Nehéztüzérség és könnyűlovasság
Minden változóban van, csak a változás tekinthető állandónak amai könyvkultúrában. Nagyjából ez a tanulság szűrhető le a témában érintettek eszmecseréjéből. Meg abból is, hogy aki teheti „több vasat tart tűzben”. A nemrégen piacra került Fapadoskönyv.hu portál vezetője, Farkas András például eleve úgy szervezte kiadója kínálatát, hogy abban a könyvnyomtatás az e-könyv kiadásával együtt szerepel. Valójában interneten terjesztett e-könyveket készítenek, amelyeket otthon a vásárló kiprintelhet, de kérésére a kiadó is kinyomtatja azokat digitálisan – a hagyományos nyomdai költségnél olcsóbban. A tapasztalatok alapján egyelőre az utóbbi a gyakoribb. Farkas a vitában hangsúlyozta, az igények nemcsak a technikai közvetítésben, hanem a tematikában is elmozdulhatnak, például a szépirodalomtól az ismeretterjesztés és más műfajok felé. Hasonló, bár a szövegen túl más, képi megjelenítést is magában foglaló törekvésekről számolt be a Kossuth Kiadó Multimédia-plázáját képviselő Földes László is.
Fölmerült, kapnak-e szerepet egyáltalán a hagyományos kiadók az ekönyv elterjedésével. Hiszen az erre vállalkozók közvetlenül is eljuttathatják műveiket a kereskedőhöz vagy akár a vásárlóhoz. Az elektronikus könyváruházat működtető Typotex Kiadót képviselő Németh Kinga vagy a Bookline-t és az eKönyv Magyarországot egyaránt vezető Starcz Ákos egybehangzóan hangsúlyozta a kiadók nélkülözhetetlenségét. Mások is amellett szóltak, hogy a megjelenő művek kiadói értékrend szerinti válogatására és valamiféle profil kialakítására – ezáltal egyfajta szakmai hitelességre, tekintélyre – továbbra is szükség lesz. Nem beszélve a szöveggondozásról, ami némelykor hiányzik vagy eléggé felületes. Különösen klasszikus művek digitalizálásánál fordul elő, hogy a könyvből bemásolt (szkennelt) és újratördelt szöveg „összeesik”, tele lesz az olvasót bosszantó hibával.
A voltaképpeni alapkérdést, hogy milyen igényt tapasztalhatunk az e-könyvek iránt, a Bárka című irodalmi folyóirat főszerkesztője, Elek Tibor vetette föl. Ő a hagyományos és az elektronikus irodalmi megjelenés hosszú távú együttélésében bízik, ezért is alakította úgy folyóiratát, hogy annak van egy világhálós kiadása is, amely eltér a nyomtatott változattól. Mondhatni, míg az utóbbi a kortárs irodalom „nehéztüzérségét” jelenti, az előbbi a „könnyűlovasságot”. Fölvetésére többféle válasz hangzott el. Horváth Iván, az ELTE irodalomtörténésze úgy látja, a nyomtatott könyv olyan esztétikai és szimbolikus tárgy, amelynek előnye, hogy gyorsabban lehet lapozni, mint egy elektronikus olvasóban vagy laptopban megjelenő szöveget. Ugyanakkor fogalmakat nem lehet keresni benne. Szerinte az elektronikus megjelenítés egy-két évtized távlatában már odáig fejlődik, hogy a zsebünkben hordhatjuk szinte az emberiség egész kultúrkincsét a többfunkciós olvasók révén. Ezzel kialakul az „internet utáni” korszak, amelyben a világháló voltaképpen „telefonközpontként” működik.
Starcz Ákos az e-könyv amerikai sikertörténetéről lebbentette föl a fátylat. Az USA-ban a nagy piaci befolyással bíró Amazon olyan modellt alakított ki, amelyben igen olcsón, áron alul adja az e-book olvasóját, viszont a vevő csak nála vásárolhat ehhez olvasnivalót. Ezzel biztosítja a megtérülést. Mindezt olyan reklámkampány kíséri mind a mai napig, amely divatot csinált az amerikaiak körében az e-olvasókészülék használatából. Amire szüksége valójában csak azoknak van, akiknek gyorsan kell többféle szöveghez hozzáférniük (szakemberek, kutatók, diákok, tanárok). A magyar szakember szerint egyelőre megjósolhatatlan, mi lesz a sorsa a mai, egyelőre csak fekete-fehér olvasóknak a rohanó tempójú mobilfejlesztés közepette.
A vitát vezető Kőrössi P. József ennek kapcsán hivatkozott az összejövetelt szervező Könyvhét szerkesztőség által frissen közreadott cikkre, melyben a németországi ellenpéldát elemzik. A német piacon egyelőre uralkodó a hagyományos könyv, illetve a hangoskönyv. A forgalomban lévő 1,2 millió nyomtatottkönyvcímhez képest az egyik legnagyobb internetes e-könyv áruház mindössze 25 ezer címet árul. (Az arányokhoz hozzájárul, hogy odaát a papírkönyvek kedvezményes, 7 százalékos áfájával szemben az e-könyvek adózása 19 százalék. Nálunk ez 5 és 25 százalék, vagyis még inkább diszkriminatív.) A GFK legújabb fölmérése szerint csupán minden második német olvasó hallott egyáltalán az e-könyvről. Bizonyos áttörés mégis tapasztalható. Furcsa mód, ezt a volt német jegybankelnök, Thilo Sarrazin nálunk is ismertetett botrányos könyve idézte elő, amelyben az egyébként szociáldemokrata szerző a muzulmán bevándorlók ellen lépett föl. Ezt nyilvános helyen, például villamoson, „diszkrétebben” lehet olvasni e-olvasón, mert senki nem látja a borítót. Ráadásul azonnal hozzá lehet jutni e-könyv formában, a nyomtatott kötetek ugyanis elfogytak. A német szakírók „pornoeffektusnak” nevezik e jelenséget, mert az ottani e-piacon egyébként az erotikus olvasmányok a legkelendőbbek.
Föltehetően nem az erotikus irodalom, de bizonyos műfajok számára kedvező lehetőségeket teremt nálunk is az e-könyvkiadás. Ide tartozhatnak a szak- és tudományos könyvek, a tankönyvek, amelyeket egyes vélemények szerint célszerű volna államilag támogatni és ennek fejében ingyen közzétenni. (Szinte egyedülálló, hogy nálunk a Nobel-díjas Kertész Imre összes műve ingyen olvasható a neten). A fikciós irodalom körében leginkább a „puhafedeles”, nagy példányszámú lektűrök kerülhetnek át a piaci elektronikus mezőbe – jósolták. Az utóbbiakat ugyanis hagyományos formában nem feltétlenül akarnánk megőrizni a polcainkon.
