Hatos Pál

Fotó: Kocsis Zoltán

Hatos Pál történész – aki korábban tanított az ELTE-n, „visiting professor” volt Amerikában, elnökölt a Magyar Ösztöndíj Bizottságban és kancellárkodott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen – augusztus elsején állt a Balassi Intézet élére. Tüstént nekiállt a rendrakásnak, még az évek óta hangoztatott szlogenmondatot is átfogalmazta. Most már az intézetről beszélve következetesen nem a magyar kultúra külföldi népszerűsítését, hanem a magyarság jó hírnevét emlegeti. Ez, mint mondja, ott kezdődik, hogy miként tudjuk eligazítani a Budapesten belénk botló külföldit, és az idegen országokban magyar kultúrát közvetítő központjaink külleméig, kínálatáig terjed.

Azt, hogy egész mást akar kezdeni ezzel a komplexummal, mint elődei, Hatos Pál már az első perctől – vagyis július 8-tól, miniszteri biztosi kinevezése napjától – határozottan közvetíti. Nyár közepén azért bízták meg ezzel a feladattal, hogy felmérje a BI szervezeti és pénzügyi helyzetét, majd referáljon arról Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszternek. Akkorra már meglehetősen kaotikus helyzet állt elő: az egyik igazgató mandátuma például lejárt, de újat – a kormányváltás miatt –nem neveztek ki. Azonban ez még a jelentéktelenebb bakik közül való. Bár a teljes BI-szervezetrendszer működésére irányuló vizsgálat csak szeptember 15-én zárul le, és a hónap legvégén válik nyilvánossá, néhány helyen már most tetten lehet érni néhány hibát. Például a New York-i Magyar Kulturális Központnál, amelynek kasszájában – így fogalmaz Hatos – a „társadalmi igényre” való tekintettel különösen alaposan vizsgálódtak. Több újságcikk azt vetette ugyanis az intézetet május 26-ig vezető Orsós László Jakab szemére, hogy magánalapítványt hozott létre az állami finanszírozású központnak szánt adományok befogadására. Nehezményezték, hogy a százezer dollárnyi támogatást begyűjtő szervezet pénzügyei áttekinthetetlenek, ráadásul tudni vélték azt is, hogy a Cultura Hungarica Foundation létrejöttéről Orsós nem, vagy nem megfelelően tájékoztatta feletteseit.

Hatos Pál számára azonban a történetben nem ez a legbosszantóbb részlet. Ő azt nem érti, hogyan lehet állami pénzből gazdálkodó intézménynél úgy megtervezni egy hároméves projektet – az előkészületekkel együtt eddig tartott az Extremely Hungary nevű, 2009-es magyar évad New Yorkban –, hogy az arra szánt 750 millió forintból 175 millió megmaradjon, és haza kelljen utalni a központi költségvetésbe. (Orsós egy korábbi nyilatkozatában éppen az előbb említett alapítványi adományokkal indokolja, hogy sikerült ennyit megspórolniuk.) Hatos szerint ugyanakkor egy költségvetési forrásból működő intézmény esetében még a költségkímélésnél is előrébb való szempont az átláthatóság. És ha ezt tisztázatlan úton befolyó magánadományok veszélyeztetik, akkor azokról inkább le kell mondani. Az igazgató szerint egyébként hasznos volna, ha a jövőben az összes vezető egységesen képviselhetné a külföldi magyar kulturális intézetek misszióját.

– Ezeknek a központoknak nem a programszervezés az elsődleges feladatuk. Arra ott van a szintén Balassi Intézet szakmai koordinációja alatt álló Hungarofest Nonprofit Kft. Az intézeteknek ennél mélyebb és ha kell, láthatatlanabb szinteken kell közvetíteniük a magyar értékeket. Nyilván soha nem érné el a média ingerküszöbét egy olyan kezdeményezés, mint hogy egy magyar művész koncertet ad a tel-avivi diaszpórában – magyarázza az igazgató. – Ezek a gesztusok nem kecsegtetnek azonnali, látványos eredményekkel, mert inkább multiplikátori hatásuk van. Dolgoznunk kell majd rajtuk.

Akárcsak az intézetek egységes megjelenésén, állítja a főigazgató. Közbeszerzési pályázatot írnak ki külföldi központjaik egységes arculattervére, ugyanis az új direktor szerint óriási jelentőséggel bír, hogy ha a világ bármely pontján a látogató elhalad egy magyar ház előtt, akkor tudja, hogy az embléma mit takar. Békét, biztonságot és vendégszeretet – ezt mutatja ki legalábbis egy nemzetközi felmérés a külföldiek Magyarország-képéről. Jó lenne, ha ilyesmit sugároznának a központjaink is, bennük hangulatos kantinfélével, ahol a pusztai romantika helyett valami igazán színvonalasat kapna a vendég. Például extra minőségű hazai bort, amely – Hatos szerint – többet ér harminchárom nagykövetnél.

Le vagyunk maradva a dizájnnal, a tárgykultúrával és összességében: az egyre több életszférában uralkodó vizualitással. Nonszensz az új vezető szerint az is, hogy húsz különböző informatikai rendszer működik a BI intézményeiben, mert ezek nemcsak drágák, hanem gyakran nem is kompatibilisek egymással. De összevisszaságot lát az ösztöndíjaztatásban is: a Magyar Ösztöndíj Bizottsághoz már online is lehet pályázni, más területek beadványait viszont csakis papíralapon veszi át a BI.

Hogy e munkához kiket hív partnernek Hatos Pál, arról egyelőre keveset tudni: a külföldi magyar intézetek vezetőinek pályázatát például csak októberben írják ki. A főigazgató szerint ehhez a munkához szenvedély kell. S hogy emellett milyen előélet és ízlés szükségeltetik hozzá, arra csak annyit felel: –Meg fog lepődni, milyen sokféle embert lát majd az igazgatói székekben. Mert ha önbizalommal tekint arra, hogy mi a magyar, akkor abba rengeteg minden belefér.

A „Balassi mamut”

A BI a 19 külföldi magyar intézet mellett többek között a határon túli magyar fiatalokat segítő Márton Áron Szakkollégium, a Nemzeti Évfordulók Titkársága, a magyarnyelv-oktatással foglalkozó tagozatok, továbbá a magyar vendégoktatók hálózatának munkájának koordinátora. Szakmai irányítója lesz a Hungarofest Nonprofit Kft.-nek, a Millenáris Rendezvényközpontnak és a nyolc éve megnyitni képtelen Design Terminálnak is. Ezen túl egy tárcaközi szakmai bizottság fogja véleményezni a munkatervét: e testületbe állítólag még a Honvédelmi Minisztérium is jelentkezett.

Kapcsolódó cikkek: Betont öntöttek az alapkamatra | Botrány az Operában: nem biztos a biztos? | Magyar antré Matyi the goose boyjal | Nincs aláírva Harangozó Gyula miniszteri biztosi kinevezése | Rátóti Zoltán a kaposvári Csiky Gergely Színház új igazgatója