Ez a két mondat illusztrálja legjobban a Halász Péter fémjelezte csoport történetét, amely Budapesten a lakásszínház intézményével próbálkozott, majd mikor ezt végleg ellehetetlenítették, 1976-tól külföldön, Squat néven vált ismertté. Koós Anna a Színházi történetek – szobában, kirakatban című könyvbe szedte emlékeit, dokumentumokkal fűszerezve. Ez az ő verziója, az ő igazsága.

Változó szövésű korminta Koós Anna könyve. Hol abból ad fonatot, milyen körülmények között alakult a Halász Péter végzős joghallgató és a harmadéves bölcsész Koós indította társulat sora, hol azt szövögeti a szerző nem mindig átláthatóan, hogyan nézett ki egy-egy performanszuk, előadásuk. Bőségesen lábjegyzetelve kapunk mintát abból is, miket jelentettek róluk. Besúgók fél- vagy torzított információit veti papírra és cáfolja, majd a cenzúra arctalanná vált embereinek arcpirító tevékenységét listázza. Mintha az évtizedek alatt keletkezett, be nem gyógyuló sebek eredetét most próbálná felfejteni.

Szerelmek, barátságok, a kommunaélet, drog, pia, adósság, támogató barátok. És színház, mindenek előtt és mindenek után. Amíg lehet, amíg szufla van bennük. Ha kell, kirakatban, ha kell, engedély nélkül egy színházi fesztiválon. Botrány Pesten, botrány Rotterdamban, botrány New Yorkban. (A rotterdami rendőrség például azt követeli, hogy írják ki: Vigyázat, színház!) Pedig nem a pukkasztás az elsődleges céljuk, de a fősodortól eltérő mindig, mindenütt szemet bök. Az emlékkönyvben a feljelentéseken, intézkedések dokumentációin túl személyes levelezések, kritikák dúsítják az öt alaptagra épülő csapat hatvanas évek végétől nyolcvanas évek közepéig tartó élettörténetét. Aztán kéziratok és sajtócikkek, valamint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából begyűjtött spiclibeszámolók, kérelmek, meghallgatások jegyzőkönyvei, valamint fotók teszik ki a könyv utolsó egyharmadát.

Hogy a nyolcvanas évek után mi történt a könyv szereplőivel, távozókkal és itthon maradottakkal, arról keveset tudunk meg. Az közismert, hogy a négy éve elhunyt Halász Péter halála előtt egy hónappal megrendezte saját nyilvános felravatalozását a Műcsarnokban. Ahogy Molnár Gál Péter mondja róla: „Halász rendtartóan rendetlenkedett, szívósan döntögette a tabukat, átlépett minden illemhatárt és betartandó szokást, szabályt. Az ízlés partizánja volt.”

Nem egyedül tette, hanem társaival, akikkel színházat csinált.

Koós Anna: Színházi történetek szobában, kirakatban, Akadémiai Kiadó, 2009, 436 oldal, 3600 forint.

Kapcsolódó cikkek: Zsazsa | Tíz év vendégségben | Női test - különkiadás a Vígszínházban | Megamusical a Gyűrűk urából | A nézőtérrel szemben: Egressy Zoltán