Barátok, munkatársak, tisztelők és olvasók
Népszabadság - Nagy Gábor Itt vannak egykori barátai, munkatársai, tisztelői és olvasói, akik az egyszerű debreceni munkásemberben, Tar Sándorban elsősorban az ezredvég nagy magyar íróját látják: a Nóra jön, A mi utcánk, A 6714-es személy vagy a Lassú teher című kötetek alkotóját. Eljöttek ismét, holott a Tar-túra résztvevői már tavaly is megkapták a magukét különböző internetes fórumokon: ezek a túrázók, ezek a részeges alakok - így a kommentelők - egy lebukott besúgót próbálnak tisztára mosni. Száz év múlva könnyebb lesz Tar Sándor olvasóinak a dolga: a XXII. század magyarjait vele kapcsolatban már nem fogja béklyóba kötni személyes indulat, ellenszenv és gyűlölet. Remélhetőleg csak az írót ismerik majd, és nem a megtaposott embert, aki nyilvánosságra került bűnei miatt meggyűlölte és megbüntette saját magát, majd igyekezett olyan gyorsan és sokat inni, hogy mielőbb belehaljon.

- Debrecen az álmok városa, itt nagyokat álmodnak, akik tehetik. Manapság toronyházat a Nagyállomás mellé, buszállomást és más egyebet, miáltal feltehetően eltűnik a Petőfi téri park mindenestül. Ahogyan lassan eltűnik minden, ami zöld. Kell a hely az álmoknak - idézi Tar Sándor Hosszú álmok éjszakája című, 2004-es írását Giczey Péter, a Tar-túrát szervező Együtt Debrecenért Egyesület elnöke a Turmix bárban. A belvárosban vagyunk, fél perc járásra a polgármesteri hivataltól, és a felolvasásból azonnal megértjük, hogy miért nem kedvelte Debrecen városa Tar Sándort.

A Turmixból a Lillába indulunk, s a menetben ott gyalogol velünk a nyugdíjas Ollári István egykori kazincbarcikai gyárigazgató. Aminek azért van némi bukéja... - a volt gyárigazgató, amint a volt debreceni melós emlékére olvas és menetel. Szerinte Tar Sándor kivételesen ritka érzékkel írta le az egyszerű munkások világát - különösen a Nóra jön című kötetet kedveli tőle.

- Kilenc óra volt, dehogy aludt ilyenkor már Vén Ede, ekkorra már bevette a reggeli kávéját a Mosoly nevű kocsmában menedzsertablettával, a pultos tudta, ez egy fél rumot jelent, bele a kávéba - olvassa a Végkielégítés című írást a Lillában Gadus István helyi liberális politikus, s a túrázók nagyon hálásak neki érte, hogy éppen ezt a részt választotta. Hiszen később előkerül egy Bálint nevű ivócimbora, aki azzal dicsekedhet, hogy a Paksi sörözőben annak idején ő tanította meg Tar Sándort "menedzsertablettát" inni. S hogy mennyit ittak belőle?

- Huhuhuhú - húzza el a száját a szemüveges, sovány férfi -, pontosan meg nem mondom. De legalább ötöt naponta.

Elismerően nézünk rá: csoda, hogy még él.

Végül kikötünk az Ádám presszóban, ahol a megfáradt túrázókat - immár hagyományosan - marhapörkölt várja juhtúrós, kapros tésztával. Meg a meglepetéshír: az Aczél Géza költő által szervezett Debreceni Irodalmi Napokon idén novemberben ismert színművészek műsoros estet adnak Tar Sándor műveiből. A címe az lesz: In memoriam.