Zentai Mihálynál minden otthonra talál, ami rádió

Máté János

Őrzője Zentai Mihály, aki gyakorlatilag itt, a torony tövében élte le életének nagy részét. Az elektronika iránti érdeklődéssel édesapja fertőzte meg. Amikor a papa otthon rádiókat javítgatott, fia ott sertepertélt körülötte. Hamarabb volt a kezében csavarhúzó, mint homokozólapát. Távközlési technikumot végzett, majd 1967-ben elhelyezkedett a Magyar Postánál – a rádióállomások valamikor a Magyar Postához tartoztak, utána a Magyar Műsorszóró Vállalathoz kerültek, jelenleg az Antenna Hungária a tulajdonosuk. Zentai Mihály mindhárom céget szolgálta, miközben gyűjtötte, kutatta az emlékeket, dokumentumokat az adóról, a rádiózás történetéről.

A borbányai berendezést hatvan éve, 1950-ben kezdték el telepíteni. Ez még elektroncsöves volt, akkora helyigénynyel, hogy az eszközök megtöltöttek egy 300 négyzetméter alapterületű épületet. De akkor ebből nem csináltak gondot, sőt a lényeg éppen az volt, hogy a berendezés könynyen kezelhető legyen. Hely volt, pénz volt, minden volt. Világhírű volt a magyar rádióadó- és vevőkészülék-gyártás – meséli Zentai Mihály, aki nyugdíjasként továbbra is ott él a torony tövében, kedves gépei között.

Az 1952-ben üzembe állított berendezést a fővárosi Standard cég gyártotta. (Az üzemet nem sokkal később államosították. Előbb Beloiannisz gyár volt a neve, később BHG-ra keresztelték át. A rendszerváltozás után zárt be.) Az első, kísérleti adások 1951-ben kezdődtek, majd „élesben” 1952. május elsejétől sugároztak innen. A műsoridő fele meglehetősen élvezhetetlen volt, ugyanis az adó elsődleges feladata a Szabad Európa Rádió (SZER) műsorának zavarásából állt egészen a hatvanas évek közepéig. Miután a SZER naponta többször változtatta a frekvenciáját, a nap folyamán többször is át kellett hangolni a berendezést. A műsoridő másik felében a Petőfi rádiót sugározta az adó, illetve az 1952 decemberében indult, első vidéki stúdió, a Nyíregyházi Körzeti Stúdió műsorát, amely akkor napi egy órában jelentkezett vételkörzetében. (Ma már a nyíregyházi stúdió is emlék – 2005-ben szűnt meg.)

Valóban imponáló méretekkel bír a lassan 60 éves adóberendezés. Ahány ajtót kinyit Zentai Mihály, mindenütt hatalmas „dobozok”, különböző elektromos egységek látszanak, bennük tekercsek, kondenzátorok, elektroncsövek. A vezérlőasztal a terem közepén áll, innen irányították hajdan az adást. Jelenleg már nem működik.

Az országban Nyíregyházán kívül egyetlen Standardféle berendezést találhatunk még, Lakihegyen. Az összes többit lebontották. A nyíregyházit mint távközlési műemléket sikerült megmenteni – és ebben elévülhetetlen érdemei vannak Zentai Mihálynak, aki minden illetékest meggyőzött arról, hogy ezt a létesítményt vétek a MÉH-telepre szállítani. Elvégre, ha a piskótának lehet múzeuma, miért ne lehetne a rádiózásnak is egy emlékhelye? – érvelt, és meghallgatásra talált.

Zentai Mihály az országban lebontott adóberendezések egy-egy jellegzetes darabját is itt őrzi: a Szombathelyen, Siófokon, Szolnokon megszűnt adók alkatrészeit elhozta Nyíregyházára. Volt, hogy bontáskor a kollégák készítették öszsze neki, máskor telefonáltak, hogy Misi, gyere, és ő már utazott is, és válogatott a MÉH-be szánt holmi között. Az Antenna Hungária vezetése abban is támogatta, hogy látogatható legyen a nyíregyházi adó, sőt régi rádiók összegyűjtésében, szállításában is segíti az immár nyugdíjas munkatársat. Így jött létre és így lett teljes a rádiózástörténeti gyűjtemény, amely azért újabb darabokkal folyamatosan gyarapszik. Mi több, mára már egy régi televíziókkal és a tévézéssel kapcsolatos tárgyakkal berendezett terem is várja a látogatókat.

Sokszor hozzák el régi vevőkészülékeiket a látogatók, mert tudják, itt jó helyen lesznek. Az adományozók neve aztán felkerül egy kis táblára a kiállításon. Zentai Mihály a törött rádiónak is örül, mert az alkatrészeit még felhasználhatja. Van itt egy kis műhelye, ahol rádióit javítgatja. Kedvenc darabja egy 50-es években gyártott, japán papírmasé dobozban lévő rádió, a mai napig üzemképes.

Azt mondja: a régi rádiók még emberi hangon szóltak, hangzásukat a keményfa doboz adta meg. A mostaniakban viszont az örökös csilingelés zavarja. Hiányzik belőlük a dinamika. Otthon az egyik szobájában öt rádió is van, mindegyik más csatornára hangolva, és hogy ne kelljen tekergetni, mindig azt kapcsolja be, amelyik adót hallgatni akarja.

Kapcsolódó cikkek: A Kossuth leverte a Slágerékat kitúró rádiókat | Még fáj a Sláger és a Danubius hiánya, de az újak már feljövőben | Himnusszal és Tankcsapdával köszönt be a két új rádió | A Rádiocafé is eltűnhet az éterből | Ég veled, Sláger és Danubius! - Blogszemle