A Jászság Népi Együttes az új színház egyik visszatérő fellépője

Várszegi Tibor – civilben az irodalomtudományok doktora, a Szent István egyetem jászberényi kara és a Szolnoki Főiskola tanára – majdnem húsz évvel ezelőtt határozta el, hogy színházat alapít Jászberényben. Itt korábban sosem működött önálló teátrum, és színházi berkekben legfeljebb amiatt jegyezték a település nevét, hogy itt született Déryné Széppataki Róza. Ha a nagy hírű művésznő ma élne, bizonyára dagadna a keble a büszkeségtől: amíg ő ekhós szekereken vitte el a legkisebb falvakba a kultúrát, most e falvakból buszokkal járnak iskoláscsoportok, idősklubok, s nézők százai egy-egy jászberényi előadásra. Várszegi Tibor 1992-ben jegyeztette be az Új Színházért Alapítványt azzal a céllal, hogy egyszer állandó helyet találjon a jászberényi főiskolásokból szervezett színjátszó csoportjának. Ám akkoriban a város vezetői elzárkóztak az ötlettől, így a társulatnak megmaradtak a művelődési házak színpadai, miközben gyakran fővárosi és küldföldi teátrumok is fogadták előadásaikat.

Tavaly azonban minden megváltozott. Tavasszal még az a hír reppent fel, hogy támogatások híján megszűnhet a város egyetlen mozija. Ebben az időszakban azonban már az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyik íróasztalán ott volt az Új Színházért Alapítvány pályázata, benne egy háromoldalú megállapodással, miszerint a Jászság Népi Együttessel és Jászberény önkormányzatával közösen önálló színházat hoznának létre a városban. A minisztériumtól kapott négymillió forintos támogatást a helyi képviselő-testület több mint ötmillió forinttal toldotta meg, azért, hogy a mozit átalakíthassák, s ott színpadot, világítástechnikát építsenek be.

– Huszonnégy reflektort szereltünk fel, függönyt raktunk, pódiumot ácsoltunk, s egy hónap alatt, tavaly augusztusra készen lett a színházunk – meséli. Hasonló lelkesedés fűtötte a mozi üzemeltetőjét, Baranyi Bélát, aki civilben gátőr, de mindene a film, ezért ügyel arra is, hogy a népszerű és „közönségbarát” amerikai alkotások mellett művészfilmeket is lássanak a nézők. Talán ez az egyetlen olyan hely az országban, ahol 35 milliméteres filmeket lehet vetíteni, és egyúttal színházi előadások is tarthatók.

A jászberényi egyelőre hangsúlyozottan befogadó színház, s egész évben folyamatosan működik. A tavalyi szezonban, szeptember végétől december közepéig több mint negyven színházi programot és táncfilmvetítést tartottak: ez a duplája annak, mint amennyit eredetileg terveztek. Átlagban kétnaponta volt valamilyen színházi rendezvény az épületben, s az előadások előtt és után a moziban beharangozott filmvetítéseket is megtartották. Akadt, hogy egyetlen napon három különféle programon közel nyolcszáz néző fordult meg a pótszékek nélkül 219 főt befogadni képes nézőtéren. Csupán tizenhét alkalommal szedtek belépődíjat – a háromhavi jegybevétel összege nagyjából 1,6 millió forint volt. S hogy kik fordultak meg eddig a jászberényi befogadó színházban? Nos, az első napon a debreceni Csokonai Színház társulata lépett fel Molnár Ferenc Olympia című darabjával, s igazgató-rendezőjük, Vidnyánszky Attila mondott avató-köszöntőt. De eljöttek ide a szombathelyi bábszínház, s a beregszászi színház művészei is egy-egy darabbal. Több műfaj is reprezentálta magát a prózai, zenés, táncos darabokon keresztül a klasszikus és kortárs művekig. Ám az alapítók arra a legbüszkébbek, hogy fellépőik háromnegyede jászsági volt.

A szerencse is melléjük szegődött: ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tavaly decemberben színházi nevelési programokra 400 ezer, a tavaszi évad programjaira pedig 5,4 millió forintos állami támogatást kaptak. Várszegi Tibor szerint ez azért különösen fontos, mert a jászberényi színháznak nemcsak esztétikai, nevelési és művészeti feladata van. Sokkal inkább az, hogy összehozza a helyi közösség tagjait, legyenek akár színház-, vagy mozirajongók.

Kapcsolódó cikkek: Lehet-e Kovácsból magyar király? | MGP: Odüsszeusz hazatérése Temesvárra | 'Ettől a pasitól sokat fogok tanulni' | Nagyszívű vagányok | Névadó évad