A felújítás után szinte vadonatújnak hat a kép

Nemzeti Filmarchívum

A két lemezt tartalmazó DVD-album igazi kuriózum, hiszen alkalmat ad három film- és társadalomtörténeti korszak összehasonlítására az eltérő rendezői fölfogások és színészi stílusok révén. Jókai kedvenc regényét, Az arany embert először nem kisebb filmes tehetség, mint Korda Sándor vitte mozgóképre 1918-ban (akkor még nem a világfi lm egyik moguljaként, „csupán” a magyar filmgyártás megteremtőjeként). Majd 1936-ban forgatta újra – az eredetivel ellentétben főként műtermi felvételekkel és sok-sok pénzből – A meseautóval befutott Gaál Béla. Harmadik földolgozása 1962-ben a Kádár-kor első szélesvásznú csemegéje lett a filmes szórakoztatásban jeleskedő Gertler Viktor rendezésében. Egy epizódokból álló némafi lm, egy már egységes dramaturgiával készült hangosfilm és egy pazar kiállítású színes mozi (felújítása olyan jól sikerült, hogy képe vadonatújként hat).

Az aranyember dramaturgiai alapproblémáját a két nő között vergődő hős konfliktusaként szokás emlegetni, holott még legalább két kérdés feszül a történet szövetében. Az egyik, hogy a hajóbiztosból gazdag vállalkozóvá emelkedő Tímár Mihály hogyan intézi el saját lelkiismeretével, hogy ellopta Tímea rábízott örökségét – amit akkor sem vall be neki, miután feleségül vette. A másik a polgárosodó, noha korrupciótól sem mentes város (Komárom) és a „romlatlan” természeti környezet (a dunai sziget) ellentétének kiaknázása. Míg Kordánál és Gaálnál a benső lelki dráma kerül előtérbe a tímári figura ábrázolásában (Beregi Oszkár és Kiss Ferenc alakítása), Gertlernél a főhős (az erdélyi Csorba András) öntudatos, racionális polgárként próbál úrrá lenni a helyzeten. Mégis Kiss alakítása lóg ki a sorból: lompos és érzelgős fi gurája eleve sugallja szakítását a városi környezettel, piedesztálra emelve a távoli, elzárt szigetet.

Az aranyemberek után máris a boltokban van egy újabb kiadás: Zolnay Pál emblematikus Fotográfia című játékfilmje (1972), amely dokumentarizmusával előfutára a műfajt kiteljesítő Budapesti Iskolának. A kiadvány extrái között ráadásul megtaláljuk a rendező dokufilmes előtanulmányát is a műhöz, továbbá a Zolnayval készült portréfilmet. A közeljövőben megjelenik Gothár Péter Ajándék ez a nap és Megáll az idő, Szabó István Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm című alkotása. Előkészületben vannak Enyedi Ildikó, Gaál István, Gazdag Gyula, Gyöngyössy Imre–Kabay Barna, Sára Sándor és Xantus János klasszikusnak számító alkotásai, továbbá a magyar animáció nagy korszakából származó művek megjelenése is.

Imponáló adatokat közölt a filmarchívum eddigi felújító, restauráló munkájáról. Több mint háromezer filmet újítottak fel 1989 óta (ebből 2313 híradó, 472 játékfi lm, a többi dokumentum és animáció). Csaknem 1200 alkotást digitalizáltak, és ezek közül ötöt sikerült restaurálni. (Az utóbbi filmenként több tízmillió forintos költséget jelent.) Miután közpénzből folyó munkáról van szó, lehangoló hír ugyanakkor, hogy az idei év volt az első, amikor nem kaptak támogatást filmfelújításra, bár digitalizálásra egy 25 millió forintos szerződést készülnek aláírni. Szerencse, hogy a felújításban előrehaladtak, mert digitalizálni csak a hagyományosan felújított filmeket lehet.