Pál utcai kudarc és édes élet
Gönczöl Katalin: Engem hetek óta foglalkoztat a Hunky Blues című dokumentumfilm, amely a magyarok tengerentúli kiáramlásáról és küzdelmeiről szól eredeti dokumentumok alapján. A régi hangfelvételeken a kivándorlók megfogalmazták az úri Magyarországgal szembeni kritikájukat, s azt, hogy Amerikába ugyan nincstelenül érkeztek, de ott kapták meg az első igazi szabadságélményt.
Dés László: Most, amikor 20 éve szabadságban élünk, a fontossági sorrendben egyre hátrébb szorul a szabadság. Mert ha van, akkor azzal kellene kezdeni valamit. Tehát teher lesz egy idő után. Ráadásul a vadhajtásai kellemetlenné tehetik. Tudniillik vissza is lehet vele élni. Vissza is élnek vele. De ha Kati filmet említett, én is mondok egyet: megvettem nemrég Fellini La Dolce Vita, az Édes élet című remekét DVD-n, megnéztem újból, és nagyon élveztem.
Gönczöl Katalin: Mit adott most az Édes élet? Szerintem kétévenként érdemes megnézni az Amarcordot meg a Nyolc és felet is. Mintha mindig új filmet látnék.
Dés László: Máig megoldatlan problémákat vet fel az Édes élet, miközben nagyon jó film, mélyen beivódó, erőteljes képekkel, fantasztikus színészi alakításokkal, Marcello Mastroiannival és Anita Ekberggel, bámulatos rendezői víziókkal. Az elmagányosodás, az elidegenedés, a belezüllés és beletompulás a mindennapokba, és az értelmes élet feladása – ezt mind bámulatos élességgel veti fel. Vagy a paparazzi mint téma szintén először jelenik meg ilyen hangsúlyosan, Fellini plasztikusan ábrázolja azt, ami azóta még inkább benne van a mindennapjainkban. 1960-ban készült az Édes élet. Nagyon friss film.
Gönczöl Katalin: Szabó István Mephisto című filmjét kétszer láttam a rendszerváltás előtt, kétszer utána, s mindig mást nyújtott. Nemrég újranéztem, s a hatalom és a művész nyomasztó viszonya most egészen mást jelentett, mint a nyolcvanas években. Fontos lenne beszélgetni erről.
Dés László: Nem csak filmeket nézek újra, nemrég határoztam el, hogy újraolvasom fiatalkorom nagy olvasmányélményeit, azokat, amelyeknél biztosra mehetek. Thomas Mann, Flaubert, Balzac, Tolsztoj és Dosztojevszkij műveit például; számomra valamennyi biztos pont. Egész mást jelent tizen- és huszonévesen elolvasni ilyen nagy műveket, mint most.
Magazin: Legendák keringenek arról, hogy ön úgy tart előadásokat az ELTE jogi karán, hogy irodalmi és más művészeti alkotásokra hivatkozik.
Gönczöl Katalin: Úgy érzem ugyanis, hogy másképp légüres térben marad, amit mondok. De mostanában kudarcélményem is van, mert már A Pál utcai fiúk és a Légy jó mindhalálig sem közismert a diákjaim körében. Azért vannak sikerélményeim is. A kedvemért néhányan elolvasták és megnézték a Hidegvérrelt, Truman Capote dokumentumregényét és Richard Brooks filmjét, valamint Ken Kesey 1962-es, Száll a kakukk fészkére című, felkavaró regényét és a belőle készült, 1975-ös Milos Forman-filmet, a zseniális alakítást nyújtó Jack Nicholsonnal. Ha e két műről sikerül jól elbeszélgetnünk, akkor a szakma nagyon fontos problémáiról cserélünk eszmét.
Dés László: Vannak örök darabok a huszadik század második felének irodalmában és filmművészetében is. A 60-as és a 70-es években olvasó kamaszként reveláció volt számunkra, amikor sorjában jelentek meg a kortárs amerikai, angol és latin-amerikai regények. Faltuk őket. Aztán a lányaimra ugyanolyan hatással volt például Salinger Zabhegyezője, mint annak idején ránk. Körbeadták egymás közt, megbeszélték, javasolták másoknak is. Vannak klasszikusok, amelyek mást mondanak ugyan különböző nemzedékeknek, de képesek a következő generációt is megszólítani.
Gönczöl Katalin: A Duna TV-n most vetítettek egy kitűnő Tony Gatlifsorozatot. A szíriai születésű, Franciaországban élő cigány filmes több művéért jelentős díjakat kapott. A bolond idegen című filmjében, eredeti környezetben, sallang, romantika és szépítgetés nélkül mutatja meg például a romániai cigányság életét, keserűségüket, örömeiket, szórakoztatóan, remek zenével. A konfliktus lényegét láttatja, azt, hogy ha a másikat annyira se becsüljük, hogy megismerjük, akkor nincs közöttünk kommunikáció, s akkor a meg nem értés egyenes következményeként kitörhet az előítéletből fakadó erőszak.
Dés László: Ha eljut valaki odáig, hogy megpróbálja megérteni a másikat, akkor is, ha nem ért egyet vele, de legalább kíváncsi rá, s hajlandó szóba állni vele, akkor és csak akkor van esély megoldásra. Ennek a problémának kommerszebb, de jó és tisztességes változata Clint Eastwood Gran Torino című filmje, ugyanez a kommunikációs probléma, az előítélet áll a középpontban. Amikor rájön valaki, hogy rossz úton jár, próbálja ezt korrigálni, s látjuk, miként közeledik két ember, két világ egymáshoz.
Magazin: Erről egy svéd dokumentumregény jut eszembe: Gellert Tamas könyve, A lézeres gyilkos, amely valós svédországi esetet, egy 1991–92-es rasszista merényletsorozatot tár elénk. Kriminológusként nyilván olvasta…
Gönczöl Katalin: Olvastam? Magam vagy félszáz példányt vásároltam A lézeres gyilkosból, minden barátunknak, ismerősünknek adtam belőle, olyan fontos könyvnek tartom.
Dés László: Sajnos, a magyar cím félrevezető, mert sokan azt hiszik, hogy ez szimpla krimi. Közben valóban megtörtént, rasszista merényletsorozat lebilincselő, hiteles leírása, ráadásul különösen izgalmas az, ahogyan Gellert Tamas közben kibontja a svédországi történelmi és társadalmi hátteret.
Gönczöl Katalin: Ez a dokumentumregény a 90-es évek eleji, számunkra álomszerű Svédországról mond el olyan tényeket, amelyekkel mi az utóbbi években ismerkedünk. Hátborzongatók a hasonlóságok. A magyar szülőktől, de már Svédországban született Gellert Tamas a többségikisebbségi kultúra, a bevándorlás problematikáját érzékelteti, azt, hogy miként talál lelki megerősítést a társadalmi folyamatokban egy magányos, elmebeteg sorozatgyilkos.
Dés László: Sebastian Haffner német történésznek van egy fantasztikus könyve, Egy német története címmel jelent meg magyarul. Emlékeim (1914–1933) az alcíme, a megjelenésekor hónapokon át vezette a német könyves sikerlistákat. Azt a dermesztő, szörnyű folyamatot írja le, ahogy egy polgári társadalom átmegy náci diktatúrába.
Magazin: Mindezt egy eszmélő, a világot éles szemmel látó ifjú vetette papírra, átütően őszinte benne minden, hiszen a kézirat eredeti napló.
Dés László: Ettől olyan valóságos és hátborzongató, hogy nem valami utólagos okoskodás, szépítgetés. Fiatalemberként folyton rácsodálkozik a történtekre. Nem próbálja utólag mentegetni vagy hősként beállítani magát. Ezek az eredeti jegyzetei. Már az is elképesztő, milyen élesen lát gyerekként sok mindent, miként ébred rá arra, hogy számára egyre ellenszenvesebb, egyre taszítóbb az a világ, amely körülveszi. Ahogy ő is tehetetlenül sodródik, mert a dolog természete ilyen. De ő próbálja megérteni azt, hogy a körülötte lévők miként mennek bele lépésről lépésre valamibe, amiből kialakul egy embertelen világ. Rímel napjaink történéseire, s még olvasmánynak is izgalmas.
Gönczöl Katalin: Ha már napjaink történéseit említjük, lenne három kívánságom. Az első: állandó kiállításon mutassák be végre valahol a Néprajzi Múzeum pincéjében lévő kincseket! A berlini Völkerkunde múzeumban napokat tudok eltölteni, mindig csak egy-egy részt nézek meg. Ha itthon ilyen kincsek vannak, miért tartjuk őket a pincében? A másik kívánságom az, hogy legyen sokkal több gyerekszínházi előadás olyan drámapedagógiával összekötve, amellyel a kisebb-nagyobb konfliktusok megérthetőek és könnyebben feloldhatóak. Igaz, van ennek itt „nagykövete”: a budapesti Kolibri Színház svéd, valóságos kriminális történeteket dolgozott fel. Az előadás után a drámapedagógus a szülőkkel, tanárokkal együtt beszélte meg a látottakat. A gyerekek nagyon fogékonnyá váltak e témák iránt. Rövidek voltak az előadások, hosszúak a beszélgetések a kis csoportokban. Sokkal több hasonlóra lenne szükség. Nem nagy kampányokkal, hanem ilyesmivel indulhatna például a hétköznapi erőszak konszolidálása.
Magazin: Ez két kívánság volt, most meg hallgat. Nincs harmadik?
Gönczöl Katalin: Van, csak azon gondolkozom, miként lehet ezt udvariasan megfogalmazni. Úgy szeretnék egyszer már ott ragadni színházi előadásokon! Mostanában egymás után háromszor jöttem el különféle rendezvényekről. Nem tudom, miért gondolják azt, hogy a magyar néző igénytelen. Érdektelen darabokat láttam, végiggondolatlan rendezésben, valahogy mindent elöntött az unalom.
Magazin: Vannak kitűnő előadások is: a Férfi és Nő című produkció ilyen. A Dés–Bereményi-dalokat láthatóan szereti a közönség és a négy kitűnő színész, Básti Juli, Cserhalmi György, Kulka János, Udvaros Dorottya. Nem kapott kedvet a folytatáshoz?
Dés László: Lassan nekikezdünk Bereményi Gézával új dalokat írni, annyira szerethető előadás ez, s olyan szeretetteljes fogadtatása van mindenhol az országban. Nekem is újdonság volt, hiszen zongoráztam és énekeltem is. Most magamnak írok dalokat, azokat előadom, ahogy egy költő elmondja a saját verseit.
Gönczöl Katalin: Lenyűgözött a Férfi és Nő, remek a zene, a szöveg és a négy színész. Valóban színházzá vált attól, hogy mindegyik dal egy történet.
Dés László: Nem zenei kunsztokat akartam adni a színészeknek, hanem előadói feladatokat, s közben olyan dalokra törekedtem, amelyek énekelhetők, megfoghatók, kifejezők. Általában a könnyűzenében megy az egyenzakatolás. Hiányzik ez a fajta csend, intimitás, karakter.
Magazin: Érdekelne: önnek is van három kívánsága?
Dés László: Sok. Egyet azért mondok, ha már a Duna-parton ülünk. Átnézek Budára, s az összes építésznek könyörgöm: ne rondítsák el ennél jobban Budapestet! Évszázadokra jóvátehetetlen hibákat követnek el. Tessék picit megnézni akár csak a reneszánsztól az arányokat! Az emberi alázatot. Kell hogy legyen annyi önbecsülés az építészekben, hogy ne ilyen silány dolgokat pakoljanak ide. Rémesen torzul a város. Meg itt a Duna, kettészeli a várost, és nem lehet lemenni a partjára. Mert ott autók járnak. A Petőfi hídtól a Lágymányosi hídig végig fölhúztak úgy új épületeket, hogy elzárták a várostól a Duna partját. Pedig akár jó is lehetne az az új rész, teraszokkal, parkokkal.
Gönczöl Katalin
Született: 1944. április 17.
Foglalkozása: egyetemi tanár, kriminológus. Jogi diplomája van, négy évtizede tanít az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Ő volt az első magyar ombudsman, az elmúlt hét évben pedig négy büntetőpolitikai reform sikeréért dolgozott az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban.
Dés László
Született: 1954. január 9.
Foglalkozása: zenész. Ennyi, mondja ő. De hozzátesszük: zeneszerző, dzsesszzenész, szaxofonos, rengeteg remek szerzemény, musical, rendkívül sikeres film és színházi előadás zenéje és sok más kötődik a nevéhez? Izgatta a gregorián énekek világa is. Soha nem volt munkahelye. Komponált és játszott, bejárta a világot koncertekkel. Mostanában új dalokat és balettzenét ír.
Heti ajánlat
Gönczöl Katalin extrém helyzeteket bemutató műveket ajánl, köztük az „idegeneket” öldöső svéd gyilkos – és leendő áldozataik – történetét. Dés Lászlót a közelmúlt történelme izgatja. Mindkettőjük listáján szerepel román tárgyú alkotás.
Gönczöl Katalin
Könyv és DVD: Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére című regénye és az ebből készült Milos Forman-film. McMurphy (Jack Nicholson), a piti bűnöző kiismeri a bolondokháza rendjét.
Könyv: Gellert Tamas: A lézeres gyilkos 1991–92-ben lézeres puskát használó sorozatgyilkos tartotta rettegésben a svédországi bevándorlókat. Róla, a rendőri nyomozásról és az áldozatok világáról írta könyvét a Stockholmban élő magyar származású író.
Film: Tony Gatlif filmjei A bolond idegen és a Transylvania. Egy film egy francia férfiról, aki cigánylány után megy Romániába, és egy film egy francia nőről, aki román szerelme után utazik oda, végül egy cigány férfi veszi oltalma alá.
Dés László
DVD: Federico Fellini: Édes élet. Az 1960-ban bemutatott olasz alkotás kultuszfilm lett Magyarországon. Főleg híres jelenete: Anita Ekberg megfürdik a római Trevi-kútban.
Könyv: Sebastian Haffner: Egy német története. Az akkorra már híressé vált német történész 1939-ben írta meg csak halála után előkerült életrajzát. Angliai emigrációjából pontosan látta, mi történt, mi történik, mi fog történni a nácik uralta hazájában. Nem utólag lett okos.
Film: Christian Mungiu: 4 hónap 3 hét és 2 nap. A 2007-es cannes-i Arany Pálma-díjas román film: egy tiltott abortusz megszervezésének mai szemmel hihetetlen története a kommunista országban.
