4 hónap, 3 hét, 2 nap: Mungiu alkotása visszaadja a filmművészetbe vetett hitünket

– Az Oscar-díj erős hatással van a nézettségre – válaszolta lapunknak Csurdi Gábor, A bombák földjén hazai terjesztője, a Budapest Film a forgalmazási vezetője. A disztribútorcég képviselői idejekorán, még a 2008-as velencei filmfesztiválon megnézték a filmet, és témájából adódóan úgy gondolták: nem érdemes bemutatni moziban, mert a hasonló iraki témájú műveket a nagyközönség világszerte elutasította (gondoljunk csak a Brian de Palma rendezte, Velencében Ezüst Oroszlánnal jutalmazott Cenzúrázatlanul című drámára, amely a tengerentúlon csupán 50 ezer dolláros bevételt hozott), és mint sok más országban, már eleve a DVD-re való megjelentetést tervezték.

Az üzletpolitikát az is indokolhatta, hogy A bombák földjén a velencei premier után csaknem egy évig dobozban maradt, azaz nem sikerült amerikai forgalmazóra szert tennie, ez pedig drámaian kihat a nemzetközi megítélésre. A feladatot végül a Summit vállalta el, de a limitált moziszám miatt a díjesőig a film csak 21,4 millió dollárt hozott a konyhára világszerte.

Amikor az Oscar-jelölés egyértelművé vált, és ezzel az elismerés is felcsillant, Csurdiék elhalasztották a DVD-megjelenést (több országban ez nem így történt, így ezzel a mozi-bemutató lehetősége is elúszott, Oscar ide vagy oda), és vártak: végül február 18-án elindították a filmet a mozikban négy kópiával. Ami, tegyük hozzá, édeskevés: egy Oscar-sikert elért alkotást nem ritkán 30 vagy annál több kópiával szokás terjeszteni.

Az első héten mintegy 3500 nézőt vonzott a mű, míg a harmadik héten, az Oscar ceremónia után ez a szám rögtön 6100-ra ugrott, ami, finoman szólva is ritka jelenség. Csurdi szerint így nem kizárt, hogy a végső nézőszám eléri majd a 40 ezret. Ez viszont még akkor is kevésnek tűnik, ha nem is az Avatar milliójához, hanem a tavalyi győztes Gettómilliomos 140 ezer nézőjéhez hasonlítjuk – igaz, ez utóbbit 17 kópiával terjesztette a Fórum Hungary. Csurdi siet hozzátenni, hogy azért ilyen szűk a forgalmazás, mert A bombák földjén csak másodfokon kapta meg az art-besorolást, és utólag újabb kópiákat rendelni időigényes és nem kifizetődő. Az art-moziknak tehát várniuk kell, míg a multiplexekből kikopik a film. Egyébként ugyanez történt Gettómilliomos esetében is.

A legnagyobb kérdés azonban, hogy miként lesz egy senkit sem érdeklő filmből Oscar-díjas alkotás.

– Budapestről sehogy nem lehet ezt a kérdést megválaszolni, ez minden bizonnyal golfozás közben dőlt el a szavazóknál Hollywoodban –magyarázza Bálint Péter, a Filmforgalmazók Egyesületének elnöke. A bombák földjén sikerét a mű cinikus hangvétele, az abban megmutatott hazafiasság is magyarázhatja, de az is nyomós érv lehetett, hogy női rendező korábban még nem nyert Oscart. Hovatovább még az is szakmai érv lehetett, hogy Bigelow James Cameron volt neje. Bármennyire bulvárfordulatnak hisszük is ezt, Bálint Péter emlékeztet arra, hogy az Oscar nem verseny, hanem inkább szubjektív értékítélet az álomgyár ünnepi felvonulásával körítve. A díjak legtöbbször kereskedelmi szempontok szerint alakulnak: az itt elismert művek nem feltétlenül tökéletesek esztétikailag.

Vannak olyan forgalmazói tapasztalatok, amelyek alapján meg lehet tippelni, hogy egy-egy mű meddig juthat. Ilyenkor a forgalmazó beépíti a kalkulált nézőszámba az esetleges győzelmet és annak pozitív hatásait. A legjobb példa a Szerelmes Shakespeare: az Oscar arról győzte meg az embereket, hogy itt valami fogyaszthatóbb dologról van szó. Nem ritka, hogy a témája vagy egyéb indokok miatt már akkor Oscarra pozícionálják a filmet, ha még egy képkocka sem forgott le belőle. De akadnak ellenpéldák is: a Komfortos menynyország vagy a Nine nem hozta be az elvárt elismeréseket (és nézőszámot), hiába kerültek „avatott kézbe”. Az európai filmek elvérzése az Oscar-gálán (a legjobb idegen nyelvű fi lm kategóriáját egy felejthető argentin thriller nyerte) pedig Bálint Péter szerint nem más, mint „diplomáciai hőstett”.

Más a helyzet a világ legfontosabb filmfesztiválján, a Cannes-ban elismert remekművek esetében. Csurdi szerint ugyan erős sajtómegjelenést generál az Arany Pálma, de a hazai nézőket ez nem nagyon érdekli: a tavalyi győztes, Michael Haneke A fehér szalag című drámája jelenleg azért küzd, hogy elérje a kétezer nézőt. Pedig a bemutatóhoz még Haneke-retrospektívet is szervezett a forgalmazó Cirko a premierrel párhuzamosan. A magyarországi forgalmazási adatokból kiderül: ez nem mindig volt így. Tíz évvel ezelőtt Lars von Trier Táncos a sötétben című rendhagyó musicalje csaknem 35 ezer nézőt vonzott...

Bálint Péter másként gondolja: szerinte Cannes igenis sokat számít, Quentin Tarantino Becstelen brigantykjára például kétszer annyian váltottak jegyet, mint azt valaha remélték. A nézők lelkesedésénél természetesen a film fogyaszthatósága is döntő lehetett, azaz a díjak csak akkor segítenek, ha az érdeklődés már fennáll. Nincs ugyanis olyan fényes elismerés és glamour a világon, amely meggyőzne bárkit, hogy olyasmit nézzen meg, ami nem érdekli.

Kapcsolódó cikkek: Török film nyerte a 60. Berlinálét | Oscar-jelölések: elkészült a lista | Egy lépés az Oscarért | Izraeli filmé az Arany Oroszlán | Rózsaszín sajt