A gondolat közel két évvel ezelőtt született meg a fejében, amikor a Budapesten és Berlinben élő énekesnő Bartók Béla, Kodály Zoltán és Ligeti György által feldolgozott magyar népdalokból álló albumot készített.

– Izgat engem ez a Kárpát-medencei kulturális keveredés, mit tudok ezekből a hangzásokból, ritmusokból összegyúrni. Hogyan szólal meg a klezmerben a duda vagy a cimbalom? Milyen a magyar népdalban a harmonikaszó? – mesélte a Lisztés Kossuth-díjas előadóművész. Az áprilisi pécsi fellépéshez keresi a megfelelő énekstílust. Az „operás” helyett egy intimebb, „tisztább” hangzást, ami illik a jiddis és lovári dalszövegekhez is.

Az operett vagy a hollywoodi filmzenék világába tett kirándulásaival folyamatosan önmaga határait feszegeti, Rost Andrea alapvetően operaénekes marad. Március elsején is ezt az oldalát mutatja be, először lép fel a Budapesti Vonósokkal. A kamarazenekar Királyi koncertek című sorozatához illő klaszszikus programmal, Mozarttal és Haydnnel. Közben pedig „elindult” Puccini felé. Érzése szerint most érkezett életének abba a szakaszába, amikor elénekelheti a Bohémélet Mimijét.

Igaz, már Melindán is gondolkodik, novemberben először fogja színpadon énekelni a Bánk bán női főszerepét. A budapesti operaházi produkciót a híres olasz rendező, Cesare Lievi jegyzi majd. – Kíváncsi vagyok, hogy egy külföldi mit lát meg ebben a darabban, hogyan nyúl majd hozzá – tette hozzá Rost Andrea, akinek terveiben egy különleges Bellini- és Erkel-áriákból álló belcantoalbum is szerepel.

Önkritikusan beszél arról, hogy hajlamos szétaprózni önmagát, s hasznos ellenszernek tekinti a jógát. Részben „terápiás okokból”, a turbulenciától és repülőgépzajoktól való félelmében vágott bele Budaörsön a kisgépes pilótajogosítványmegszerzésébe. Már pár órát repült egy Cessnával, a gyors autókat is szerető sebességrajongónak mindenesetre némi csalódást okozott, hogy már hetvennél felszálltak. – Lehet, hogy a vadászrepülőknél kellene próbálkoznom? – nevette el magát.

A közelmúlt egyik legnagyobb élményének múlt októberi pézenasi útját nevezte. A Montpellier-től délnyugatra fekvő kisvárosba az ott letelepedett, s a pézenasi kulturális fesztivált szervező Sass Sylvia hívta meg. Lenyűgöző volt megélni, hogy a pályakezdését sokban segítő, jó ideje a képzőművészet felé forduló híres szopránt milyen szeretettel-tisztelettel veszik körül a helyiek.

Berlin köztudottan meszsze nem a legelegánsabb német város, a metropolisnak sokkal inkább lüktető kulturális sokszínűsége adja meg a báját. Rost Andrea és családja igazi multikulturális környezetben, Neuköllnben él. Az arab és török bevándorlók által sűrűn lakott kerület Németország egyik legproblémásabb szociális negyede, de a Kőbányán született és Csepelen nevelkedett énekesnő saját bőrén tapasztalta, mit jelent kemény vidéken felnőni. Úgy érzi, a komolyzene segíthet bizonyos társadalmi választóvonalak leküzdésében, inspirálhatja a hátrányos helyzetű fiatalokat. Júliusban ezért ad ingyenes szabadtéri dalkoncertet a Hasenheide parkban.

Egyedüli feltétel, hogy grillezni nem szabad: a sült hús elválaszthatatlan része a hétvégi pikniknek, a füst azonban könnyen tönkreteheti a csupán zongorával kísért előadást. Hasonló fellépést Magyarországon is vállalna: szülőhazájában anynyit kötne ki, hogy a politikai pártok tartsák magukat távol. Egyik kitűzője sem akar lenni. Azért sem, mert a zene képviselőjének tartja magát.

Rost Andrea úgy érzi, már megérett Mimi szerepére