alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
26. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

A Zürichi-tó is befagy

Hans Peter Klauser kiállítása a Szegény Svájcról a Mai Manóban

Svájc gazdag. Svájc unalmas. Svájc unalmasan gazdag. Jó sok a bank, jó és sok a csoki. Az óráik pontosak, mindig ugyanolyan ritmusban ketyegnek. Csak semmi sietség, csak semmi kapkodás. Olyan nincs, hogy rapszodikus Doxa, szertelen Patek Philippe, felforgató Milka.

Csider István Zoltán| Népszabadság| 2010. január 20. |4 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Liberté | 2010. január 20. | 18:01:43

Kedves cs.i.z.

koszonom a reagalast!
Nos, a Suchard-ot valamikor megvette a Kraft, mely US ceg. Azota itt valahogy a svajciak fejebol kiment/ ill. nem veszik tudomasul a csoki eredetet, es nemet-osztrak-US-nak tekintik. Nem vagyok benne biztos,, hogy egyaltalan itt gyartjak-e meg - esetleg veszek holnap egyet es megnezem.

Küssnacht - biztosan nem volt, helyes lett volna Jahrmarkt-ot irni, mely valoban vasart jelent. Ami volt CH-ban ezidaig 3x, az 1939, 1964 es 2002-ben az un. Expo vagy Laendi, mely Nemzeti Kiallitasnak felelne meg.

Wollishofen - valoban peremkeruletvolt akkor, de a kiallitast szervezonek is falusihaz helyett talan fahazat vagy paraszthazat kellett volna irnia a kep ala.

Egyebkent valoban jo van megirva a cikk. En mondom Onnek, aki lassan 30 eve el itt (Zurich) es uzletileg nagyon surun "hazajar". Sajnos Mo.-on RENGETEG TEVHIT van elterjedve CH-rol, melyeknek sokszor nagyon keves valosagtartalma van.

Megegyszer gratula Onnek

Liberté

cs.i.z. | 2010. január 20. | 17:18:47

Kedves Liberté,

köszönöm a kiigazítást, amelyet a kiállítás címének helyesírásával kapcsolatban tett: maradéktalanul igaza van, sajnálom, hogy rosszul írtam, kivált, mert magam is háklis volnék erre, és nem vagyok rest szóvá tenni, ha ilyesmit találok. Hibáztam. Mentség: nincs.

Ugyanakkor engedje meg:
- A Milka nem osztrák, hanem svájci csoki, tudtommal a svájci Suchard úr gyárából került ki, amely a szintén svájci Neuchatelben (Neuenburg) van (volt?).
- Nem lévén ismerős a svájci kereskedelem-történetben, nem tudom pontosan, Küssnachtban volt-e, lehetett-e országos vásár - a múzeumi képaláírás szerint viszont volt.
- Igaz, Wollishofen Zürich egyik kerülete, ám ha jól tudom: peremkerülete. Ilyenformán nem tudom, miért ne lehetne ott faluház is akár. Ugyancsak a múzeumi képaláírásra hagyatkoztam, meglehet, ebben is hibáztam.

Még egyszer köszönöm.
A legjobbakat kívánva
cs.i.z.

020406 | 2010. január 20. | 16:41:06

Liberté, igazad van (az "országos kiállítás"-t tartalmazó mondat ebben a formában kissé zavaros, a fotós életében 1939-ben Zürichben és 1964-ben Lausanne-ben volt országos kiállítás).
A "Szegény Svájc" azért ebben a formában túlságosan blikkfangos cím, mert ebben az időszakban (már!) nem volt kimondott szegénység (annak ellenére, hogy persze sokan nem voltak jómódúak, azért az alap megvolt). A szegénységhez vissza kell menni a 19. sz.-ba.

Liberté | 2010. január 20. | 14:37:11

Kedves cikkiro

- a Milka csoki nem svajci, hanem osztrak
- Küssnacht-ban ( a Viewaldstaetter-to partjan) aligha lehetett orszagos vasar, mert itt Svajcban ilyen nincs
- Wollishofen Zürich egy kerulete es nem falu
- Die Andere Schweiz -ot helyesen Die andere Schweiz-nak irjak errefele

Amugy jo a cikk:-))

Klauser 1945-ös képén menekültek igyekeznek Ramsenból Hemishofen felé

Svájc olyan semleges, gondolhatni; pedáns, mint a szürke köpenyes iskolamester. Az ilyen sztereotípiákkal megy szembe Hans Peter Klauser Szegény Svájc című kiállítása, amely a Mai Manó Ház George Eastman Termében látható. Az eredetileg Die Andere Schweiznak (A másik Svájc) keresztelt kollekcióban Klauser jó dokumentaristaként azt mutatja meg: ami az alapokat illeti, Svájc sem más, Svájc sem különb, mint a többi ország.

A fogyatékosok gwatti otthonának udvarán bennlakók üldögélnek, zenélnek; ugyanott, az ebédlőben tolókocsisok botjukkal labdáznak, a sorozat következő darabján a mozgássérülteknek rendezett akadályfutás pillanatait láthatjuk. Ez is Svájc.

A Sulzer gyárban vége a munkának, szállingóznak hazafelé a jól öltözött dolgozók; a Von Roll gépgyárban olajos arcú munkás ebédel, kezében (nyilván svájci) bicska, fején (svájci-) sapka, előtte snapsz; unterheini hímzőpince, népkonyha, krumplikapálók, tetőfedők, szénagyűjtők. Szilveszteri maskarások. Ez is Svájc.

Önfeledten körhintázók a küssnachti országos vásáron, pillanatképek a wollishofeni faluház életéből; Gotthard Schuh fotós (amúgy Klauser egyik mestere) a Jelmoli áruház óriásait fényképezi Zürichben. A St. Gallen-i macskaköves Weber utcán árnyak sietnek gazdáik után; az Appenzeler-földön öltönyös, kalapos középkorú és öregurak néznek a semmibe, oldalukon kard – megyegyűlés van: ez is Svájc.

Egy nő a csomagjain alszik az ideiglenes gyűjtőtáborban, 1945-öt írunk; SU feliratú kabátban orosz internált férfi szögesdróton keresztül nézi a tehervonatot, a fejében pedig… Ki tudja, mi jár a fejében. Katonazenekar játszik a szovjet internáltaknak. Menekült gyermek a zürichi pályaudvaron, szintén menekült kiskölyök nagykanállal eszi a majdnem-mindegy-mit; gyönyörű, de szomorú tekintetű francia menekült kisfiú, ugyancsak Zürichben. Ez is Svájc.

Jó lenne hinni, hogy akad még Európában egy olyan ország, amelyet nem érintett meg a huszadik század nyomora és olykori kilátástalansága. Ha ezt hittük Svájcról, éppen jól és jókor jött Klauser – hazánkban eddig sosem látott – kollekciója. A művész egyike volt azoknak, akik azon dolgoztak, hogy eloszlassák a kis országot övező tévhiteket, s akik – most már látjuk, helyesen – a dokumetarizmusban látták a jövőt. Nem csak hétköznapi szeleteket láthatunk a Szegény Svájc képein, de roppant érzékenység mutatkozik meg a kamera túloldaláról. Már-már költészet. Az 1989-ben elhunyt Klauser január 24-ig látogatható kiállításán az látható, hogyan látja saját magát Svájc. A bezzegelők pedig kénytelenek leszámolni a steril semmilyenség ideájával. Mert bizony a fizika az Svájcban is fizika: olykor még a Zürichi-tó is befagy.