Ami azt illeti, Patrick Jane sem a rendőrakadémián végzett. A mentalista főhőse a tévéből, a hiszékenyek megtévesztésére fenntartott műsorsávból rándult át a bűnüldözőkhöz, miután médiaipari pályafutása véres véget ért. Korunk hősét pályája csúcspontján korunk antihőse kaszálta el: a közönségét ügyesen manipuláló, telepatikus képességeket mímelő showmannek két emberéletbe (felesége és kislánya életébe) került, hogy közkedvelt arroganciájával megsértette egyik nézőjét, egy gyakorló sorozatgyilkost. Nézettségileg persze elhanyagolható tényező egy sorozatgyilkos, sőt egy feldühített sorozatgyilkos sem ér többet, mint bármely más, hétköznapibb elfoglaltságnak élő tévénéző. A következmények nem is a nézettségi mutatókban, hanem a családmészárlásokat taglaló kékhírekben mutatkoztak: a magát Red Johnnak nevező gyilkos két hullát és egy vérrel festett szmájlit hagyott a tett színhelyén, Patrick otthonában.

Ilyen tragédiával a háta mögött persze mi mást is tehet egy rendkívül kifinomult oknyomozói logikával  megáldott, megélhetési próféta: természetesen beáll rendőrségi segéderőnek. A családi trauma afféle aranytartaléka a második évadjába lépő krimisorozatnak. Né ha előveszik, ki fé nyesítik, eljátszanak vele, hátha épp most, két gyilkos kézre kerítése között lebben fel a fátyol Red John kilétéről. A sorozat gazdája azonban állhatatosan őrzi a titkot: Bruno Heller személyében hétpróbás sorozat-felsőrészkészítőt köszönthetünk, aki ezt megelőzően a szandálokat és tógákat újra szalonképessé tevő Rómával szerzett elévülhetetlen érdemeket a nagykorú tévénézők körében. A mentalistával Heller természetesen rájuk, régi célközönségére is számított, de a vendégkör időközben jelentősen bővült, nem is a merész butiksorozatokat készítő HBO, hanem a jóval konzervatívabb, mert sokkal több háztartásban fogható CBS ad otthont A mentalistának. Heller legújabb találmánya a régi krimimesélés eszközeivel, az „egy rész-egy eset” napi adagjával, különösebb rongyrázás és vérontás nélkül vonja felelősségre a bűnelkövetőket, sarokba szorításukra azonban nem A helyszínelők szobatudósait veti be, hanem egy levitézlett bonvivánt, akinek normális esetben semmi keresnivalója a bérből és fizetésből élő rendőri erők kötelékében. Az még csak hagyján, hogy Patrick Jane toronymagasan kiemelkedik a rendőrség meglehetősen szürke állományából, de szellemi fölényére, amikor arra csak alkalom adódik, szívesen és széles mosollyal figyelmezteti a kollégákat.

A mentA listA az 2008/2009-es amerikai szezon nagy meglepetése és fedett pályás nézettségi bajnoka volt, dacára annak, hogy semmilyen irányba nem írta át a tévétörténelmet. Olyannyira nem, hogy főhőse helyenként bicskanyitogató arroganciája egy saját sorozatpraxist vivő, botra támaszkodó doktoréval mutat feltűnő hasonlóságot, speciális nyomozói adottságai pedig A médium, a Hazudj, ha tudsz! vagy a Pszichozsaru hőseivel állítják rokonságba. Az ausztrál Simon Bakeren mindenesetre jól áll a nagyképűségét és jól szabott zakóit egyaránt lezserül viselő playboy szerepe, akit bár pók sosem csípett, és gamma-sugarak sem érték, a halandó emberek szemében mégis úgy tűnik, mintha természetfeletti képességek birtokában volna. Már csak a kontraszt kedvéért is fontos, hogy a mentalistát is körülvegye néhány halandó, akik, titkolják vagy sem, nem vonhatják ki magukat hősünk jól kamatozó bűvköréből. A szolgálati út betartása az ő feladatuk és a rácsodálkozás: jé, hát ez már megint előttünk jött rá, ki a gyilkos. Ők a dolgos hangyakar, akikre főleg azért van szükség, hogy a sorozathős szellemi fölénye tudatában minden epizódban egy picit froclizhassa őket.

A mentalista egy porcelánboltba tévedt táncoskomikus lendületével törtet át környezetén, s e látványos nyomulásban legfeljebb csak egy falra festett véres szmájli emléke képes ideig-óráig feltartóztatni. Minden és mindenki mögé lát, évek óta el nem tolt szekrényeket mozgat meg és eltorlaszolt lelki zugoknak néz a mélyére, gyilkos ösztönöket és elgurult tárgyakat hoz felszínre lehengerlő könnyedséggel.

Félmunkát sosem végez, még ha homokvárat épít, akkor sem adja alább egy kacsalábon forgó erődnél. Aki az ilyen pillanatokban sem gyanakodik némi öniróniára, az valóban megengedő tévénéző lélek. Egyébként maga a sorozat is híresen galamblelkű, hisz mobiltelefonozás és mély szembenézések alkotják a legfőbb akciószekvenciákat. A nap sütni is mer, az alkotók nem kacsingatnak okoskodva, nem rángatják a kamerát, nem akarnak minden áron Emmyt, Golden Globe-ot és egyéb aranyozott salátástálakat nyerni. Közel s távol a főszereplő az egyetlen korszerű alkatrésze a sorozatnak: az új évezred gyermeke, egy született szuperyuppie, akit alaposan megleckéztetett az élet. De még így, alaposan megtépázva sem mond le legfőbb vonzerejéről, határokat nem ismerő nagyképűségéről. Tőle tudjuk többek között, hogy nem szeret orvoshoz járni, mert az orvosok mind úgy hiszik, ők a legokosabbak a szobában, amikor ez tiszta nonszensz, hisz az nyilvánvalóan nem lehet más, csakis ő. Nyilvánvalóan, te beképzelt gazember – de mit tegyünk, ha imádjuk a beképzelt gazembereket. Főleg azokat, akik némi kézremegtetés és néhány hipnotikus tánclépés segítségével az eldugott slusszkulcsot is megtalálják.

Adatlap

Cím: The Mentalist

Műfaj: színes amerikai krimisorozat, 45 perc

Évadok száma: 2

Rendező: Chris Long, David Barrett, Lesli Linka Glatter, David Nutter, John Polson

Forgatókönyvíró: Bruno Heller, Ken Woodruff, Tom Szentgyorgyi zeneszerző: Blake Neely operatőr: Geary McLeod, Michael Goi Producer: Bruno Heller

Szereplők: Simon Baker (Patrick Jane) Robin Tunney (Teresa Lisbon), Owain Yeoman (Wayne Rigsby), Amanda Righetti (Grace Van Pelt), Tim Kang (Kimball Cho) Hol látható: RTL Klub

Díjak és jelölések

Emmy-díj: Legjobb színész-jelölés: Simon Baker (2009)

Golden Globe-Díj: Legjobb színész-jelölés: Simon Baker (2010

Beszéljük meg!

Beszéljünk arról, vajon mi a sorozat hihetetlen népszerűségének a titka. kommentáljon a neten: www.nol.hu/magazin.

Kapcsolódó cikkek: Elhunyt Peter Graves színész | Kitüntetés a Szex és New York leszbikus Mirandájának | 'Ettől a pasitól sokat fogok tanulni' | Mindennapi (film)kenyér a netről | Vér, szappan, szívás