Testkulinária

Az 1955-ös születésű, kanadai Marie Chouinard későn érő típus: hirtelen fölindulásból, huszonhárom esztendősen vett először tánc- és balettórákat New Yorkban. Tizenöt évig szólóműveket kreált, adott elő; ifjonti hévvel maszturbált a deszkákon. A kilencvenes években hagyott föl a táncos hivatással, de botránykeltésben nem lankadt. 1990-ben alapított montreali társulata ötödik al kalommal járt Budapesten és először vidéken, a IV. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozón. A Chopin: 24 Prelűd 2002-ben, a Tavaszi áldozat 1999-ben volt látható a Trafóban, illetve a Tháliában.

A Chopin: 24 Prelűdben hét, fonott copfos-afrofrizurás nő áttetsző, fekete dresszt visel, a négy félmeztelen férfin fekete alsó. A mell-, szemérem-, ágyékrésznél és a lábfejen függőleges és vízszintes vonalcsík, a fejtetőn irokéz taraj. Az ütemre kidolgozott, expresszionista darab Chouinard kivételes muzikalitását igazolja. Chopin opus 28-as zongoradarabjára írt, 1999-es remeklésében minden zenei motívumra egy-egy feszes-rövid mozgássorozattal válaszol, míg egyszerre jelenik meg az ősi és a futurisztikus, a tragikum és a játékosság, a káosz és a katonás rend. Az előadók fölszabadultan fociznak; bonyolódnak könyörtelen nemi tusába; rendeződnek szigorú tornasorba; vonulnak a kifutók tüntetően kiégett-közönyös modelljeiként; élcelődnek a klasszika pátoszán; idéznek föl múlt század eleji, talált mozgóképtekercset; pózolnak izomcsoportra büszke bodybuilderként. Észbontó a társulat érzéki látványeffektje, James Viveiros páváskodó, funkydzsesszes szólója. Fenséges a német TANZ magazin szakírói szavazásán az Év Táncosának megválasztott Carol Prieur magánszáma: a rendre megszakított, kétségbeesett szerelmi vallomásnak tetsző szolmizálás vigasztalan zokogásba fullad.

Az 1993-as Tavaszi áldozat Chouinard első olyan alkotása, amelyet nem Rober Racine szerzeményére készített. 1994-ben mutatta be az Egy faun délutánja-szólóját, ám a félig kecske, félig emberi lény mitikus alakja a mesteri Sacre-ban jelenik meg először. Elvétve tűnik a pőreség olyan természetesnek, egyértelműnek (tánc)színpadon, mint itt: a félmeztelen, szarvacskavarkocsos nőkön fekete uniszex alsó. A tizenegy táncosra vakító reflektorfény esik fölülről: üzekedő mélytengeri és szárazföldi élőlények, barbár androgünök elevenednek meg előttünk a karra-kézre, combra, homlokra, nemi szervekre helyezett, hatalmas fallikus karmokkal, szarvakkal. A robbanásra kész, vészjósló, dévaj bacchanália Sztravinszkij partitúrájának patikamérleg pontosságú, állati erotikájú tolmácsolása. A groteszk, orientalista koreográfia, keleti harcművészeti elemekkel, egyszerre fölforgató-újító és hisz a klasszikus, archaikus formában. Szétveti a szilajság, a szexus, míg hűvösen precíz, mint egy hites könyvvizsgáló. A káprázatos tánc- és előadóművészek egyheti, szakadatlan külszíni bányafejtéshez szükséges energiátmozgósítanak. Kedvencem, Viveiros, tébolyító vicsorgó, hörgő-morgó alfahímként. Csodálatos Lucie Mongrain, aki Prieur mellett Chouinard szólóinak múzsája. Megmosolyogtató, hogy a harmincas éveiket taposó, mágikus triász tagjai a kompánia hű veteránjai.

Marie Chouinard együttese díszlet és szcenikai pöpecség nélkül teremtett álomkozmoszt, saját testből. Szeptember végi estjük a tökéletességen túl nagyságot hordozott és vegytiszta eleganciát, szembesített a zsenivel. Elragadtatásom; merci.

Chopin: 24 Prelűd
Chopin: 24 Prelűd
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.