Kinek jut pénz? Ökölharc a kulisszák mögött
Félelem. Ez a szó jellemzi most leginkább a pesti színházi világot. Hogy a nyilatkozataik következményétől, a változástól, a megszüntetéstől vagy az elvonástól félnek-e jobban az egyes igazgatók és művészek, azt nem tudjuk. Az biztos, halvány fogalma sincs senkinek arról, milyen rendszerben érkezik mostantól a támogatás.
Kérdéssort küldtünk Csomós Miklós főpolgármester-helyettesnek: hány színházat tud és akar eltartani a főváros, hánytól akarmegválni,mi lesz a József Attila Színházzal, valamint eldöntött tény-e a Trafó és a Petőfi Csarnok összevonása. Kíváncsiak voltunk, milyen szempontokat vesznek figyelembe a támogatáscsökkentésnél, miért kell a színházaknak bérleti díjat fizetniük a fenntartónak, és milyen pluszfeladatokat kapnak majd.
A városháza sajtóosztályáról Csomós Miklós József Attila Színházzal kapcsolatos nyilatkozatával együtt azt az üzenetet küldték: többet a főpolgármester-helyettes egyelőre nem tud mondani az ügyben, meg kell várnia a végleges költségvetést. A nyilatkozatban az olvasható: a szigorú 2011-es büdzsé a nem kötelező feladatok revíziójára kényszerítette a város vezetését. Felülvizsgálva a színházak tevékenységét és helyzetét, differenciáltan akarják csökkenteni a támogatást. A József Attila Színházat illetően Csomós kijelentette, hogy Budapest garantálja az évad befejezését, de augusztustól új konstrukcióban akarják működtetni a teátrumot. A főváros megtartja az intézmény eredeti funkcióit, de pályázatot ír ki az épület hasznosítására, és magántőke bevonását reméli – ezzel egyéb funkciók is szóba jöhetnek. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy pályázati kiírás nélkül, más módon működtetik tovább a teátrumot.
A főpolgármesteri hivataltól kapott levél ugyan nem szól róla, Méhes László csütörtöki közleményéből viszont kiderül: a direktor a múlt héten felajánlotta lemondását Tarlós István főpolgármesternek, ha a színház megmaradására és további színvonalas működtetésére garanciát kap. Így a következő évadtól már olyan vezető állhat a teátrum élén, aki minden szempontból bírja a városvezetés bizalmát. Tarlós akceptálta ezt, és hozzátette, szívesen látná Méhest főrendezőként. (Decemberben Verebes István állt fel a székéből, mert belátta, hogy a Kabaré 24-et [a volt Mikroszkópot] lehetetlenség működtetni a jelenlegi támogatásból. Erre a színházra is hasznosítási pályázatot ír ki a városháza.)
Nyilván a hatékonyság növelése állna a hátterében annak a megoldásnak is, hogy összevonják a Trafó – Kortárs Művészetek Házát a Petőfi Csarnokkal. A korábbi hírek dacára most úgy tűnik, a fenntartó máshogy próbálja megoldani a Pecsa problémáját – hogy miként, azt nem tudtuk meg. Ami viszont nyilvános, hogy saját színházaitól kérne bérleti díjat a fővárosi önkormányzat. Ez, valljuk be, olyan, mintha a szülő a gyerekétől követelne lakbért. Úgy hírlik, ezt a pluszterhet kompenzálná a városháza, valahogy úgy, mintha a gyerek az elkért lakbérért kárpótlásul több zsebpénzt kapna. Erre a fura konstrukcióra állítólag azért van szükség, mert ha az intézmények támogatását csökkentenék jelentősen, akkor a teátrumok az ezzel arányos összegű állami dotációtól is elesnének.
Hogy ebből miféle gondok adódhatnak, arról a Thália Színháztól konkrétumokat is megtudtunk. 2010-ben 186 millió forintot kapott a befogadó teátrum, noha eredetileg 201 milliót ígértek nekik. Az idén a várható bevétel 139 millió lesz: a 201 millióból bérleti díjként elvesznek körülbelül 62 milliót. Ezért egy nyári bemutatót elhagynak, a PR-, marketingkiadásokat felére csökkentik, bevezetik a hétfői szünnapokat. A befogadó Thália még több saját előadást szeretne, ezzel növelve saját jegybevételét. Így több adománypénzt kaphatnak, bár félő, hogy ez jövőre még több elvonást jelent majd.
Az egyik legnagyobb konfliktushelyzetet a színházak között éppen az előadó-művészeti törvény által engedélyezett „adománykeresés” bevétele jelenti – állítják a direktorok. A színházak ugyanis ezt a lehetőséget a jegybevételük függvényében vehetik igénybe, így óriási különbség lehet a kis és a nagy színházak között. Ezt korábban kompenzálták, de ma már nem látnak rá garanciát a kis színházak. A nagy színházak meg azzal érvelnek: nekik a fenntartási költségeik is jóval magasabbak. De újabb elem is bekapcsolódhat a finanszírozás rendszerébe: a produkciós pályázatok. Erre állítólag 500 millió forintot különít el a főváros. Van, aki úgy tudja, olyan produkciókra lehet majd extra pénzt kapni, mint a Budapestről szóló kortárs magyar drámák.
Egy intézmény nem tud megsértődni
Szokatlanul korán, február 3-án megtartotta sajtótájékoztatóját a következő évadról Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója. Itt többek között kijelentette: jó a viszonya a kulturális kormányzattal, senki nem közölte vele, hogy távozzon vagy az utódját keresnék, sőt, figyelemmel kísérik a színház programját.
Ami a folyó évadot illeti, arról elhangzott például, hogy még az előző kormány csökkentette tavaly tavasszal, az évad közepén 1,7 milliárdról 1,450 milliárdra a Nemzeti Színház büdzséjét. Emellett a színház korábbi támogatója is visszalépett, ennek dacára nem kellett se áthidaló kölcsönt felvenni, se előadást elhagyni.
A Nemzeti Színház egyébként működési formát váltott: zárt részvénytársaságból (zrt.) nonprofit zrt. lett, így az előadó-művészeti törvény által garantált társaságiadó-kedvezménnyel járó „adománygyűjtésbe” foghat. (Ennek fontosságát jelzi, hogy egy csütörtöki hír szerint mintegy hatmilliárd forint áramlott így a színházi szférába a tavalyi év során. – A szerk.)
Ötven százalékkal nőtt a bérletek és tízezerrel a nézők száma, majdnem 95-97 százalékos a látogatottság. Tehát nem igazak azok a hírek, hogy pang a nézőtér. Alföldi szerint a legfiatalabbak teszik ki a nézők harmadát: ez körülbelül negyvenezer embert jelent.
Az idei programból egyedül a János vitézt veszik le a jövő évi műsorról. Noha hatalmas sikerrel mutatták be három éve, az előadást övező hisztéria megbuktatta a produkciót. Jövőre egyébként a klasszikusok évadját tervezik, kilenc bemutatóval. Vidnyánszky Attila többször is bírálta különböző cikkekben Alföldi előadásait.
Újságírói kérdésre a Nemzeti direktora elmondta: nem reagál a debreceni Csokonai Színház igazgatójának nyilatkozataira. Megtette ezt Vidnyánszky Ludas Matyirendezésére a debreceni Jobbik. Ugyanazokat a jelzőket használták, amelyeket ő aggatott Alföldire.
Azt is megtudtuk, a Magyar Ünnep felemásra sikerült koprodukciója után a direktor egyelőre nem tervez együttműködést a Művészetek Palotájával. „Egy intézmény nem tud megsértődni” – mondta arról, hogy a MüPa 2010 novemberében egy nappal a bemutató előtt közölte: „technikai okok” miatt nem ad otthont az előadásuknak. (Sz. K.)
