Sajó Andrea, az új főigazgató koordinátori szerepet szán a könyvtárnak a digitalizálási programban
Teknős Miklós – Sokan meglepetéssel, mi több, értetlenséggel nyugtázták, hogy januártól nem az eddigi főigazgatóra, hanem önre: egy kevésbé ismert informatikus könyvtárosra, az OSZK Nemzeti Periodika Adatbázisának vezetőjére bízták a nemzeti könyvtár irányítását. Minek köszönheti a kinevezést?

– Mindenekelőtt szakmai múltamnak, felkészültségemnek és egy jól megírt pályázatnak. Gimnazista korom óta szinte megszakítás nélkül különféle könyvtárakban dolgoztam, ahol a vezetésemmel, közreműködésemmel szép eredmények születtek. Gyakorlati ember vagyok, a Nemzeti Hírközlési Hatóság kicsi és korszerűtlen könyvtárát például három év alatt sikerült 2002-ben az Év könyvtárává tennünk. Persze mindehhez megfelelő képzettség, újszerű ötletek és egy jó csapat kellett. Könyvtár-magyar szakos tanárból informatikus-könyvtáros lettem, majd 2004-ben megszereztem a doktorátust. Könyvtári szakértőként is folyamatosan dolgozom, többek között néhány éve részt vettem az OSZK átvilágításában is.

– Mit gondol, a pályázatban mivel sikerült meggyőznie a döntnököket?

– Azt hiszem azzal, hogy jó válaszokat adtam az OSZK-t érintő legfontosabb kérdésekre.

– Konkrétabban?

– Az egyik lényeges probléma a raktározás kérdése. A pályázatban több lehetséges megoldást is felvázoltam, januárban meg fogjuk vizsgálni, melyik a leghatékonyabb. Másik nagy feladat a szakembergárda ésszerűbb szervezése. Az OSZK-ban kiváló szakemberek dolgoznak, de nincs mindenki a számára legmegfelelőbb helyen. A gyarapítást tervezhetőbbé kell tenni, és mindenképpen szükségesnek látom az olvasótermi állomány felfrissítését, kibővítését. A hatékony digitalizáláshoz pedig ütemtervre, együttműködésre és profizmusra van szükség. Ami az állományvédelmet illeti, nagyobb gondosságot és odafigyelést várok, hiszen a nemzeti könyvtár egyik fő küldetése az itt lévő anyag őrzése, megóvása.

– Hadd ragadjak le egy kicsit a digitalizálásnál. Kívülről nézve elég nagy a káosz, több nemzeti intézmény is digitalizál, ennek ellenére sehol sem tartunk. Mit kellene tenni, hogy felvegyük az európai tempót?

– Az, hogy több intézmény végzi ezt a tevékenységet, rendben van, hiszen más és más a gyűjtőkörük. Az viszont már kevésbé elfogadható, hogy a lemaradást mindig a pénzhiánnyal magyarázza a szakma. Persze, a technikai háttérhez sok pénz kell, de a könyvtárak extra pénzek nélkül is el tudnának jutni valameddig. A kulcsszavak: tervszerűség, jobb hatásfok, munkaszervezés. Mindenekelőtt fel kell mérni, hogy konkrétan mit, mikorra, milyen minőségben és formátumban digitalizáljunk, és az így elkészült anyagot hogyan szolgáltassuk. Tehát szükség van egy megvalósítási tervre, és persze egy könnyen elérhető, teljességre törekvő, egységes, pontos és átlátható adatbázisra. Az OSZK természetesen vállalja ebben a koordinátori szerepet.

– Az Europeana projektben, tehát az európai digitális könyvtár felépítésében sem jeleskedünk.

– Hát nem. Most durván 4,6 millió dokumentum érhető el az Europeana segítségével, ebből azonban Magyarország csak 4600 rekordot küldött be. Ez mindössze 0,1 százalék. De ugyanazt tudom mondani, mint az előbb: nem siránkozni kell, és támogatásokra várni, házon belül, a meglévő erőkkel is elvégezhető volna jó néhány teendő, amiből máris eredmény lehet.

– Egyes pletykák szerint vanegy olyan szándék, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtárat (MEK) elvennék az OSZK-tól és egy másik intézménynek adnák. Mi igaz ebből?

– Nem hallottam ilyen törekvésről. A MEK továbbra is az OSZK-nál marad.

– A könyvtár a Várban már akkor elavult és kicsi épületben működött, amikor húszévi előkészítés után felköltözött. Várható, hogy végre megfelelő helyre hurcolkodnak?

– Ez évek óta téma, olyanynyira, hogy nemrég már komolyabb tervek is készültek, hogyan és hol képzeljük el a jövőt. Felvetődtek helyszínek is, de egyelőre nem állunk sehogy. Egy biztos: ha megyünk, egy olyan központi vagy tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető épületbe kell mennünk, amely eleve nemzeti könyvtárnak épül. Csak így tudnám támogatni a költözést. De nem ez a legégetőbb probléma.

– Hanem?

– Az, hogy folyamatosan veszítjük el az olvasóinkat. Részben a Google-galaxis tágulása, részben a felsőoktatás színvonalának esése miatt. Feladatomnak érzem az olvasók visszacsábítását, ezért el kell gondolkodnunk, hogy a konzervatív OSZK-ból hogyan lehetne egy modern kulturális központot csinálni, amely mind a kutatni vágyók, mind a felsőoktatásban tanuló fiatalok számára vonzó. Követendő példának tekintem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat, amelynek ez sikerült.

– Önt gyakorlatilag kinevezése óta támadják, több irányból, a sajtóban is. Egy helyütt például az olvasható: a vezetőváltással az esetleg már javában futó, nagy ívű projektek is veszélybe kerülhetnek. Mit szól ehhez?

– Egyetlen olyan projektet sem állítunk le, amelyben szerződéssel, megállapodással vállaltuk a részvételünket. Nem is tehetnénk. Ami a támadásokat illeti, nem kívánok részt venni a sárdobálásban. Tisztelem elődeim munkáját, s lényegesnek tartom, hogy jó kezdeményezéseiket folytassuk.