Nem véletlen: azon túl, hogy komoly függőséget okoz, több forradalmi újítás is kapcsolódik hozzá. Amikor 2001-ben a két kreátor, Robert Cochran és Joel Surnow bekopogtatott a Foxhoz az ötlettel, kikerekedett szemmel néztek rájuk a csatorna vezetői. El nem tudták képzelni, hogyan lehetne izgalmas egy valós időben, a szezon 24 epizódja alatt 24 óra történéseit elmesélő produkció, még akkor sem, ha egyfajta thriller-akció darabról lenne szó. De a koncepció így szóban is figyelemkeltő volt. Óvatos duhajként berendeltek egy fél szezont – 13 részt –, így már tudjuk, hogy miért vált nagyot ekkor a cselekmény. (S érdekes, ezt a sajátos intermezzót a későbbiekben is megtartották.)

Az eredmény: terrorelhárítás ügynökének, Jack Bauernek (Kiefer Sutherland) leghosszabb napjai nagyon megszaporodtak, a Fox januárban kezdi a nyolcadik szezont. A 2000-es évek elején divathullám indult az akciózsáner sze ria lizált megvalósításával: nemcsak Bauer ügynök csinált forradalmat, de egy másik B betűs is: Sydney Bristow. Az Alias hoszszú lábú hősnője (Jennifer Garner) legalább olyan kemény, mint kollégája. Az már más kérdés, hogy az ötletgazda J. J. Abrams végül a misztikus nonszensz irányba vitte el a show-t, ami hibának bizonyult. (Később, a Lostban viszont már bejött neki.)

Egyszóval: a 24 fantasztikus sikerű vállalkozás. Odaszögezi a nézőt a tévé elé a zseniális dramaturgia. A recept lényege: ha a tévéző nem érezheti magát mindentudónak, akkor lebilincseli, amit lát. A 24-nek a tengerentúlon nagyon konkrétan behatárolható rajongótábora van, világviszonylatban viszont sokkal nagyobb a szórás. A korábban gyártott sorozatok – mint például a Dallas – egyszerűbbek voltak: lineáris cselekményükkel, fekete-fehéren egysíkú karaktereikkel bármelyik korosztálynak eladhatók voltak. Az új stílussal – hasonló elv alapján készült például a Maffiózók is – viszont már együtt jár a sokkal bonyolultabb történet: a cselekmény vagy nyolc párhuzamos szálon fut, a hősök kiszámíthatatlanok, nem egyértelműen jók vagy rosszak. Erre a kreátorok rá is raknak egy lapáttal: állítólag a színészek többsége nem ismeri a teljes forgatókönyvet, azaz fogalmuk sincs arról, hogy a következő részben megölnek-e valakit vagy őket írják ki a sorozatból.

Mi nézők pedig olyan szituációt kapunk az epizódok végére, hogy azonnal akarjuk látni a következőt. Ennek a technikának persze vannak komoly mellékhatásai is: végig ott kell lennünk a teljes vetítési idő alatt, nem lehet – nem érdemes! – kihagyni egyetlen részt sem, mert kiesünk az eseményekből. Tehát a 24 a hazánkban különösen divatos háttértévézésre nem alkalmas.

A 24 másik nagy dramaturgiai újítása, hogy felrúgta a húsz-harminc éve tabunak tartott szabályt: a filmidőt. A valós időtechnikán túl egyedi montázstechnikát is alkalmaz: a megosztott képernyő a zenei klipekben már bevett eszköz volt, de tévésorozatban eddig tabunak számított. És hogy azóta mennyire elfogadottá vált, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a hazai gyártású klónprodukció, a Tűzvonalban alkotói sem voltak restek élni vele. Az amerikai mozgóképes kultúrában mindig is kitüntető szerep jutott a hőskultusznak, az igaz embernek. Frank Capra már a harmincas években előszeretettel használta központi szerepben a kisembert, de nem kisrealista ábrázolásmód részeként, hanem konkrétan, mint a jó definícióját. A Becsületből elégtelen Mr. Smithje szembemegy a globális összeesküvéssel, de nem lép ki a naivan becsületes világból, csak azért tud nyerni, mert az összeesküvőnek is van lelkiismerete, egyikük meghajlik a tisztesség ereje előtt. Ezt a hosszú évtizedeken, nagyobb drámai változtatások nélkül alkalmazott hősképet is átszabta a 24.

A dramaturgia lehetőséget teremtett, sőt megkövetelte, hogy Jack Bauer ne csak tiszta lapokkal játsszék, nála a csak a cél a fontos, az eszköz másodlagosnak mondható. Így megszületik a minden szabály fölött álló hős, aki ha kell, a felettesét is félreteszi az útból, és saját – kikezdhetetlen és tévedhetetlen (ettől mese a 24) – értékrendszerét szem előtt tartva cselekszik. „Whatever it takes”, azaz bármi áron.

Ez pedig nagyon vonzó a néző szemében, aki maga is szeretne saját világában rendet teremteni. És az amerikai zászló lassított montázsa sem lebeg túl sokszor a háttérben…

A dokumentarista módon, kézi kamerával rögzített képsorokon látható kínzásokat is elnézzük neki, hiszen milliókat ment meg. (Igaz, volt a nézőknek egy csoportja, amely Bauer arroganciáját azonosította a Bush-kormány) stílusával. Ezek után nem véletlen, hogy a világ sokszoros megmentője a hetedik évadban a szenátus előtt kell, hogy feleljen törvénysértő módszerei miatt.

A széria politikai ábrázolásmódja megérdemelne egy doktori diszszertációt. Itt elég csak annyit megjegyezni: Obama előtt jó pár évvel megteremtették az első fekete amerikai elnököt – aki nem látta még az ötödik évadot, most ugorjon a következő bekezdésre! –, igaz őt meg is ölik. A 24 egyértelművé tette azt is, hogy egy mozisztárnak is megéri a tévéképernyőre váltania. Az addig megbízható középmezőnybeli aktor, Kiefer Sutherland gigasztár lett (lássuk be, sokkal többen látnak egy sorozatot manapság, mint egy átlagos mozifilmet), és ma már szinte természetes az átjárás, nem ciki, ha valaki a vászonról a képernyőre vált (a legfrissebb példa: Joseph Fiennes a FlashForwardban). Ezért is volt furcsa ötlet, hogy a 24-ből készítsenek moziváltozatot is, arról nem is beszélve, hogy magát a koncepciót rúgták volna fel ezzel.

És mivel már több fórumon bepróbálkoztak a kérdéssel, mi se térjünk előle. Mi van, ha Jack Bauer bemondja az unalmast? Azaz elképzelhető-e, hogy működik a formula Kiefer Sutherland nélkül? A rajongók nagyon nagy százaléka szerint nem (egészen pontosan, bárki mehet, csak ő nem), így a 2010-es év egyik legizgalmasabb kérdése az, hogy a szerepből lassan kiöregedő Sutherland vajon aláír újabb évadot vagy évadokat?

Lehet ezen is izgulni.

Adatlap

Cím: 24 (2001–) színes, amerikai akcióthriller sorozat.

Leadott évadok száma: 7.

Leadott epizódok száma: 168 + a Redemption című, a hetedik évadot felvezető tévéfilm.

Szereplők: Kiefer Sutherland, Mary Lynn Rajskub, Carlos Bernard, Elisha Cuthberth, Dennis Haysberth, James Morrison, Reiko Aylesworth, Kim Raver.