Keresztény rock: Kemény riffek mögött a hit
Bár már a hetvenes években is tartottak beatmiséket, komolyabb produkciók a kortárs keresztény/keresztyén zene terén csak a rendszerváltás után jelentek meg. Előtte olyan mély volt a csend az egyházi zenei kultúrában (leszámítva persze a hagyományos zenei formákat, a zsoltárokat, dicséreteket), annyira elhallgattatták a kortárs előadókat, hogy nem volt esély a térhódításra. A lazulási folyamat azonban – állítja Böszörményi Gergely, az eddig több mint 200 lemezt megjelentető Periferic kiadó vezetője – már a nyolcvanas évek közepén elindult. Ő például akkortájt találkozott először teljesen vállalható keresztény muzsikával, a kelta Iona zenekar lemezeivel.
A kortárs keresztény zenei közegben élénk diskurzus folyik például arról, hogyan lehetne megszólítani a fiatalokat. A két nagy iskola egyike szerint minden, ami őszintén, szívből, lélekből szól, az Úr Istennek és Krisztusnak tetsző. – Én ezzel vitáznék azért: ha valaki teljesen hamisan és rosszul, elfogadhatatlan módon viselkedve próbálja átadni az igét, az ő elhívását, bibliai gondolatait, az talán nem a legmegfelelőbb út ehhez – állítja. A zenei tudás tehát legalább olyan fontos, mint az üzenet. Harmónia, kompozíció, színpadi viselkedés – Böszörményi ebben látja az azonosulási faktor érvényesülésének lehetőségét.
– Nyilván az sem véletlen, hogy Bach és az ő hite úgy maradt fenn, ahogy. Biztosan volt mellette másik 23 zeneszerző, akinek legalább olyan erős hite volt, csak a képességei bizonyultak sokkal gyengébbnek... – véli. Vagyis: nagyon fontos, mit mondanak, miről írnak dalt a keresztény zenekarok, legyen szó progresszív rockról vagy metálról akár, de legalább annyit nyom a latban az elhívás átadásának mikéntje. Hiszen az ilyen zene tanítás is egyúttal, s nagyon nemmindegy, hogymegérinti-e a hallgatót a „tananyag”, vagy marad a hosszúhaj-rázás, meg hogy „érzitek Jézust jelenlétét?”
Őt például nem érinti meg ez a forma, nem jön át neki az üzenet, de megjegyzi azért – bár ő is lázadó ifjú volt egykor, sőt közel a hatvanhoz még ma is annak tartja magát –, ez talán a generációs különbségeknek is betudható. A kiadójánál is inkább keresztyéni értékeket képviselő zenekarok vannak, mint dicsőítőek. A nemzetközi zenei életben is leginkább elfogadott zenekarok között a Solaris, az After Crying, az East együttes és a Rumblin’ Orchestra nevét említi. A Solaris és az After Crying egyenesen etalonként jelentkezik a szakírók cikkeiben.
Több méltánytalanul mellőzött zenekar részére a Református Zenei Fesztivál és a kétévente megrendezett Csillagpont tábor nyújt jó lehetőséget. Böszörményi azt mondja, a kortárs keresztény zene hallgatóinak tábora összességében százezres nagyságrendű, a zenekarok felekezeti megoszlása nagyjából a hívekével korrelál. Hozzáteszi persze: a protestánsokhoz köthető zenekarok azért arányukhoz viszonyítva többen vannak, hiszen a reformáció nyomán életre kapó felekezetek egyik legfontosabb célkitűzése volt a közös (anyanyelvi) éneklés, a közös zenélés. Az énekelt ima.
A mainstream médiában mégsem tud teret hódítani ez a fajta világnézeti zene. Persze nem is cél, hogy a gagyi mezőnyben versenyezzenek a zenekarok. Csakhogy míg külföldön viszonylag sok a tematikus tévé- és rádiócsatorna, a hazai paletta igen szegényes. A lemezeit exportra is termelő kiadó azt mondja, az itthon legfeljebb néhány száz eladott példányt produkáló magyar zenekarok némelyike határainkon túl többezres mutatókat produkál.
Abban, hogy ma a zenei közéletben nincs nagyobb szerepe a kortárs keresztény zenének, Böszörményi szerint nagy szerepe van egyrészt az elmúlt húsz év állami kultúrpolitikája súlyos mulasztásainak, másrészt a botránykereső, bulvárhajhász kereskedelmi médiastruktúrának. Meséli például: mikor az After Crying a 20 éves jubileumát ünnepelte, s ő azt ecsetelte az egyik kereskedelmi televízió munkatársának, hogy a zenekar konkrétan az egész világot bejárta, s mindenhol imádták őket, ezáltal a magyar zenét is persze, azt vette észre, hogy bármit mond, nem tudja érdekessé tenni a nemzetközileg valóban elismert magyar bandát a szerkesztő számára – ám egy botránytörténet produkálása esetén bekerülhettek volna a műsorba.
Bali Dávidot, a Nuskull című online magazin főszerkesztőjét arról kérdezem, hogyan állnak a magyarok a keresztény keményzene terén. A metállal foglalkozó internetes zenei lap szakírója azt mondja, bár nagyon sok feltörekvő, új zenekar anyaga jut el hozzá, nem tud olyan hazai fi atal együttesről, amely hangsúlyosan képviselné a keresztény értékeket. A máig legnépszerűbb ilyen amerikai zenekar, a floridai, nagy újítóként számon tartott UnderOath hatása sok hazai banda számain megfigyelhető, de az újabbak csak a zenei modellt, a dalstruktúrát, a hangzásbéli jellemzőket veszik át, a közvetített tartalom viszont nem annyira világnézeti, mint inkább személyes. Sok fiatal hívő hallgatja a legjobb keresztény metálzenéket kiadó – ugyancsak amerikai – Solid State kiadványait, de a kemény riffek mögött megbúvó vallási töltetű tartalom számukra látszólag kevésbé fontos. Lehet persze, hogy csak szélesebb közönséghez szeretnének eljutni, mint amilyenhez keresztény tematikával tudnának...
– Egy most 13-14 éves hívő srác, aki egész nap ilyen zenéket hallgat, technikailag vagy legalább motiváció terén talán négy-öt év múlva jut el arra a szintre, hogy relevánsan ki tudja fejezni az ilyen természetű gondolatait – mondja Bali. A főszerkesztő szerint egy-egy gyülekezeten belül azért általában akad egyvalaki, jellem zően fiú az illető, aki vonzódik a kemény hangzáshoz, az pedig törvényszerű, hogy előbb-utóbb szeretné megtalálni a kapcsot, amely a kedvenc zenei stílust és a belső értékrendet valahogy közös nevezőre hozhatja.
Ahhoz viszont, hogy ebből értékes produktum jöjjön létre, érni kell, megismerkedni a különböző zenei hatásokkal. Már csak azért sincs könnyű dolguk egyébként a keresztény zenét játszó metálbandáknak, mert a műfajon belül viszonylag sok az Istennel nem éppen baráti viszonyt ápoló előadó, így a vallásos metálzenész könnyen stigmatizálódhat. Bali Dávid viszont abban bízik, a „nem divatosság” lassan lecseng, s most épp a vihar előtti csend korszakát éljük. A zenei modellátvétel már megtörtént, most a szellemi érés következik. Egy új generáción a sor.
