A ház, amelyben élt és alkotott...
Az irodalmi emlékházak zöme a hatvanas-hetvenes években nyílt meg. A látogatószám ekkortájt igen magas volt – a PIM programfelelőse, H. Bagó Ilona szerint nem mellesleg a politikai környülállás miatt is: afféle csendes színvallásnak számított (például) Móricz Zsigmond, Ady Endre, József Attila, Veres Péter vagy Sinka István emléke előtt tisztelegni. A lendület a nyolcvanas években azonban kezdett kifulladni, aztán jött a rendszerváltás, és a nézőszám radikálisan lecsökkent. Nemcsak a kilencvenes évek új csodái miatt és a múzeumok társadalmi szerepe, a befogadói habitus változása okán, hanem azért is, mert addigra elfáradtak a kiállítások, és maguk az épületek is kezdtek sorra lepusztulni – nem kevés annyira, hogy nyugodtan ki lehetett volna akasztani rájuk az életveszélyes táblát.
A kondíciók 2007-ben kezdtek el javulni, amikor a PIM kidolgozta hét évre szóló fejlesztési programját. A szakemberek vezéreszméje az volt, hogy az emlékházak akkor élik túl a nehéz időket, vagyis akkor válnak az emlékezet élő és viruló színtereivé, ha azokat a helyi közösség magáénak érzi. A PIM több területen –mint amilyen az épületfelújítás, az új kiállítások kialakítása, az infrastruktúra-fejlesztés, a múzeumpedagógia, a szakmai továbbképzés – egyidejűleg irányítja a fejlesztést, miközben egyre több emlékházat próbál meg ismertté tenni és bekapcsolni a programba.
A látványos áttörés 2008-ban indult: 120 millió forintból tizenhét olyan emlékházat kezdtek el sorban rendbe tenni, és részben átalakítani, ahol a rekonstrukció nem várhatott. E körben újult meg többek mellett az esztergomi és a szekszárdi Babits-ház, a szalkszentmártoni és a sárszentlőrinci Petőfi-emlékhely, a balatonfüredi Jókai-villa, az agárdi Gárdonyi-ház, a tiszacsécsei Móricz-emlékház, az iszkázi Nagy László-ház és Ady Endre Veres Pálné utcai lakása. A nagy menetelés a Nemzeti Kulturális Alap tavaly indult, a XIX. századi írókhoz kapcsolódó Felemelő Évszázad című programjával folytatódott, illetve folytatódik, konkrétabban Vörösmarty Mihály kápolnásnyéki emlékhelyén, ahol a kiállítás megújítása mellett a kertből mesekertet komponálnak, vagy a sváb hegyi Jókai-emlékszobában, ahol Jókai természetszeretetére emlékeznek írásain keresztül. A közeli jövő legnagyobb kihívása két EU-s forrásból megvalósuló rekonstrukció: határon átnyúló együttműködés eredménye lehet az alsósztregovai Madách-kastély és a csesztvei kúria épületének teljes megújulása, a kúria új kiállításának kialakítása. Tervbe van véve a szárszói József Attila-emlékház újraszabása is.
A program keretében természetesen nemcsak építészeti és infrastrukturális beavatkozásokról van szó, hanem koncepcióváltásról is: a korábbi irodalomtörténeti, kultusztörténeti aspektust felváltotta az irodalmat művészetként bemutató felfogás. Már nem az épületek és a relikviák vannak a kiállítások középpontjában, a megkülönböztetett figyelemben azért részesülnek, mert híres szülöttjük vagy lakójuk alkotói tevékenysége máig ébren tartja érdeklődésünket. Az új tárlatok úgy populárisak, élményszerűek, hogy közben megőrizték tudományos megalapozottságukat. Néhány példa erre: a szalkszentmártoni Petőfi-emlékházban kirakójátékkal szerkeszthetik egybe A helység kalapácsát a diákok, Balatonfüreden, a Jókai-villában újabban az ott íródott Az arany ember történetére fűzve mutatják be az nyaralót, a sárszentlőrinci Petőfi-házba miniszínpadot építettek, amelyre bárki felpattanhat, hogy elmondja, ami Petőfitől eszébe jut. Babits házában, Szekszárdon számítógépes foglalkoztatóprogramokkal színesítik a látogatást, Iszkázon, Nagy László szűkebb pátriájában pedig, ahol azelőtt jószerivel csak a költőről készült képeket láthatott a közönség, most Nagy András forgatókönyve alapján Nagy László élete, szülőföldjéhez való viszonya a fotókon, remek rajzain és versein keresztül tárul fel. Mindemellett vadonatúj emlékházakra is számíthatunk, a közeli jövőt tekintve mindjárt kettőre: az egyiket Nagy Gáspárnak szentelik szülőfalujában, a Vas megyei Bérbaltaváron, a másikat pedig Lázár Ervinnek, a Tolna megyei Sárszentlőrincen, ahová az író gyerekként egy ideig iskolába járt.
Mindennek köszönhetően a kiállítások átlagéletkora 22-ről 10 évre csökkent, és a látogatószám is nagyot ugrott, a tíz évvel ezelőtti 30 ezerről csaknem 70 ezerre. De a programkoordinátor szerint korántsem ez a vége, a hosszabb távú cél – amelynek kitűzésekor a mostani kondíciók kal, azaz a további pályázati pénzekkel számoltak – az évi kétszázezer látogató.
Nikla 35 éve vár
Még mindig számos irodalmi emlékhely vár sorsa jobbra fordulására. A PIM szerint a legsürgősebben a makói Espersit-házat, a dömsödi Petőfi-, a tiszaberceli Bessenyei- és a niklai (Somogy megye) Berzsenyi-házat kellene rendbehozni. Az utóbbi intézmény gondnoka, Darabos József érdeklődésünkre elmondta, hogy ez az épület az ország első irodalmi kiállítóhelye, amelyhez indulása, azaz 1954 óta csak egyszer nyúltak hozzá: 1976-ban. A PIM tavalyi felmérése szerint legalább 320 millió forintot kellene költeni rá. A reménybeli átalakítást nehezíti, hogy a ház egyik traktusa egészen 1994-ig a Berzsenyi-leszármazottak otthonául szolgált.
Ennyi pénz egyelőre nincs a somogyi múzeumigazgatóságnál.
