Groó Diána Vespa című műve a kellemes meglepetések egyike

A nagyközönséget nem hívta meg, noha a filmszemle fő helyszínén, a budai MOM Parkban mutatkozott be tegnap a Magyar Mozgókép Közalapítvány új kuratóriuma. Illetve annak öt tagja: Baán László múzeumigazgató, Kovács Árpád volt számvevőszéki elnök, Bod Péter Ákos közgazdász, Durst György producer és a testület elnöke, Kőrösi Zoltán író. Az elhangzottak szerint reformprogramot kell kidolgozni, amely az új kormány számára is támogatható.

A közönség vészes fogyása és a hazai forgalmazás kritikus helyzete radikális lépéseket követel ugyanis. A nagyjátékfi lmek mellett nagyobb hangsúlyt helyeznek az animációs, dokumentum- és rövidfilmekre, illetve minden műfajban a forgatókönyvek kidolgozására és a gyártás előkészítésére –hangzott el. Animációs és dokumentumfilm gyártását például csak akkor lehet támogatni, ha valamelyik televízió vállalta a mű sugárzását.

A hazai forgatókönyvek problémáit a filmszakma egy ideje már elismeri. Ennek jeleként alakult meg a Fade In Script Consulting nevű szervezet is, amely egy éve hirdette meg első nyilvános forgatókönyv-börzéjét. Ezt követte csütörtökön, a filmszemlén a második. Sokat sejtet a minőségből, hogy az 50 beérkezett pályázatból csupán 6 volt bemutatásra érdemes. A zsűri díját a 22 éves bölcsészhallgató, Fazekas Máté A százados című fi lmterve kapta. Rendhagyó 1956-os történet, amelynek hősei nem egyértelműen jó vagy rossz karakterek, hanem bonyolult sorsú, változó személyiségek. Különdíjban részesült a 26 éves Molnár Péter Szerelmesek című road movie-ja. A további négy forgatókönyv háborús történet, víg- és akciójáték, illetve egy ellentmondásos tézisdráma, amely amellett próbál érvelni, hogy a holokauszt nyilvános tagadásának büntetése értelmetlen.

A bemutatott versenyfilmek zöme pedig éppen a forgatókönyvön bukik meg. Már az alkotófolyamat elején félresiklanak, így felvetődik a kérdés, hogy ezek a művek egyáltalán hogyan kerülhetnek gyártási fázisba? Például a mozikban már lefutott, ám a szemlén versenyző, Köves Krisztián Károly rendezte Halálkeringő, mely olyan dialógusokkal dolgozik, amelyek nem hagynák el élő ember ajkát. De Molnár György Ki/Be Tawaret című groteszkje is a barokkosan élettelen szövegkönyvtől válik bizarr, groteszken abszurd eleggyé – nem moziba való, az biztos.

Viszont jutottak végre a szemlére kellemes meglepetések is: Groó Diána Vespa című műve például könnyed hangulattal oldott humanista dráma. Hőse, a beregháti romatelepen lakó, tizenkét éves Lali kártyán nyer egy csokoládét, amelyben talál egy nyertes kupont. A nyereményért, amely egy Vespa-motor, egyedül elindul Budapestre. A végkifejletet bárki megtippelheti, de vegye figyelembe, hogy nem lesz a történetből sem bohózat, sem naturalista dráma, a rendező az egész művet elemeli a valóságtól. Groó valószínűleg a magyar rendezőtársadalom szociálisan egyik legérzékenyebb alkotója, aki eddig a zsidó kultúrkörről mesélt, most pedig a cigányságról szól, ráadásul úgy, hogy képtelenség, de legalábbis bűn lenne belekötni.

A szemlén ritkán megtapasztalt komfortérzetért sokat tett Dyga Zsombor is. Köntörfalak című kamaradrámája a rendezvény eddigi legjobban megírt filmje (a rendező jegyzi a forgatókönyvet is), egy nagydumás alkotás a városi ember sajátos viszonyrendszeréről, mélyre rejtett lelki sebekről, remek színészekkel: Elek Ferenc személyében üdvözöljük az eddig rejtve maradt, profi magyar fi lmszínészt. Lám, lehet rá egy egész estés művet alapozni. Egy este, egy helyszín, sok dráma: profi munka. Egyedül az nem túl stílusos, hogy a produkció a sajtóanyagban, de még a szemle katalógusában is letagadja Dyga első három nagyjátékfilmjét. Mintha a Séta, a Gyilkosok és az ’Öcsögök nem is létezne, csak a Tesó és a Kész cirkusz maradt meg filmográfiában. Mert nagyon nem mindegy, hogy harmadik, vagy hatodik alkalommal lép be valaki a legjobb magyar rendezők körébe.