiderült a totális hozzá nem értés. Nem a kamerakezelés, nem a díszlet és nem is a hírolvasók hangdinamikája terén, az legfeljebb bénaság lehet. Hanem azért egy híradóetűdben nincs helye a legolcsóbb személyeskedésnek, mondjuk „Alföldi fajtáját” illetően. Sem. Nincs vélemény. Hír van.
Az N1 műsora bátran nevezhető a Jobbik agitprop-klipsorozatának, amely már címében is ordasat hazudik. Lehet persze pörgetni ezt a „négy láb jó, két láb rossz” taktikát, de nem kéne. Az ilyen híradónak lódított heccspotok nyomán ugyanis tovább inflálódik a „nemzeti” jelző, aztán hipp-hopp, már épp az ellenkezőjét jelenti, mint amit a használó szeretne. Úgy jár, mint a szocialista demokrácia szókapcsolat első tagja: fosztóképző lesz belőle.
