A Koestler-életmű alapján készült Napfogyatkozást ma mutatja be a Magyar Állami Operaház
Reviczky Zsolt

- Nem látom azt a pillanatot, mikor ül egy karosszékben, és azon tanakodik, kiről írjon operát. Majd elkiáltja magát: megvan, legyen a magyar származású író, filozófus, tudománytörténész Arthur Koestler.

- Nem az én ötletem volt, hanem egy barátom feleségé, Elisabeth Gutjahré, aki irodalmilag és zeneileg is nagyon képzett. Egy reprezentatív művet rendelt tőlem a pforzheimi opera - az ezredfordulóra. Ez volt a kezdet. Elisabeth jó ismerője Koestlernek, akinek írásaiban a legjelesebb magyar írók, költők szerepelnek, úgymint Kassák, Radnóti, Ignotus, József Attila. Így ők a mi operánkba is bekerültek.

Sári József

- A pforzheimi opera vezetése pedig ezt jó ötletnek tartotta, és azt mondta...

- Szülessen remekmű. Ez tudom, kicsit Zsdanov-szerű felkérés a sztálini éraból, de boldogság, ha operát rendelnek az embertől. Ez nem túl gyakori. Az intendánstól hatalmas bizalmat kaptam. Az opera nyolc előadást élt meg, ami jelentős a kortárs műveknél. A németeket érdekelte Koestler, és az, hogy a huszadik század rémségeiről szóltunk. A bemutató körül remekül megszervezte a színház, hogy az érdeklődők minél többet megtudjanak Koestlerről, koráról és a zenémről. A budapesti premier előtt, szombaton, este hatkor is bevezetőt hallhatnak a nézők. Igyekszünk segítséget adni nekik.

- A kortárs operák kevéssé népszerűek nálunk. Tart attól, hogy nem lesz siker Budapesten?

- Lehet, hogy néhány rész a kényeseket elriasztja majd. De tudja, ha valami egyszer már siker volt, aztán megbukik, akkor nem biztos, hogy a hiba csak bennem van. Nyilván az ember szeret népszerűeket írni, de nem lehet csak az a szempont, hogy a közönségnek tetszen. Nem szabad a bennünk lévő mércét figyelmen kívül hagyni, mert az kudarchoz vezethet.

- A zeneszerzőnek mennyire kell ismernie a librettó alanyát? Vagy elég a szótagszámra és az ihletre koncentrálnia?

- Korábban csak Koestler Szív utcai emléktábláját meg a regényét, a Sötétség délbent ismertem. Azóta hozzáolvastam, például az önéletrajzát és a naplóját. Sok minden kell a zeneíráshoz, és rengeteg dolog elhanyagolható. A kegyelmi állapot a legfontosabb. Ahogy egy nagy költő mondta: remekmű létrejöttéhez fontos, milyen szögben éri a napsütés az íróasztalt. Egy dologra feltétlenül szükségem volt az íráskor, a közzenére, amelyben elmondhattam: borzalmat élhettek át ezek a halálra ítélték. Mikor a cellákból viszik el az embereket, az egyik a Himnuszt énekli, a másik a Koránt, a harmadik imádkozik, a negyedik nyüszít. És érződik a feszültség: lehet, hogy egy perc múlva én következem? Káin és Ábel óta ugyanis mit sem változott az öldöklés a világban. A közöny meg határtalan: ma végignézik az utcán, ahogy egy embert agyonvernek. Koestler bátor volt, nem tartozott a közönyösek közé. Néha jön egy ördögi vagy isteni erő, és lángba borítja az egész világot.

- Évekig Németországban élt. Miért ment el és miért jött haza?

- Elüldöztek. 1962-ben végeztem a Zeneakadémia zeneszerzés szakán, és bármit írtam, a rádió lektora ezt nem fogadta el. Ettől az egész zenei életben megbélyegeztek, nálunk ugyanis csak a lírai zenét ismerték el. Ez volt a baj a fasisztákkal is: egyetlen embertípust tartottak csak méltónak. És ez a magatartás maradt a kommunizmusban is. Nem disszidáltam, hanem a feleségem kapott munkát Németországban, és vele mehettem. 1971. január elsején érkeztünk. Aztán észrevettem, a feleségem egy idő után már nem boldog ott, így 1984-ben hazajöttünk. A Zeneakadémiától hetvenévesen elbúcsúztam, és azóta, négy éve élem a nyugdíjas komponista életét. Továbbképzem magam, hogy a fejfámon az állhasson majd: befejezte tanulmányait.

A Magyar Állami Operaház repertoárjában ritka a kortárs opera. A vezetés ügyel arra, hogy legyen egy-egy a műsoron, de ezek sem maradnak repertoáron túl sokáig. A közönség nagy része elutasítja e műveket, és főként Verdi és Puccini operáit követelik. Utoljára a millenniumra írt ki pályázatot a dalszínház, amelyet Bozay Attila nyert meg, Az öt utolsó szín című művel. Az elmúlt években az Operaházban bemutatták Fekete Gyula, Gyöngyösi Levente, Madarász Iván és Vajda János friss műveit. Eötvös Péter vagy Tihanyi László operáit azonban a zenekedvelők általában a fesztiválokon nézhetik meg.