Szűz területet találtak a fesztiválkínálatban

Racskó Tibor

„Jó síneken hajózunk” – kurjant az egyik szereplő a nyitóelőadáson. A Pintér Béla Társulat Árva csillag című darabja egy világvégi magyar falu népművelőjének és két ufónőnek a kalandjáról szól. A közönség hamar ráhangolódik Pintérék finom és karcos humorára, amelyet jó érzékkel helyspecifikussá is tesznek: az ufók ugyanis ezúttal a Nyíregyházától pár kilométerre fekvő Ibrányban keverednek földi kalandokba. A Móricz Zsigmond Színházban ülők számára világos: rólunk szól az előadás, magunkon is nevetünk.

– Bevallom, el is csodálkoztam, mennyire melegen fogadta a közönség ezt is. Pedig Pintérék ugyebár „alternatívok”, és ez sokak számára egy kicsit gyanús – mondja Makk Károly filmrendező, aki a tizennégy színházi előadásból álló versenyprogram szakmai zsűrijének elnöke, és egy adminisztrátor-könyvelő-jogász alkotta lai kus trióval együtt dönt majd a díjakról. Makk szerint egy jó vígjáték sohasem bonyolult képlet, és felesleges lila értelmiségi ködbe rejteni azt a nemes szándékot, ha egyszerűen nevettetni akarunk.

A Déryné Hadművelet is efféle stratégiával dolgozik. A Móricz Zsigmond Színház művészei fejükbe vették, hogy végigjárják a megye tucatnyi faluját. Az Éljen a faluszínház (avagy a tészta nem étel, a sör nem ital, a medve nem játék) viccesen keserű és pajzán jeleneteivel azokhoz akarnak szólni, akik távol élnek a színházi kínálattól. A színészek élvezetesen vegyítik az angol abszurdot és a székelyviccek szűkszavúságát a vásári komédiák harsányságával. Bár Geszteréden a helyi focicsapat mérkőzése elvitte a nézők egy részét, a nyolcvan-száz fős közönség sem lebecsülendő. A mögöttem ülő két anyuka és a lányaik azt totózták, melyik színészt miben is látták Nyíregyen. Ahová járnának gyakrabban is előadásokra, de sok szervezést igényel egy autós út, és a városból fél hétkor indul az utolsó busz haza.

Manu Dibango
MTI - Balázs Attila – Az utcaszínházak, az irodalmi felolvasások, a stand uposok fellépései a börtönben és a pszichiátrián mind a VIDOR jószolgálati missziójához tartoznak, akárcsak a Nyíregyháza főterén rendezett ingyenes világzenei koncertek és filmvetítések –mondja Tasnádi Csaba ötletgazda és fesztiváligazgató, a Móricz Zsigmond Színház direktora. Szerinte kilenc évvel ezelőtt rátaláltak a rendkívül gazdag fesztiválkínálatban arra a szűz területre, amely egyszerűen így foglalható össze: színvonalas szórakoztatás. A neves színházak – mint a rendszeresen meghívott budapesti Katona, Örkény, Radnóti, Víg és a vidéki színházak is örülnek, hogy könnyűműfajú előadásaikra is esik egy fesztiválnyi kiemelt figyelem.

Kezdetektől világos volt, hogy kicsi a színház két játszóhelye egy egész város szórakoztatásához. Ezért erősítettek rá a világzenei profilra, amelyet az idei kínálatból szemezgetve olyan együttesek fémjeleznek, mint az amerikai Salsa zenekar, a La Excelencia vagy a Szigetet és a MüPát is megjárt román Oana Catalina Chitu, hogy a hazai „fesztiválevidenciát”, a Csík zenekart el ne felejtsük.

– Nem tekinthetünk el attól, hogy hol élünk – fogalmaz Tasnádi, aki szerint megengedhetetlen, hogy családok ezrei fosztatnak meg a minőségi szórakozástól pusztán azért, mert képtelenek kigazdálkodni egy jó koncertre valót, és nem hallhatnák például a kameruni szaxofonost, Manu Dibangót sem. Késő este pedig hatalmas kivetítőn mai magyar filmvígjátékokat nézhet akár kétezer ember is. Többségüknek egy multiplexbelépőre sem futná – magyarázza az idén 95 millió forintból gazdálkodó fesztivál igazgatója. Szerinte ez az országos hírű rendezvény a „sötét Szabolcs” típusú makacs előítéletekre is alaposan rácáfol.

– A humornak és jókedvnek nem sok köze van egymáshoz. Én például nem vagyok egy jókedvű ember – mondja mosolyogva Kern András a színészbüfében a Vígszínház vasárnap esti Molnár Ferenc-egyfelvonásosai előtt. – Nagyobb baj az, hogy kortárs magyar szerzők nem írnak jó vígjátékokat. Vannak kétségkívül érdekes, nekem sokszor „túltekert” darabok, de olyanok, amelyekre a Vígben estéről estére ezren volnának kíváncsiak minimum százhúszszor, na, olyanok nincsenek. Alig várjuk, hogy humoros és szomorú, tündéri és felkavaró, bájos és mellbevágó, nevettető és megríkató nagyszínházi darabokkal bombázzanak minket. De még visszautasítani is alig van mit – mondja keserűen.

Arra a felvetésre, hogy igaz-e a vígjátékokkal kapcsolatos újságíró közhely, miszerint ilyenkor lubickolnak a színészek a szerepükben, komoly arccal vágja rá: egy fenét. A színész hajt, melózik, hogy majd’ bele döglik. Most is izgul, hogy vajon bírja-e majd szuflával a bravúrszerepet.

– Ha a néző a végén úgy érzi, hogylubickolni látott, akkor rendben van. Megérte.

Az elkövetkező napokban, tekintettel a rossz időre, fedett helyen tartják meg a VIDOR fesztivál több ezer nézőt vonzó szabadtéri rendezvényeit. A nyíregyházi Kossuth térre tervezett koncertek és filmvetítések a Bujtosi Szabadidő Csarnokban, közismertebb nevén a sportcsarnokban lesznek.