Az egyik látogató lóg kikötözve a Klimt-kiállítás előszobájában

Reuters - Herwig Prammer

Egyelőre nem szívesen fedik fel a kilétüket. A napokban megnyílt kiállítás, azon belül Gustav Klimt Beethoven-fríz című alkotása miatt jöttek – legalábbis ezt mondják –, de oda mostanság csak egy erotikus szvingerklubon keresztül vezet az út.

Christoph Buechel svájci képzőművész ugyanis A szexualitás tere címmel rendezett sajátosan interaktív tárlatot, s átmenetileg az aranykupolás ház alagsorába költöztette az osztrák főváros legkedveltebb szvingerklubját, az Element6 névre hallgató műintézményt, melyet nem kerülhet meg senki, aki Klimt képeire kíváncsi.

Klimt Beethoven utolsó szimfóniájára alkotott, 1902-ben bemutatott műve nagy felháborodást váltott ki akkor az úri közönségben, méltóságukat, önérzetüket érezték meggyalázva. Legalábbis – egy részük valószínűleg képmutató módon, a kor moráljának eminensen megfelelve – fontosnak tartották, hogy hangot adjanak annak: mennyire felzaklatta lelküket ez a vizuális merénylet.

Ezt az érzést a képzőművészet jelesei között számon tartott kép ma már aligha váltja ki bárkiből, ezért Buechel úgy gondolta: élje meg csak élményszerűen saját prűdségét vagy éppen gátlástalanságát minden látogató, mielőtt Klimt képéhez járulhatna. Úgy hasson rá annak esztétikai szépsége, hogy előtte tegyen szert némi önismeretre a szabad szerelem sokszínű és változatos szentélyében.

A szabályok olyanok, mint akármelyik klubban
Reuters – Herwig Prammer A kiállítás nem csupán éjszaka, hanem délelőtt tíztől este hatig is megtekinthető. Ilyenkor a szexklub kellékei, szobái csak díszletként szolgálnak, hiszen nincs bennük élet. Végigmegy a klubon a látogató, fantáziájával telepíti be a vörös vagy a kék szalont meg a szeparét. Késő este azonban már egy működő létesítmény vendégeként toppan be a kiállításra.

Az Element6 változatos tereket kínál. Beszélgetősarkok, tükrös szobák faltól falig franciaággyal, párnákkal, ha pedig valakinek arra van gusztusa, andráskeresztre is kifeszítheti bátor kedvesét. A szabályok olyanok, mint minden más hasonló klubban. Mindent szabad, de semmit sem kötelező. Ám azokat sem nézik ki, akik nem vetik magukat egymás vagy más karjaiba, hanem egy pohár ital mellett beszélgetnek, esetleg fanyalognak.

A kiállításnak a szexuális térben való viselkedésünk a lényege. Klimt képe ugyanis máskor is megtekinthető, de a hozzá vezető élmény csak itt és most élhető át.

A nyugati magyar határszélről és Budapestről sok állandó vendége van a bécsi Szecesszió Házának. Egyikük úgy fogalmaz: a legelvetemültebb tárlatokra is kijövünk, mert eredetiek és utánozhatatlanok. A Szecesszió Háza ugyanis meglehetősen öntörvényű létesítmény. Programját a bécsi szecesszió alkotói egylete állítja össze. Izgalmas kortárs akciók zajlanak itt, esetenként vállaltan polgárpukkasztó módon. Ezekre a rendezvényekre gyakran társasággal jönnek a magyarok, de a mostani esemény azért más. Egy magyar műértő felesége csak nappal volt hajlandó megnézni a tárlatot, ám nem volt ellenére, hogy férje átélje a teljes esti élményt. Ő addig egy kávéházban húzta meg magát, s a megbeszélt időpontban – arra azért vigyázott, hogy sok időt ne hagyjon a párjának – a férjéért jött a múzeumhoz.

Egy budapesti gyűjtő – pocakosodó, őszülő férfi harsány humorral – harminc év körüli bájos hölggyel érkezik.

– Ide a barátnőjét hozza az ember, de az impresszionistákat a feleségemmel néztem meg a bécsi Albertinumban –mondja.

Egy fiatal társaság fut be. Az egyik lányt heccelik, mert az anyja valamelyik magyar párt színeiben indul a választásokon.

– Fixen rá szavazunk, ha bevállalja a szvingert.

A politika egyébként Ausztriában is fontosnak tartotta, hogy véleményt formáljon arról, amihez nem ért. A szélsőjobbos Szabadság Párt morális hanyatlást emleget, s kikéri magának. A konzervatívok azt hánytorgatják fel, hogy közpénzből – értsd: a múzeumnak adott városi támogatásból – közízlést sértő kiállítást szerveznek. A múzeum szóvivője viszont sietve közölte: a tárlatot a belépti díjból fedezik, ami 36 és 42 euró között mozog – gyerekjegy nincs. A szociáldemokraták a művészetek szabadságát védik.

Az osztrák „közízlés” nem sokat törődik a politikusokkal. Aki nem kíváncsi rá, az nem megy el a kiállításra, mondják, akiket kérdezek. Azt sem vetik meg, aki elmegy. A sokszínű világ ettől szép.

Kapcsolódó cikkek: Hazatérnek az elüldözött zsidó művészek a Páva utcába | Átvilágított holland festmények | Mókus őrs helyett macskadömping | Döbbenetes tekintetek | A reneszánsz árnyékában