Káel Csaba: Egy világmárkán nem szabad változtatni

A szabadsága rovására rendez Káel Csaba, a Művészetek Palotája vezérigazgatója. A Munkácsy-mozi még jócskán előkészítési fázisban van, ahogy a Los Angeles-i Bánk bán-opera is. A direktor nem tervez gyökeres változásokat a MüPában. Az intézmény világmárka lett, állítja, csak folytatni akarja, amit elődje, Kiss Imre elkezdett. Amit viszont fontosnak tart, hogy a csökkenő állami támogatás dacára versenyben legyenek a piacon: ehhez koprodukciókat tervez hazai és világhírű külföldi koncerttermekkel.

Mi az, amit vezérigazgatóként máshogy lát a Művészetek Palotájában, mint korábban, tanácsadóként?

A hihetetlen mennyiségű irathalmazt, hiszen ez egy középméretű vállalat.

Vágyott erre?

Ha az a kérdés, hogy a gyerekkori álmaim között szerepelt-e ez, a válaszom: nem.Masiniszta sem szerettem volna lenni. Festőművészmondjuk igen, ezért sokat tettem 17 éves koromig, majd építésznek tanultam, a Szkéné Színházban is megfordultam. Utána jött, amit film, színház, muzsika címszóval szoktam említeni.

Ajánlkozott ide, vagy felkérték?

Felkértek. Megromlott Kiss Imre egészségi állapota, és nehezen bírta az egész napos terhelést. És ez adta az apropót, hogy megkeressen Szőcs Géza államtitkár.

Nem zavarta, hogy Kiss Imre helyettesét, Csonka Andrást szemelte ki utódjának?

Természetes, hogy ha valaki vezet egy ilyen intézményt, akkor kinézi az utódját. Ráadásul Csonka Andrással jól ismerjük egymást, mert nem csupán a tanácsadója voltam a MüPá-nak, hanem az operaprogramok szerkesztője is. Noha a kapcsolatunk státuszilag változott, a munkakapcsolatunk szoros maradt.

Tavaly év végén rebesgették, hogy ön lesz a fő-fővezetője a MüPának, a pécsi Kodály Központnak és a Millenáris Központnak.

Se a MüPa, se én ilyenről nem értesültünk. Ez egy sajtókacsa volt, végignézték az életrajzomat, és ezeken az állomásokon megfordultam. Ebből annyi igaz, hogy a Kodály Központtal szeretnénk stratégiai együttműködést kötni, a magyar turizmust bevonva. Nekem hatalmas élmény volt a Pécs 2010 – Európa Kulturális Fővárosa megnyitójának rendezése. Még akkor is, ha három hét alatt kellett összehozni egy olyan programot, amelyet Essenben egy évig, Isztambulban is fél évig készítettek elő. A magyaros virtus része a lehetetlenből is elővarázsolni valamit. De meg lehetett mutatni a pécsi művészekben rejlő értékeket, a Bóbita Bábszínháztól a Pannon Filharmonikusokig.

Változtat a MüPa rezidensein?

AMüPamárka az elmúlt hat évben a rezidensekkel alakult ki: a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Ludwig Múzeummal és a Nemzeti Táncszínházzal. A hihetetlenül izgalmas épületkomplexumba, amelyet Zoboki Gábor tervezett, Kiss Imre vezetésével komoly tartalmi bázis épült. Világmárka lett – ezt nem nagyon mondják ki.

Ne higgye, hogy ez a MüPának szól, az egész magyar kultúrát elképesztő érdektelenség övezi. A folyamatosan csökkenő, teljesen kiszámíthatatlan állami támogatás miatt például nem lehet előre tervezni. Ön mégis hosszú távú tervekről beszél.

Az tény, hogy az állami támogatást szeretnénk minimum három évre előre tudni. Hiszen ha meghívunk művészeket, produkciókat, azoknak a naptára minimum öt évre előre tele van. Tehát ez nekünk elemi érdekünk, harcolni kell érte. De valljuk be, elkényelmesedtünk Magyarországon. A szocia lizmusban az állam finanszírozta a kultúrát, így nem kellett foglalkozni a piaccal. Most viszont elengedhetetlen. Noha van kis pejoratív íze, de igaz: a minőségi áruknak van piaca. Ebbe a ligába a MüPa bekerült, így az együttműködésre a legjobb helyek nyitottak – az amerikai Carnegie Halltól a londoni Barbicanig. Európában egyébként egy szövetségben vagyunk, az ECHO (European Concert Hall Organisation) nevűben, amely egy zárt közösség, csak a nagy házak a tagjai.

Érezhető lesz, hogy új vezetője van a MüPának?

Nem célom. Ha felépül egy világbrand, akkor olyan érték, amelyet az ember köteles továbbvinni. Szeretném, ha azok a kreatív energiák, amelyek engem egy-egy produkcióhoz kötöttek, feltűnjenek a jelenlévő összes művészeti ágban. Olyan ötleteket kell kitalálnunk, hogy a piac is észrevegye. Például nemzetközi koprodukciós sorozatot szeretnék kidolgozni, amelyben a magyar művészek fellépései komoly lehetőségeket kapnának. A bevétel mellé turné is párosulhatna.

Lenne erre igény a világban?

Igény arra lesz, amit teremtünk. Rengeteg tehetséges dzsesszzenészünk van. A romadzsessz különösen izgalmas, sokakat érdeklő terület. Ha Magyarország kezdeményez egy roma show-t a legismertebb romazenészekkel, a MüPa szívesen venne részt ebben. A Francia Intézet vezetőjének is felcsillant erre a szeme: nekik is van ilyen művészük. De hogy mást is mondjak, a félig szcenírozott opera a Művészetek Palotájának markáns arca. Egy nemzetközi konferenciára elvitt belőlük egy videocsokrot Csonka András. Teljesen megdöbbentek a résztvevők, mert hangversenytermekben ritkán alkalmazzák, nálunk meg márkavédjegy. Ez a műfaj az ember fantáziáját próbálja a zene erejével helyzetbe hozni, ehhez csak kiegészítés a díszlet, a jelmez. Nagy erénye, hogy sokkal inkább a zenére koncentrál a néző, mint egy hagyományos produkciónál.

Ha már a koprodukciókról beszélünk, nem kihagyható a Bánk bánopera Los Angeles-i előadása, amelyet ön rendez. Olvastam, kint jól mennek a dolgok, itthon viszont csúsznak. Mi hátráltatja a munkát?

Két koncepció van: az eredeti meg az átírt. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert most újítom fel a Bánk bánt az Operában, az ősi verziót, amelyet félig szcenírozva mutatott be az Opera az Erkel-jubileumra. A filmben nem véletlenül indultam ki az átdolgozottból, mert a dramaturgiai koncepciója átgondoltabb. Ha az amerikai vagy indiai nézők odaülnek a vászon elé, értsék nagyjából, ki kicsoda, kiért szorítunk. A Los Angeles-inek is muszáj ilyennek lennie. Egyik oldalon a Magyar Állami Operaháznál van a döntés, a másikon pedig Placido Domingónál. Nem lesz könnyű az énekeseknek, ha meg kell tanulniuk mindkét verziót, egyik nap itt éneklik, másik nap ott.

A müpás tevékenysége, az amerikai Bánk bán mellett hova fér be a Munkácsy-film?

A szabadságom rovására. Két embernek kell élnie bennem: egy középvállalat vezetőjének és az alkotónak. A Munkácsy-film forgatókönyvének vázlata lassan kész,most fordítják angolra. És ezután kezdődik a pénzszerzés. Először a főszereplőt kell megtalálni, a finanszírozók elsősorban az ő nevét nézik. Mivel angolul készül a mozi, nemzetközi koprodukcióban, olyan világsztárt keresünk, aki el tudja játszani Munkácsyt.

Ígérje meg, hogy nem Franco Nerót választja.

Ez a jó ötlet eszembe sem jutott. De babonás vagyok, nem mondom még el, kiben gondolkodom.

Vállalja még párt- és országimázsfilmek forgatását is?

Ha a Fideszre gondol, akkor ez a típusú kapcsolatom 2002-ben megszűnt velük. Az országimázs mindig vesszőparipám volt. Ha végignézi a munkálkodásomat, a hannoveri és a sanghaji világkiállításra én készítettem el Magyarország filmjét. Közös érdekünk pártoktól függetlenül. Meg kell mutatnunk magunkat a világban. Van egy kedvenc idézetem Keith Jarrettől. Itt zongorázott nekünk Budapesten, aMüPában, az ikszedik visszatapsolás után felállt, és lecsendesítette a nézőket. Save your culture! – mondta, és kiment a színpadról. Ez a küldetés.

Káel Csaba: Meg kell mutatnunk magunkat a világnak
Káel Csaba: Meg kell mutatnunk magunkat a világnak
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.