Zsibvásárt csinálsz a múzeumból!
Zsibvásárt csinálsz a múzeumból! – korábban előfordult, hogy ezt vágták a fejéhez Medgyesi Konstantinnak, a Móra Ferenc Múzeum sajtóreferensének. Medgyesi történészként dolgozott a múzeumban, de időközben szociológiai, jogi és kommunikáció szakon is diplomát szerzett. Szegeden az ő nevéhez fűződik egyfajta áttörés, minőség- és hatékonyságváltás a kulturális marketingben.
– Régebben is nagyon gazdag kulturális témaválaszték volt, de a rendezők nem mindig tudták eljuttatni kínálatukat a szélesebb közönséghez – magyarázza Medgyesi. Példának a Dóm téri kulturális vásárt és az ott felállított adventi koszorút hozza fel. Előzőleg is volt hírverés körülötte, ám amikor ő kezdte írni a sajtóanyagokat, következetesen kiemelte, hogy Magyarország legnagyobb adventi koszorúja áll a Fogadalmi templom előtt. Ez az egyetlen egyszerű szakmai fogás nagyságrendekkel több sajtómegjelenést hozott, és Mocselini Rudolf főszervező szerint érezhetően növelte a kulturális vásár látogatottságát.
A fővárosi Andrássy út tavasszal tele van a Szegedi Szabadtéri Játékok plakátjaival. Bátyai Edina, a Szabadtéri Játékokat és a Regionális Összművészeti Központot, azaz a REÖK-öt működtető önkormányzati tulajdonú nonprofit kft. igazgatója azt mondja: a kommunikációra áldozni kell. Költségvetésükben elkülönítve szerepel az erre szánt összeg, amely bizonyíthatóan nem kidobott pénz: a szabadtéri látogatottsága a gazdasági válság ellenére 2009-ben és 2010-ben is 90 százalék fölött volt. Itt évente 60-70 ezer néző fordul meg – közülük minél többnek meg akarják mutatni a REÖK igényes művészeti kínálatát is.
– Korábban az volt a felfogás, hogy a kultúra nem üzlet, a kulturális intézményeket a fenntartó dolga eltartani. Ez a mi esetünkben jelentősen megváltozott – magyarázza Bátyai Edina.
– A szabadtérinek és a REÖK-nek közel egymilliárd forint az éves költségvetése, ebből azonban az önkormányzat mindössze 350 millió forintot fedez. A többit nekünk kell összegyűjteni: belépődíjból, pályázati pénzből, szponzorációból. Mások gyakran mérgelődnek, hogy a pályázati elszámolásokhoz szociológiai felmérést is kell csatolni a támogatás felhasználásáról – nekünk azonban ez sokat segített.
Hat-hét éve még alig vettek jegyet a szabadtérire az interneten – ma a jegyek többsége ott kel el. A Játékok születésének 75. évfordulóján különvonatot indítottak Budapestről az ünnepi Bánk bán előadásra. Elfogadnak üdülési csekket – pedig sok munka van vele, és jutalékot is kell fizetni utána. Az óvodásoktól az egyetemistákig minden korosztálynak szerveznek matinékat – a kultúrafogyasztók utánpótlását lehet így nevelni. Bátyai Edina különösen fontosnak tartja a szponzorálást. A színházi törvény lehetővé teszi, hogy bizonyos társulatok fogadni tudják a vállalkozások társasági adójának bizonyos részét: az összköltségvetés 10 százalékát is ebből szedik össze. Ehhez azonban talpalni, tárgyalni, kérni, meggyőzni kell.
A Somogyi Könyvtárban kisebb team segíti Andóczi Balogh Éva sajtóreferens munkáját. Palánkainé Sebők Zsuzsanna igazgató három éve, a kinevezését követően döntötte el, hogy nem elég jól dolgozni, annak látszania is kell, és ehhez sajtószóvivőt szükséges kijelölni. Nem akart kívülről hozni valakit, inkább belső munkatársat keresett. Andóczi Balogh Éva is „diplomahalmozó”: a pedagógiai szakvizsgája mellett népművelő, mentálhigiénés és kulturális projektmenedzseri képesítése van. Munkájában az igazgatónő mellett a legtöbbet egy volt újságíró, Nyilas Péter segít, aki a könyvtárban kezdte, majd csaknem két évtizeden át dolgozott a Délmagyarország szerkesztőségében, mielőtt visszatért a könyvtárba.
– Emelkedik az emberek ingerküszöbe, egyre erősebb impulzusok kellenek ahhoz, hogy a figyelmüket megragadjuk. Ennek ellenére ma is tudom újságírószemmel mérlegelni, hogy a szerkesztőségben mit és milyen formában tartanék hírértékűnek – mondja. A Somogyiban még büszkék arra, hogy az ő programjaik ingyenesek, mindenki számára elérhetők, bár hangsúlyozzák: nem olyan már a könyvtár, mint régen volt. Két irányba is igyekeznek nyitni: újszerű programokat szerveznek, például megnyitják a házat a vámpírkönyvek szerzői és rajongói előtt, képregény-fesztivált szerveznek – ugyanakkor kiszámítottan, sőt taktikusan igyekeznek a gyűjtemény kincseiről szóló beszámolókat bejuttatni a médiába.
Tisztában vannak vele, hogy nem versenyezhetnek a bulváros szenzációkkal, botrányokkal. De a vezető hírek árnyékában vagy hírszegényebb időszakokban rengeteg interjú, filmetűd kerülhet adásba például a helytörténeti gyűjteménynek a szegediek számára sem ismert értékeiről.
– Rájöttünk, hogy a tudományos feldolgozás és a hagyományos irodalmi értékek mellett oda kell figyelnünk arra, mikor mi érdekli az embereket. Ha megjelent egy új Harry Potter-könyv, akkor arra szerveztünk rendezvényt. Agatha Christie születésnapjára tematikus napot rendeztünk. Juhász Gyula szerelmeiről, a felszentelésének 80. évfordulóján a Dómról állítottunk össze kiállítást – sorolja az igazgatónő.
A kulturális marketing visszahat a programok alakítására. Nemcsak az a szempont többé, mi értékes, mi fontos, hanem az is, hogy mire és mivel lehet behozni a közönséget.
– Azt szoktam mondani: én egyfajta fogalomvadász vagyok – magyarázza Medgyesi Konstantin. – Önmagában az ázsiai lepkekiállítás nem hozott volna be annyi embert, mint azzal együtt, hogy megtaláltuk hozzá a valóságshow fogalmát. A kommunikátornak és a kiállítás rendezőjének úgy is együtt kell működnie, hogy együtt döntsünk, ha választani kell például két kép között, melyiket helyezzük előtérbe: a művészettörténeti szempontból értékesebbet, vagy azt, amelyikhez kapcsolható valamilyen sztori. Ellopták, elásták, megtalálták, restaurálták – ilyesféle történetre gondolok. A bulváros megközelítés a kultúrában nem öncél, hanem annak az eszköze, hogy minél nagyobb látogatottságot érjünk el. A siker pedig mérhető, bizonyítható – még egy olyan, hagyományos, konzervatív intézménynél is, mint amilyen a Móra Ferenc Múzeum.
