Pénz, drog, alkohol, erőszak, kivégzés, halál

Móricz Simon

A hat táncosra írt, szakráliskriminális Láz végtelenül lecsupaszított - néhol gyermeki egyszerűségű - utalásokkal, szimbólumokkal dolgozik. Pénz, drog, alkohol, erőszak, kivégzés, halál: ezt tárja elénk a sikolyokkal-hörgésekkel, néma üvöltéssel elegy antiországimázs mű. A szikáran nihilista kórmegállapítás kizárólag a tünetekkel szembesít - nem sorolja a kiváltó okokat. Történetesen, hogy: a múlt év októberi, véres drogháborúban három ellenséges banda dúlt föl bádogvárosnegyedeket (favela) Rio de Janeiróban. A Földnek ezen a pontján minden famíliában legalább egy ember esik áldozatául a fekete lakosság elleni atrocitásoknak. Öt éve negyedóránként oltották ki egy ember életét lőfegyverrel, amelyhez húsz euróért is hozzá lehet jutni - okmány nélkül. Thaiföld mellett a mélyen vallásos Brazíliában a leggyakoribb a családon belüli erőszak. Mivel szigorúan tiltott az abortusz, évente több száz nő veszti életét kuruzslók által végrehajtott, illegális terhességmegszakításokban - vagy esik túl a művi vetélésen nemzetközi vizeken, a holland abortuszhajókon. Vieira mozgáskompozíciója a hiphopot, valamint a XVI. századi, rabszolgák által kifejlesztett harci táncot, a capoeirát vegyíti. A sokkal inkább agresszív semmint akrobatikus koreográfia azonban nélkülözi a nemzeti sporttá is lett önvédelmi technika alapelemeit: a rúgásokat, szaltót, cigánykereket. Kimondottan ellene megy a hiphophoz tapadó közhelyeknek, hogy a vetődésekkel, durva hasra esésekkel, hanyatt vágódásokkal aggodalmas fölszisszenést kiváltó, robusztus előadók főként Bach-muzsikára vagy zene nélkül táncolnak - míg a funky elidegenítő effekt.

A halálmotívum megrázó letisztultsággal jelenik meg a produkcióban: a fölütésben az egyetlen fehérnép, a kitűnő Carla Bazane Pinheiro Krisztus-keresztben fekszik a földön: öklét a szájába nyomja, hányinger kínozza, üti-veri a padlót. Az istentelen opus végén apró babaruhákat függeszt föl a nagyméretű, fehér díszletfalra, majd habzó szájjal elvágódik. A fal legtetején mindvégig egy szál gyertya ég; a mécseseknél imádkozó, pucér táncosokra célkereszt irányul, aztán az összecsuklott testeket kivonszolják a színről. Ugyanakkor: az expresszív képekből álló, ám suta dramaturgiájú, gyakorta didaktikus munkában többször indokolatlan a meztelenség. Sápasztóan komikus az egy ásványvizes palackkal tántorgó, tajt részegnek tűnni igyekvő férfiú, és a gyűrt bankóra állampárti pillantásokat vető sorstársa. Némileg ellenkezik a valósághűségre törekvéssel, hogy több szereplő legalább kétszer leheli ki a lelkét; általában egyszer meghalni is hatásos.

A bizonyos részleteiben formátumos előadás - eltérő minőségű táncosokkal - mély tartalmat hordoz. Elméláztam, hogy a Trafót falkákban megszálló, jámbor ábrázatú, lelkes utcatánchívő ifjúság mit sejt a megtört tekintetek mögött. Egyáltalában: hogy a keserű tudomásulvételen túl mit tudunk kezdeni a Membros Company által kiállított, minden reménnyel leszámoló, vigasztalan diagnózissal.