Közösség lesz-e a közönség?

Mit profitált Pécs abból, hogy 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa (EKF) lehetett? Képes lesz-e Pécs építkezni az idei élményekből és tanulni a kudarcokból, képes lesz-e eltartani megerősödött intézményrendszerét? Lehet-e az EKF-programok közönségéből közösséget kovácsolni?

Talán az volt a csúcs, amikor a négytornyú bazilika előtt a Pécs Cantat 21 országból érkezett 1300 énekese és még ugyanennyi helybéli zenekedvelő egy svéd karmester dirigálásával együtt dalolta, hogy: dzsaba, dzsaaba, dzsabadzsaba, dzsinging dzsing. Vagy az, amikor ugyanezen a téren a világbajnok breakesekkel büszkélkedő szöuli táncos csapat, a Last For One fergeteges műsora végén „párbajt vívott” a színpadra spontán módon felszédelgő pécsi breakesekkel, és a közönség kurjongva-tapsolva biztatta a produkció önveszélyeztető ifjait.

De lehet, hogy az volt a csúcs, amikor a város megtelt élő szobrokkal, és a pécsiek maguk is meredten nézték a festett maskarákat. Vagy az, amikor Pécs tereire kiraktak tizenkét, pihentagyúan felcicomázott, naponta százakat játékra invitáló zongorát, és az egyik hangszernél előbb egy amerikai bárzenész muzsikált örökzöldeket, majd egy tini srác klimpírozta az Edda Hűtlen című nótáját, és a refrénnél egy kócos lány elsírta magát.

Nem volt hiány idén Pécsen nagy közönséget magával ragadó és „fílinges” programokból, mégis sokan úgy vélik, hogy – EKF ide vagy oda – a város nem élt meg valamiféle kulturális forradalmat: mindössze annyi történt, hogy több össznépi, mulatós banzájban volt része a szórakozni szerető közönségnek, mint korábban. Tény, hogy Pécs eddig sem szűkölködött kulturális eseményekben. Az itteniek időtöltéséről három színház, balett-társulat, bábszínház, szimfonikus zenekar, megannyi rangos kórus gondoskodik, a városnak két művész- és egy multiplex mozija van, és Pécsen évente tucatnyi olyan szabadtéri fesztivált rendeznek, amelyek több tízezres közönséget vonzanak. Pécs ad otthont a legjelentősebb hazai színházi seregszemlének, és a várost időnként célba veszik olyan világsztárok is, mint Carreras és Domingo. Nívós kiállításai is vannak Pécsnek, a Vasarely- és a Csontváry-tárlat, a Zsolnay Múzeum és az ókeresztény sírkamrák különösen látogatottak.

A fentiekhez jött idén jó néhány produkció, mint például a Cirkusz- és Utcaszínház Fesztivál, a már említett Pécs Cantat, vagy a 12 ország kétezer zenészét a városba csaló fúvósfesztivál – sőt volt még Seal-koncert is. A Bauhaus és a Nyolcak, valamint a Zsolnay aranykorát bemutató Gyugyi-gyűjtemény kiállításának is országos lett a visszhangja. Akadtak jól kitalált civil programok, a szomszédünnep vagy a köztéri zongoraprojekt, mégis a legjelentősebb változást az EKF kapcsán az – összesen 36milliárd forintból (85 százalékban uniós támogatással) – megvalósított nagyberuházások hozták: megújultak Pécs legforgalmasabb közterei, megépült egy konferenciák befogadására is alkalmas, extravagáns koncertközpont, amelyet – akusztikája okán –máris a hangversenytermek Stradivarijának titulálnak, és megépült a kultúrplázaként emlegetett regionális könyvtár és tudásközpont, amelynek arculata szintén pazar. A város két, nagyszabású kiállítások befogadására hivatott galériával is gazdagodott, épül és jövő nyárra kész lesz a Zsolnay negyed, ahol majd páratlanul komplex kulturális kínálat várja a vendégeket.

A pécsiek győztes EKF-pályázata viszont nem csupán arról álmodott, hogy a város 2010-ben megtelik műsorokkal, és ki lesz stafírozva kulturális célú épületállománnyal, hanem arról is, hogy az 1990 óta regionális vezető funkciójából sokat vesztett város újrapozicionálja magát, és fejlődése – megnövekedett kulturális potenciálja – révén új lendületet vesz. Ennek egyelőre kevés a jele, állapítják meg a hozzáértők. Ruzsa Csaba, a Pécs 2010 Menedzsmentközpont ügyvezető igazgatója szerint viszont vannak jó jelek:

– Idén – a recesszió ellenére – 23-24 százalékkal több turista fordult meg Pécsen, mint 2009-ben – érvel Ruzsa. –Ez a duplája annak, amennyivel a kulturális fővárosok idegenforgalma átlagosan erősödni szokott. A jövő évi szállodai foglalások pedig azt mutatják, hogy a város iránti érdeklődés tovább nőtt.

A baranyai megyeszékhely kulturális intézményeinek vezetői is úgy látják, Pécs sikeres főváros volt, hisz a jegyes rendezvények telt házzal mentek, míg az ingyenes, utcai programok óriási közönséget toboroztak. A pécsi kiállítások az előző évekhez képest 20–50 százalékkal több vendéget fogadtak. Mindehhez kellett az is, hogy a baranyai megyeszékhely 2010-ben százmilliókat költhetett városmarketingre. Ennek eredményeképp Pécset 130 ország újságjai népszerűsítették. Jövőre azonban a városmarketingre az idei pénz töredéke jut. A pécsi kulturális intézményekre és azok programjaira évente hárommilliárdot fordít a város, idén ezt az EKF-nek nyújtott támogatás 1,8 milliárddal megfejelte. Ez az apanázs jövőre megszűnik. Ráadásul az új intézmények fenntartása komoly terhet ró az amúgy is súlyosan eladósodott városra, ezért Pécs vezetői egyelőre hallgatnak arról, hogy mindez miképp kezelhető. Azt a feltételezést viszont a városvezetők nem cáfolják, hogy valószínűleg szükség lesz intézményösszevonásra, sőt -megszüntetésre is. Páva Zsolt, Pécs fideszes polgármestere abban bízik, hogy a koncertközpontot a kormány nemzeti intézményeink sorába emeli, s ennek következtében az állam fedezi majd a központ évi 800 millió forintos költségvetésének felét. Ha ezt a költségvetés vállalja, akkor is marad még a központ 400 milliós terhe, emellett a Tudásközpont, a Zsolnay negyed és a megújult terek fenntartása is százmilliókkal emeli a város kiadásait.

Páva Zsolt azt mondja, az önkormányzat mindenképp megteremti annak feltételeit, hogy a város megőrizze kulturális adottságait. Amúgy a polgármester Pécs kultúrfővárosságát sikeresnek ítéli, s főképp a civil programoknak örült.

– Az intézményekhez nem kötődő civilek sok olyan programot találtak ki és szerveztek meg, amelyek az egész várost mozgásba hozták – mondja Páva. – A pécsiek élvezték ezeket a rendezvényeket, és boldog kíváncsisággal vették birtokba a megújult tereket és az új intézményeket.

Páva nem véletlenül hangsúlyozza a civilek szerepét. Köztudott, hogy Pécs győztes EKF-pályázatát egy civil baráti kör dolgozta ki, a szocialista városvezetés azonban 2006-tól nem tekintette partnernek a pályázatírókat. A kezdeményezőket semleges térbe szorították (igaz, érdemeikért kitüntették őket).

Patartics Zorán részt vett a nyertes pályázat kidolgozásában, aztán ő is partvonalra szorult, ám ettől nem vált sértett emberré a 42 éves, Ybl-díjas építész. Patartics szeptemberben létrehozott honlapjával (www.afal.hu) és egy e hónaptól kéthetente ismétlődő vitaesttel párbeszédre és együttes gondolkodásra ösztönzi a pécsieket. A diskurzus célja az, hogy a helybéliek értékeljék az EKF történéseit, és közösen találják ki, miképp lehet profitálni az elmúlt évek élményeiből, kudarcaiból, tapasztalataiból. Patartics ekképp fogalmaz:

– Az EKF-programoknak volt egy jókedvű közönsége, én viszont azt szeretném, hogy ez a közönség alakuljon gondolkodó, a városért tenni tudó közösséggé.

Mellesleg a közterek megújításának programja is azt a célt szolgálta, hogy a pécsiek kapjanak barátságos, vonzó hátteret a találkozásokhoz, a beszélgetésekhez, a városias, közösségi élethez. Patartics honlapját eddig több tízezren látogatták meg, az első vitaestre eljöttek vagy százan. Az építészt tisztelet övezi kezdeményezéséért, ám sokan naivnak, utópistának látják elképzelését. Azt azonban az így vélekedők is elismerik, hogy ha Patarticsnak igaza lesz, és megszületik az általa vágyott közösség, akkor az felér egy városalapítással.

Miénk itt a tér

Az utcákon, az üzletekben és a szórakozóhelyeken arról faggattuk a pécsieket, hogy mire emlékeznek az EKF-programokból. A félszáz megkérdezett túlnyomó többsége azt állította, hogy szinte semmire. A kérdezettek azzal magyarázták „amnéziájukat”, hogy szinte mindig úgy tévedtek oda egy-egy programra.

Tudták, hogy „megint van valami” a belvárosban, odamentek, belenéztek, tovább ballagtak. A többség főleg a bazilika előtti zenés-táncos produkciókat kereste, jól érezte magát, ám ebben a téren kínált ételeknek-italoknak is szerepük volt. És annak, hogy ott találkoztak barátaikkal. A fiatalok gyakran csakis azért mentek a műsorokra, mert az ottani oldott légkörben könnyen lehetett ismerkedni.

Az általunk faggatott pécsieknek szinte kivétel nélkül tetszenek az EKF-beruházások. A megújult terekkel elégedettek, egyedül a dzsámi előtti placcot bírálják néhányan, mivel hiányolják onnan a zöldet. A hangversenyteremről és a tudásközpontról a többség elragadtatottan szólt.

A város megrendelt egy reprezentatív felmérést arról, hogy a pécsiek miképp vélekednek az EKF-produkciókról és beruházásokról, ennek azonban csak egy hónap múlva áll össze az eredménye.

Késlekedés után

Az EKF cím elnyerésekor Toller László volt Pécs első embere, ő azonban 2006 nyarán egy baleset következtében halálos végű kómába esett. Toller kiesése után a városi közgyűlést irányító szocialista frakció megosztottá vált, az új polgármester, Tasnádi Péter nem tudta kezelni az ellentéteket, aztán maga is beteg lett, és 2009-ben meghalt. Az EKF dolgában a fővárosi és a pécsi szocialisták között is ellentét volt. Részben a politikai harcok kivetüléseként az EKF intézményrendszerét többször is átszervezték, ennek során meghatározó vezetőket bocsátottak el vagy szorítottak partvonalra. Tasnádi halála után Páva Zsolt nyerte az időközi, majd a 2010-es polgármester-választást, s Páva – az immár fideszes többségű képviselő-testületre támaszkodva – határozottan vezényelte le az EKF-ügyeket. A pécsi szocialisták azt mondják, hogy Pávának könnyű dolga volt, mert mire ő jött, már minden haladt a maga útján. Ezt egyébként Páva sem vitatja, s a polgármester nem kicsinyli le az előkészületek nehézségeit.

Önkéntesek szolgáltak

Az EKF programjainak zavartalanságát 300 önkéntes segítette, akik között a legfiatalabb 13, a legidősebb 76 éves volt. A csapat harmadát egyetemisták, harmadát nyugdíjasok alkották. Mintegy 400 rendezvénybe vontak be önkénteseket. Volt, aki csak egy-két alkalommal jött segédkezni, harmincan viszont száznál több szolgálatot vállaltak. Knyihár Éva koordinátor elmondta, hogy készült egy felmérés a pénzzel nem honorált önkéntesek motivációjáról. Eszerint a Pécshez való kötődés, a kapcsolatteremtés igénye és az impulziószerzés vágya volt a leginkább visszatérő indíték, de sokan azért jelentkeztek, mert szinten akarták tartani idegennyelv-tudásukat, illetve meg akartak nézni bizonyos produkciókat. Akadt olyan is, aki azért jött, mert fogyatékossága miatt évek óta nem tudott munkához és ez által közösségi élményhez jutni. Pécs 30–35 millió forintot takarított meg az önkénteseknek köszönhetően.

Szomszédünnep a Széchenyi téren: az ingyenes rendezvények óriási közönséget toboroztak
Szomszédünnep a Széchenyi téren: az ingyenes rendezvények óriási közönséget toboroztak
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.