Náray Tamást Szabó Magda regénye, Az ajtó ihlette meg

„Jean Monnet, az európai integráció atyja azt állította, hogy ha újból kellene kezdenie az európai nemzetek egyesítésének folyamatát, akkor biztosan a kultúrával kezdené. Az idő múlásával pedig csak egyre erősebbé vált az a gondolat, hogy az Európai Unió projekt szíve a kultúra. Ennek a nagy országnak, amivé Európát szeretnénk tenni, egyetlen alapja lehet, mégpedig az, ha létrejön egy olyan kulturális identitás, amelyet minden polgár a magáé nak érez”. Ezt írja bevezetőjében José Luis Rodriguez Zapatero spanyol kormányfő, mint az EU soros elnöke, s mint fővédnöke a Húsz ruha Európa számára című kiállításnak. A tárlaton árult szép könyv előszavában idézi az unió alapító atyját, s még ha kétséges is, megvalósul-e egyszer a nagy ország víziója, hogy tananyaggá válik-e kontinensszerte legalább az európai országok kultúrtörténete, ez a kiállítás Brüszszel talán legszebb épületében, a híres főtéren lévő városházán bizonyosan felkelti a vágyat a látogatókban, hogy elmerüljenek más országok művészeti életében, s jobban megismerjék az alkotókat.

A tárlat - amelyet a Cervantes Intézet finanszírozott - alapötlete sem mindennapi: divattervezők párbeszéde az irodalommal. S minthogy a spanyolok a belgákkal és a magyarokkal úgynevezett trióelnökséget adnak, e három ország művészei találkoznak egymással és saját irodalmukkal, hogy az igencsak nemzetközi brüsszeli közönség fantáziáját is megmozgassák.

A kiállítást a spanyolok és latin-amerikaiak uralják, így a legkevésbé sem meglepő, hogy Gabriel García Márquez Száz év magányát Modesto Devota tervező ruhája eleveníti meg. A húsz ruhából négyet magyar művészek hoztak Brüszszelbe.

Zoób Katti ilyennek képzeli el a Márai által lefestett metzi hentesnét
Náray Tamást Szabó Magda regénye, Az ajtó ihlette meg. „A hír, hogy távoli hittestvérek ajándékot küldtek az egyházközségnek, természetesen eljutott hozzá is, Polett szalad át hozzá az újsággal, a barátnője, s amikor az imateremben megkezdődött a szétosztás, Emerenc, aki a templomban sose mutatkozott, egyszer csak megjelent ünneplő feketében...”

A metzi hentesnét, aki Márai Sándor Egy polgár vallomásai című művében tűnik fel, Zoób Katti öltöztette fel, s nyilván az a varázslatos mondat fogta meg, hogy „...ennek az asszonynak emléke elevenen szállt föl a felidézett múlt boszorkánykonyhájának párájából: talán mert ő volt az első „külföldi nő”, az első „idegen”, akit szőröstül-bőröstül, azzal a nevezhetetlen, legyőzhetetlen, rejtélyes idegenségével ismertem meg...”

Bánffy Miklós Erdélyi trilógiájának Megszámláltattál című regényét Pazicski Miklós, míg Takács Zsuzsa A Tiltás ellenére tudtam, hogy te vagy című versét Gyulai Natália vitte színre.

A brüsszeli városháza termeiben valóban mintha színpadon állnának a ruhák, s mögöttük kifüggesztve az irodalmi részletek négy nyelven: spanyolul, franciául, flamandul és magyarul. A gondolattársítás sikeres, mert a néző azon is merenghet, vajon ő így képzelné-e el a ruhát az irodalmi művek alapján.

Ez a kérdés nem merül fel a spanyol elnökség által szervezett másik tárlaton, a brüsszeli Művészetek Palotájában, a Bozarban, ahol El Greco negyven alkotása látható. A Prado és a toledói múzeum adta kölcsön a festményeket, amíg utóbbi az átalakítás miatt zárva tart, hogy a krétai születésű, de Velencében tanuló és a spanyol nagyvárosban alkotó művész halálának négyszázadik évfordulójáról méltóképpen megemlékezzen 2014-ben. A késői reneszánszban született manierizmus mesterének olyan művei láthatók, mint például a Veronika kendője.

S végül Frida Kahlo, akinek ugyan Spanyolországhoz semmi köze, s magyarországi kötődése is apai-nagyapai, ám a mexikói kultúra bemutatkozása Brüsszelben a latin-amerikai ország függetlenségének kétszázadik évfordulóján hatalmas siker – az ilyen értelmű globalitásra nyitott itteni közönség jóvoltából. E kiállításnak is a Bozar ad otthont, nem messze egyébként a városházától. A festmények a Dolores Olmedo Múzeumból érkeztek, a szervezők pedig fényképekkel és kéziratokkal egészítették ki a tárlatot, hogy érthető legyen a gyerekbénulástól, közlekedési balesettől megnyomorított, de szexuális vággyal fűtött, Diego Riverával összeházasodó, de Lev Trockijjal is évődő Frida Kahlo lelkivilágának kivetítése a festővászonra.

Test, lélek, arc és ruha így fonódik egybe e szerencsésen egy időben látogatható három brüsszeli tárlaton.

A Húsz ruha Európának (brüszszeli városháza) április 4-ig, az El Greco-tárlat (Bozar) május 9-ig, a Frida Kahlo és világa (Bozar) április 18-ig látható Brüszszelben.

Kapcsolódó cikkek: Kosztolányi szerelmei és a levetett csokornyakkendő | Fogamzásgátló és hajimádat | Csehov Budapesten | Mosoly a kép sarkában | Kiállítás a százéves fiúkról