Pataki Ági

Kocsis Zoltán

Magazin: Az elsőre állítólag mindenki emlékszik.

Forgách András: Akármilyen ruhát is öltenék, / érzem kínját e szűk emberi létnek. Egészen pontosan ez volt életem első két mondata filmen.

Magazin: Faust? Kezdésnek nem gyenge.

Forgách András: Bódy Gábor Harmadik című filmjéből való. Mefisztót mellesleg Baksa-Soós János alakította zseniálisan, és ezt a jelenetet a bölcsészkar épületének tetején forgatták.

Pataki Ági: Én két évvel korábban szerepeltem Sándor Pál Szeressétek Odor Emíliát című filmjében. Fogalmam sincs, mit mondtam először, pedig állítólag akkor fedeztek fel. Egy villanásra még feltűntem Fábri Zoltán Hangyabolyában, de annyi eszem már volt, hogy a színművészetire ne jelentkezzem.

Forgách András: Ma már talán hihetetlen, milyen óriási dolognak számított a hatvanas-hetvenes években a film. Micsoda izgalom volt például, amikor megtudtuk, hogy vetítik az új Bergmant, Bunuelt vagy Antonionit. És ezeket a filmeket mind meg kellett nézni, és nagyokat vitatkoztunk rajtuk, de valami olyat is éreztünk a moziban, amit ma már csak ritkán lehet: katarzist.

Pataki Ági: Vicces, hogy merő sznobizmusból én sokszor olyan filmekre is elmentem, amelyeket egyáltalán nem értettem. Ezek a dolgok akkor valahogy fontosnak tűntek. Ma viszont már nem azt kérdezik a tizennyolc évesek, hogy mit láttál utoljára, hanem hogy voltál-e a Mammutban..

Forgách András: Szerintem ma a negyvenévesek is ezt kérdezik. De talán a mozi mint műfaj is megváltozott időközben. Épp most olvastam, hogy James Cameron legújabb filmjét, az Avatart, direkt úgy csinálta meg, hogy csak moziban lehessen megnézni. Olyan effekteket rakott bele ugyanis, amelyek a számítógép vagy a tévé képernyőjén nem érvényesülnek. Szóval ő a maga eszközeivel próbálja az embereket visszacsalni a moziba.

Pataki Ági: Egyszer Tarr Bélától hallottam egy szépet. Azt mondta, nekem még az a mozi, ahová a földszinten megyek be, és a földszinten is jövök ki onnan. Manapság az ember felmegy a hatodikra, ahol van húsz vetítőterem, majd mindenféle bonyolult utakon juthat vissza az utcára.

Forgách András: Én máig emlékszem arra, hogy bizonyos filmeket kivel láttam, hol, hányadik sorban ültem a moziban. Teljesen mozibolond voltam. Az apám csak Mogyibandinak hívott, mert már óvodásként, amikor értem jött, mindig azt mondtam neki, hogy apu, vigyél mogyiba. És akkor rendszerint elmentünk a New York-palota melletti Híradó moziba.

Forgách András
Magazin: A filmeseknél talán csak a modelleket irigyelték jobban akkoriban. A kifutó olyan kitörési pontnak számított, mint mondjuk a sport.

Pataki Ági: Ez igaz, bár a modellkedés sokáig teljesen véletlenszerű dolog volt. Nem múlt hozzáértésen vagy ambíción: az emberre egyszer csak ránézett valaki, és felfedezte.

Forgách András: Azért furcsa ezt épp attól hallani, akinek szinte szó szerint az árnyékában nőttem fel. Amikor Budáról Pestre jártam át iskolába, a Kálvin téren a buszról mindennap láttam a fabulonos reklámot.

Pataki Ági: Most egy ronda üvegépület áll ott.

Forgách András: Egyébként ismertem egy lányt, a Veres Julit, akinek a mamája találta ki a Fabulon szlogenjét.

Pataki Ági: A Veres Mari…

Forgách András: Az anekdota szerint úgy jött az egész, hogy a Juli mamája leült, és azt mondta, kell valami jó szöveg, de még véletlenül se olyan hülyeség legyen, hogy „Fabulon a bőre őre”.

Pataki Ági: Fantasztikus nő volt. Ő próbált először valamiféle minőséget vinni a reklámba. Elismert fotósokat vont be a munkába, elemelte a szakmát az alkalmazott művészet irányába. Mindazonáltal volt vele egy-két kemény vitám.

Magazin: Szakmai?

Pataki Ági: Inkább anyagi. Akkoriban egy modell díjazására nem volt precedens, ráadásul én voltam az első, akit hosszú távra, kizárólagossággal szerződtettek. Mindenki hanyatt esett, amikor kimondtam azt az összeget, amit reálisnak gondoltam. Azzal érveltek, hogy na de enynyit még a főosztályvezető elvtárs sem keres. Én meg azt mondtam, akkor tessék lefényképezni őt.

Magazin: Mégis, mennyit kért?

Pataki Ági: Havi 15 ezer forintot. Ez, azt hiszem, 1972-ben történt.

Forgách András: Én 1976-ban 3500 forintos nagyon jó fizetést kaptam dramaturgként a kecskeméti színháznál. Akkor úgy gondoltam erre a pénzre, mint valami ösztöndíjra ahhoz, hogy író legyek. Később aztán írtam jó néhány színdarabot, regényt és forgatókönyvet, bár úgy érzem, mintha azóta is folyamatosan azért harcolnék, hogy kiszabaduljak végre a színházból, és csak író legyek.

Pataki Ági: Főleg forgatókönyvíróként nem lehet könnyű önállósulni. A magyar rendező tudniillik nehezem tűri, hogy más írja a forgatókönyvet. Talán valamiféle totális önmegvalósítási szándék áll emögött.

Forgách András: Pedig kevés olyan rendező van, aki tényleg tud írni. Az egyik ilyen kivétel mondjuk Jeles András. Szerencsére mostanában már vannak nagyon jó technikájú forgatókönyvírók.

Magazin: A magyar filmek mégsem olyan sikeresek, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

Pataki Ági: A 60-as, 70-es években volt egy hang, amit nagyon eltaláltak a magyarok. Bizonyos értelemben szexis volt maga a térség is. Ránk lehetett csodálkozni, hogy jé, ezek ott, a szögesdróton túl ilyet is tudnak?

Forgách András: Az egész diadalmenet Fábri Körhintájával kezdődött, majd jött Jancsó Miklós, Makk Károly és a többiek. Akkor talán minket tekintettek olyan egzotikusnak, mint most az iráni, koreai, vagy éppen a román filmeseket.

Pataki Ági: Pedig sok magyar film jut ki a különböző fesztiválokra, csak már nem tényleg számítunk különlegesnek. Sevillából nemrég hozta el a legjobb rendezői díjat Vranik Roland, de Mundruczó Kornél, Hajdú Szabolcs, Kenyeres Bálint, Flieghauf Benedek, Pálfi György is több tucat helyen szerepel évente. Az viszont érdekes, hogy a régi nagy öregeknek az utóbbi filmjeik valahogy nem olyanok már, mint azelőtt.

Forgách András: Éppen most írok a Filmvilágba egy portugál filmrendezőről, a százegy éves Manoel de Oliveiráról. Ő hetvennyolc évesen futott be, és azóta is egyre jobb filmeket csinál. Úgy látszik, felszabadítóan hatott rá, hogy átlépte a nyolcadik évtizedet.

Pataki Ági: Nálunk viszont az idősebb rendezőgenerációt mintha nem inspirálná eléggé ez a világ. Pedig bizonyították már a nagyságukat, és még arról sincs szó, hogy a fiatalok miatt nem jutnak szóhoz.

Forgách András: Azért én a Jancsót nem sorolnám közéjük. Ő az utolsó filmjeiben is a szabadság és az érzékenység egy különleges szintjén képviseli.

Pataki Ági: Jó, ez igaz. Különben is, én a Jancsóba szerelmes vagyok, úgy is mint pasiba, és úgy is mint rendezőbe. Még a kevéssé sikerült filmjeit is imádom.

Magazin: Egy fiatallal könnyebb egyébként filmet készíteni, vagy egy tapasztalt idősebbel?

Pataki Ági: Feltétlenül egy fiatallal. Egy első vagy második filmes könnyebben megalkuszik a lehetőségekkel, mert mindenáron filmet akar csinálni. Egy befutott rendezőnek nehéz kielégíteni az igényeit.

Forgách András: Főleg ha a rendszerváltás előtt szocializálódott. Akkoriban a filmesek kényelmes helyzetben voltak, hiszen sok filmet forgattak relatíve sok pénzből. Amíg nálunk egy évben elkészült mondjuk huszonöt film, addig a szomszédos és gazdag Ausztriában talán hét.

Pataki Ági: Egy ilyen kivételezett helyzethez pedig könnyű hozzászokni. Egyszer például egy régi, rutinos rendező hozott nekünk egy forgatókönyvet, amelyben már az első néhány oldalon elköltött vagy százmillió forintot. Erre most mit mondjon egy producer?

Forgách András: A legdrágább el nem készült filmet különben Stanley Kubrick tervezte Napóleonról forgatni. Ez még a 2001 Űrodüsszeia előtt történt. Jack Nicholson lett volna Napóleon, és Kubrick az eredeti létszámban akarta rekonstruálni a waterlooi csatát. Ezt azonban még az amerikai producerek gyomra sem vette be.

Pataki Ági: Pedig ők tényleg komoly pénzeket forgatnak. Amikor nagy néha összekerülünk egy-egy nagy producerrel, akkor érzem úgy, mintha nem ugyanazon a pályán játszanánk.

Forgách András: Kubricknak egyébként minden filmje nyereséges volt, ezért imádták a hollywoodi producerek. Annyira őrült volt például, hogy minden mozinak, ahol vetítették a filmjeit, bekérette a tervrajzát, sőt még a vetítőgép műszaki adatait is. Volt olyan, hogy Tokióban nem engedélyezett egy vetítést, mert az első sor szerinte túl közel volt a filmvászonhoz.

Pataki Ági: Ehhez képest mi már annak örülünk, ha nullszaldóhoz közel zárunk. Ugyanakkor nem hiszem, hogy egy filmet csak bevétel vagy nézőszám alapján lehetne minősíteni.

Forgách András: Ez így van. Robert Musil A tulajdonságok nélküli emberét például valószínűleg sokkal kevesebben olvasták, mint Az öreg halász és a tengert Hemingway-től, pedig van olyan jó könyv. Ugyanígy az sem számít, hányan ülnek be mondjuk a Sátántangóra.

Pataki Ági: Egyszer valaki azt mondta, lehet, hogy a Tarr Béla-filmeket kevesen látják, de van egy másik oldala is a dolognak.

Magazin: Mi?

Pataki Ági: Hogy száz évig is elnézik őket.

Forgách András

Született: 1952. július 18.

Foglalkozása: Az ELTE bölcsészkarán történelem–filozófia szakon diplomázott, majd dramaturg lett. Dolgozott a kecskeméti Katona József Színházban, a Népszínházban és a Nemzeti Színházban. 1984 óta szabadfoglalkozású. Színműveket, forgatókönyveket írt, Janisch Attila állandó forgatókönyvírója. Több könyvet publikált eddig, utolsó regénye Zehuze címmel 2007-ben jelent meg.

Pataki Ági

Született: 1951. szeptember 5.

Foglalkozása: exmodell, filmproducer. Volt spanyoltolmács, szerepelt játékfilmekben, majd ő lett az első magyar szupermodell. Két évtizedig volt a Fabulon arca, később butikot nyitott, majd filmproducer lett. Többek között az Üvegtigris, a Fekete kefe, a Fehér tenyér, az Overnight és a Delta elkészültében működött közre

Heti ajánlat

Pataki Ágnes az örökké fiatal rendező klasszikus filmjét, és két két különböző évezredben játszódó modern regényt ajánl, Forgách András pedig mozi helyett az otthonunkba hív filmet nézni és olvasni.

Pataki Ági

Jancsó Miklós: Szegénylegények

A film története az 1867-es kiegyezés után két évvel játszódik. Rózsa Sándor betyárjainak kézrekerítésével, a betyárvilág felszámolásával a mindenkori elnyomó hatalom működésének technikáját modellezi.

Orhan Pamuk: Hó

A könyv elemi erővel ábrázolja a modern világ nyers brutalitását, elvakultságát, és minden szenzációéhes híradásnál felkavaróbban irányítja rá figyelmünket a kor és a térség aktuális problémáira. - írja róla ismertetőjében a Libri.

Spiró György: Fogság

„A Fogság című alkotásban Spiró György nem kevesebbet akart, mint megírni a kereszténység eredetét, regényes formában elméletet alkotni a vallás és a politika összefonódásáról, átvilágítani a hatalom pszichológiai működését és megrajzolni a túlélés művészetét.” litera.hu

Forgách András

Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember

A tulajdonságok nélküli ember, melyet Musil több mint tíz évig írt, egyszerre lebilincselő regény és gondolatokban gazdag esszé, szórakoztató és tudományos kötet, mely lehetővé teszi, hogy végre úgy nézzünk a világra, mint számos mozzanatában esetleges, alakításra váró anyagra.

Stanley Kubrick: 2001. Űrodüsszeia (DVD)

Kubrick alkotása Arthur C. Clarke egyik legismertebb, azonos nevű sci-fi regényének, a 2001. Űrodüsszeiának 1968-ban készült amerikai filmváltozata, mely nem a hagyományos értelemben vett sci-fi, lényegét tekintve időtlen, az emberiség egész történetéről beszél.

Michelangelo Antonioni: Az éjszaka (DVD)

Az éjszaka története többé-kevésbé rekonstruálható a forgatókönyv alapján: kevesebb mint huszonnégy óra leforgása alatt ábrázolja egy házasság válságba jutását.

Kapcsolódó cikkek: 'Ettől a pasitól sokat fogok tanulni' | Fáy és a borzalommozi | Mindennapi (film)kenyér a netről | A rutin könnyű gyümölcsei | A repülés története az American Cinematographer-ben