– Ünnepelni jöttünk... A szép koron kívül is van mit. Még kritikusai sem tagadják: életműve arányaiban, méretében egyaránt jelentős. Építészként, íróként és grafikusként is jegyzik. Sokan a millenniumi városalakítókhoz hasonlítják. Mérte magát valaha a kortársakhoz? A high-tech építészet „pápája”, Norman Foster alig 12 nappal idősebb Önnél.

– Háromnegyed évszázad önmagában is súlyos teher, felesleges öszszehasonlítással tetézni. Ebben az értékvesztett, átmeneti korban különösen értelmetlen lenne. A ma ítéletét könnyen átírhatja a jövő. Az építészet hosszú távú műfaj. Természetesen van, amit ma másképp csinálnék, de ma is európai cselekedetnek tartom a salgótarjáni városközpontot, szükséges léptékváltásnak a Duna Intercontinentált, a posztmodern értékes hazai képviselőjének a Tavernát és különleges adománynak a Teve utcai rendőrszékház tervezésekor kapott szabad kezet. De ez a szabadság össze se mérhető Foster vagy más külföldi sztárok lehetőségeivel. Az ő fantáziájuknak nem szab határt a költségvetés.

– No és a magyar kortársak?

– Többségüket a barátomnak mondhatom. Hozzájuk nem mérem magam, inkább beszélgetek velük.

– Korán jött a siker. Három évvel az egyetemi diploma után Ybl-díjat kapott. Néhány év alatt az ország legfoglalkoztatottabb építésze lett. Sokan elszálltak volna ettől...

– Az anyám hite és apám örök kétkedése megóvott ettől.

– Az irigyektől is?

– Igen. Hatásos elegy. Bár a rajzolás, a festés és az írás nélkül nehezebb lett volna az élet. Ma is, ha kapok egy névtelenül mocskolódó e-mailt, rajzolok. Amikor kiállítást szerveztek ellenem, akvarelleket festettem. Ha még nagyobb a baj, írok egy verset.

– Nem bánta meg, hogy édesapja tanácsára építésznek állt, és el sem ment a képzőművészeti felvételijére?

– Felesleges a múlton rágódni, csak elvonja az energiát a jelentől. Négy könyvvel és húsz kiállítással a hátam mögött egyébként sem érzem úgy, hogy valamit kihagytam volna. Ráadásul egészen más kedvtelésből festeni, mint festményekkel házalni. Az édesapámnak igaza volt.

–A Finta Stúdió születésnapi tárlatának megnyitóján külön köszönetet mondott az ellenségeinek. Ennyire fontosak?

– A legaljasabb kritika is elgondolkoztat. Időnként azok mélyén is találok megfontolandó igazságot. A megrendelésekért folytatott küzdelemben kifejezetten hasznos tudni, mit gondolnak rólunk az ellenfeleink.

– A honi tervpályázatokat sokan előre lejátszott meccsként, mások a középszer diadalaként emlegetik. Osztja a véleményüket?

– A világ ünnepelt sztárépítészei közül többen soha nem indultak tervpályázaton. Úgy vélik, jó épület csak a megbízó és a tervező közötti erős bizalmi viszonyból születhet. Mások ezzel szemben a verseny inspiráló közegét emelik ki. Mindkettő igaz lehet. A hazai rendszer nagy hiányossága, hogy nem ismeri az ötletpályázat fogalmát. Így már az első körben olyan részletes terveket kérnek, amelyek kidolgozása rengeteg időbe és pénzbe kerül. Ez kizárja a tehetséges fiatalokat. A kétfordulós pályázatok nekik is esélyt adnának. Az első vázlatok nem kívánnak nagy befektetést. Többen indulhatnának, így a megbízó nagyobb palettáról válogathatna. Sajnos az is igaz, hogy a zsűrik ítélete gyakran megkérdőjelezhető.

– A Clark Ádám térre ültetendő „aranyfog” például sokakat meghökkentett.

– Nem csoda. Én köztéri kalodába zártam volna a döntnököket.

– Mindezek ellenére gyakori szereplője a tendereknek hol pályázóként, hol zsűritagként. Legutóbb saját szállodája, a lebontásra ítélt Hotel Volga helyére kiírt tervpályázaton indult. Furcsa érzés lehet önmagunkat felülírni.

– Meghívásos pályázat volt. Nagy luxus lenne most érzelmi okok miatt visszautasítani egy munkalehetőséget. A tulajdonos hozott egy szerintem rossz döntést, ez szíve joga. Innentől ez csupán egy feladat. Egy verseny, amelyet meg kell nyerni.

– Meg is nyerték.

– Meg. Minimalista elképzelés szállodára, irodaházra és közösségi terekre, ahogy az építtető kérte.

– A megbízó és a tervező közötti különleges bizalmi viszonyként írható le Demján Sándor ingatlanmogullal kialakult munkakapcsolata?

– Remélem. A Bankcenter volt az első közös munkák, de barátokká a Westend tervezésekor folytatott vitákban váltunk. Ma ritkábban találkozunk, de vannak közös terveink. Így például egy kongresszusi központ a dél-pesti Duna-parton, a Westend 2., a Nyugati pályaudvart a Hősök terével összekötő Múzeumi Negyed, illetve abból az Európa Ház.

– Különös egybeesés: a kormányzati negyed romjain épülő múzeumi városrész Tarlós István, a fideszes polgármesterjelölt ideái között is megtalálható.

– Mérnökemberként ő is érzékeli a jelenlegi állapotok áldatlan voltát. Új városképlet kell, markáns jelekkel. A Múzeumi Negyed kulturális-turisztikai adujával ismét beszállhatnánk a régió városai közötti versenybe. Minden adottságunk megvan a győzelemre, de eddig hiányzott a küzdelemhez a támogató politikai akarat.

– Az építésztársadalmat viszont most sem emeli fel a porból a politika keze. Az új minisztériumi struktúrában még egy államtitkárt sem tudhatnak a magukénak.

– Én is érzékelem az erős építési szándék és a szakma látványos árvasága között feszülő ellentmondást. De előbb-utóbb az állami vezetők is rádöbbennek, hogy az üzleti szférának odavetett építészet több árucikknél. Hasznos eszköz is lehet.

Finta József is érzékeli az erős építési szándék és a szakma látványos árvasága között feszülő ellentmondást