|
A hazai nézők számára ismeretlenül csengő nevű fizetős kábeltévé, az AMC (American Movie Classics) elsősorban klasszikus amerikai filmekre specializálódott, de a nemzetközileg ismert márkanévvé vált HBO-hoz hasonlóan az elmúlt évtizedben kibővítette látókörét. Ezzel igencsak megszorongatta a konkurenciát: az AMC rögtön első saját gyártású sorozatával, a 2007-ben indult Reklámőrültekkel besöpörte a legjobb drámai tévésorozat Emmy- és Arany Glóbusz dí ját, ráadásul ezt a bravúrt azóta minden évben megismételte. Talán nem meglepő, hogy a sorozat sikere mögött olyan ember áll, aki korábban éppen az HBO-nál bizonyított: Matthew Weiner a csatorna egyik legnépszerűbb szériáján, a Maffiózókon dolgozott. Elsőként a Reklámőrültek ötletével is ott házalt, de nemet mondtak az ajánlatra, kénytelen volt kisebb csatornák ajtaján kopogtatni.
Nem lehet csodálkozni az HBO hozzáállásán. Nem hangzik túl izgalmasan, hogy a cselekmény jelentékeny hányada valamelyik manhattani felhőkarcoló sokadik emeletén, egy reklámügynökség hideg falai között játszódik.
Az sem világos elsőre, miért kellene pár végletekig magabiztos, karrierista szakemberért szurkolnia a nézőnek, még ha olyanok is, akik kreativitásukkal (és gátlástalanságukkal) nemcsak egy-egy adott helyzetet oldanak meg, hanem közben a szakma mai alapjait is lefektetik.
Pedig elsősorban ezek azok a dolgok, amik a Reklámőrülteket epizódról epizódra működtetik. A mellékszereplők (például a kezdetben félénk, de egyre céltudatosabb titkárnő, Peggy, vagy a sziklaszilárd családi háttere ellenére állandóan önmagának bizonyítani próbáló, ambiciózus Pete) vágyait, félelmeit és gyengéit hamar megismerjük, de a központi karakterről, Don Draperről (Jon Hamm) kezdetben alig tudunk meg valamit.
Karakán figura, markáns egyéniségével vált a szakma legjobbjává, s ezzel nagyon is tisztában van. Csakhogy saját magából, az érzéseiből még a legközelebbi hozzátartozóinak is alig mutat meg valamit, pedig látszólag az amerikai álmot éli: takaros kertvárosi házában gyönyörű szőke exmodell feleség (January Jones) és gyerekek várják. Mindez csupán a felszín: Don múltja sötét titkokat rejt, melyeket nem takargathat a végtelenségig, zárkózottságával, bizalmatlanságával és hűtlenségével pedig elmélyíti az űrt közte és a háziasszonyok mindennap jaiba egyre inkább beleunó, változatosságra és törődésre vágyó felesége között.
A Reklámőrültek olyan dolgokkal hódít, melyek visszásak is lehetnének: stílusa szokatlanul kimért, meglepő a távolságtartása szereplői iránt. A sorozatnak vannak főszereplői, ugyanakkor főhősei nincsenek: a bevált recepttől eltérően legtöbbjüknek elsőként a hibáit ismerjük meg, hosszú időbe telik, amíg a karrierista, törtető felszín alatt látni véljük a törékeny embert. Igaz, amikor ez megtörténik, még a legelcsépeltebb fordulatok - megcsalás, váratlan terhesség stb. - is képesek lebilincselni a nézőt.
Weiner és csapata sok apró részletre is figyel. A kiváló díszletbelsők és a csillogó-villogó ruhák a korszak kifogástalan lenyomatai (nem véletlen, hogy az Emmydíj-átadón még az olyan kategóriákban is bőkezűek voltak, mint a hajdizájn és a művészeti rendezés), de maga a rajzolt főcím is hamisítatlan, hatvanas évekbeli retró. A reklámokkal díszített felhőkarcolók között mélybe zuhanó öltönyös férfi szándékosan a korabeli Hitchcock-mozik (elsősorban az Észak-északnyugat és a Szédülés) dizájnját idézi.
Kábeltelevíziós sorozatról lévén szó, szerencsére Weineren semmilyen nyomás nem volt, hogy politikailag korrektre hangszerelt képet mutasson a múltról: a szereplők egyik szál cigiről gyújtanak rá a másikra, a zárt ajtók mögötti megbeszéléseken a whiskyt előbb kezdik el tölteni, mint hogy elhangzana a „Kérsz egy italt?" kérdés, a női egyenjogúságot pedig ebben a férfisoviniszta világban hírből sem ismerik, a feketék maximum liftesfiúkként kerülhetnek közel az elithez.
A manapság divatos retroérzés mégsem telepszik rá a sorozatra, mindvégig inkább finom háttere marad a feszes drámának. A változásokat a történet szerves részeként látjuk. Például a televízió egyre fontosabbá váló szerepét a reklámszakmában. A történelem csak kivételes esetekben hat át egy-egy epizódot (az első évadban Kennedy és Nixon közötti választási csatározás, a másodikban Marilyn Monroe halála, a harmadikban pedig Kennedyé).
A Reklámőrültek ritka a sorozatok között, mert mindhárom évada egységesen magas színvonalat képvisel. Minden okunk megvan tehát feltételezni, hogy az idén nyáron induló negyedik felvonás sem marad el az eddigiektől.
Adatlap
A Reklámőrültek 2007 júliusában indult az AMC csatornán.
Az első részt 900 ezer néző kísérte figyelemmel, a sorozat nézettsége drasztikusan növekedett: a második évad premierjére már kétmillióan, a harmadikéra pedig 2,8 millióan voltak kíváncsiak.
A Magyar Televízió eddig az első két évadot vetítette.
Jon Hamm
A 38 esztendős színész a kilencvenes évektől apró mellékszerepekben tűnt fel sorozatokban (Providence, Az ügyosztály), és valószínűleg megrekedt volna ezen a szinten, ha nincs a Reklámőrültek. Hamm azóta világszerte ismerté vált, a Salon.com és a People magazin is az egyik legszexisebb élő férfinak választotta. Bár a széria éppen elegendő elfoglaltságot jelent számára, időközben a nagyjátékfilmek világában is megfordul: az Amikor megállt a Földben Keanu Reeves és Jennifer Connelly partnere volt, jövőre pedig Zack Snyder (300, Watchmen - Az őrzők) fantasy-komédiájában, a Sucker Punchban láthatjuk. Bár sosem házasodtak ös zsze, Hamm 1997 óta együtt él Jennifer Westfeldt forgatókönyvíró-színésznővel (Csók, Jessica Stein).
Sorozatosproblémák
Lost, Szex és New York, Dallas, Bűbájos boszorkák, Az elnök emberei, Maffiózók, Szomszédok, South Park, Jóbarátok - mindenkinek van kedvence, ha bevallja, ha tagadja. Hogy ne csak nézzük, hanem lássuk is a napi, heti rendszerességgel vetített filmeket, igyekszünk körüljárni a sorozatok mélyebb rétegeit, hatásmechanizmusát és szabályrendszerét.
Beszéljük meg!
Beszéljünk a hatvanas évek ről. Vagy a hazai reklámőrületről? Kommentáljon a neten: www.nol.hu/magazin
|