MTI – Mező Sándor

Legalábbis a „nagy embereket” illetően. A nagy színészek bizonyára jobban ellenállnak a feledésnek. Kiss Manyi negyven éve halott. És még mindig feledhetetlen.

Lehet már hetven esztendeje annak is, amikor Eisemann Mihály és Kellér Dezső Jaj de jó a habos sütemény kezdetű dalát először énekelte. Mondják, bele is ragadt volna a habba, ha nem fordul föl körülötte a világ. Ki tudja?

Magyarlónán született, Zágonban nevelkedett, Kolozsváron kezdett színészetet tanulni. Miskolcon és Szegeden már nagy sikereket aratott, amikor beleszeretett egy fiatal és kedves olasz artistába, Alfredo Ufferinibe, és férjhez ment az olasz illuzionistacsaládhoz. A harmincas évek elején három esztendőn át járta velük a világot, segédkezett a mutatványoknál, adogatta az eszközöket, vagy éppen őt dobálták, állítólag ágyúból is kilőtték. A vidéki szubrettszerepek, énekes-táncos mulattatás után ez is nagy iskola lehetett: kitanulta a színpadi hatás mechanizmusát, a közönség megfogásának trükkjeit.

Aztán mégis a pesti színészetet választotta. Alkalmi fellépések, kabaréjelenetek, operettszerepek és filmek következtek. 1938-ban a Fővárosi Operettszínházhoz, majd 1943-ban a Vígszínházba szerződött. A háború alatt ő is járta a frontot, a harcoló katonákat mulattatta.

Aztán megfordult a világ. Bajba került, mert állítólag öszszetévesztették egy utánzójával.

1954-ben lett a Madách Színház tagja. Itt derült ki, hogy nemcsak a szórakoztató szakmát tanulta ki, nemcsak a közönségnek és a közönséggel játszik kedvére, de az emberi természet mélységeit is ismeri. A vicces kis komikából, s fergetegesen táncoló, kiapadhatatlan kedvvel mókázó, kedvesen behízelgő, múló érzéseket könnyen felkavaró játékosból nagy drámai színésznő lett. A Madách Színház nagy korszaka kezdődött ekkor, Pártos Géza és Ádám Ottó rendezői irányításával nemcsak a szocreál ideológiaipolitikai kötöttségei közül tört ki a társulat, de a magyar színjátszás korábbi, megkövesedett stílushagyományaiból is. Kiss Manyi nemcsak részese, de vezető színésze is volt ennek a maga idején színháztörténeti jelentőségű megújulásnak. Olga volt Csehov Három nővérében, Edit az Anna Frank naplójában, Anna Andrejevna Gogol A revizorában. Sikerre vitte Brecht Kurázsi mamáját, Vinczénét játszotta Sarkadi Imre Oszlopos Simeonjában, özvegy Mák Lajosnét Fejes Endre Vonó Ignácában. Utolsó nagy szerepe Németh László Bodnárnéja volt.

Minden díjat megkapott, a Jászait 1954-ben, a Kossuthot 1957-ben, 1962-ben érdemes, 1964-ben pedig kiváló művész lett. S végül 1970-ben a nyugdíjat is megkapta – halála előtt nem sokkal még vérig sértették. Igazi nagy ember volt.