A graffiti hazai nagy öregjei és a legifjabb nemzedék tagjai együtt festettek a föld alatt

Reviczky Zsolt

- Eladtunk mindent. Segát, biciklit, mindent, hogy legyen pénzünk festékre - eleveníti fel a múltat Koal, az MRC nevű firkászcsoport tagja. A harmincas srác évek óta nem fest aktívan, azt mondja, érzi is a kihagyást, jobban kell koncentrálnia, hogy pontosak legyenek a rajzai. De mégis: kis gyakorlással újra a régi lenne. S hogy ma már miért nem fest? Felnőtt, és hát másra kell a pénz - egy komolyabb rajz elkészítése esetenként akár több tízezer forintba kerülhet.

A ki tudja, mikor elkészülő 4-es metró Köztársaság téri építkezésén vagyunk, 25 méter mélyen. Masszívan szálló por fogad, pillanatra el is bizonytalanodtunk, jót tesz-e mindez, aztán mégis elmarad a köhögőroham. Art Station címmel urbánus művészeti happening keretében találkozik egymással a graffiti, a hiphop és a gördeszka a nyolcadik kerületben.

Huszonöt writert, vagyis graffitiművészt hívtak meg a szervezők. Találunk köztük idősebbeket, a műfaj hazai atyjait, és fiatal, aktív firkászokat, akik rutinból bombázzák szét a várost. Itt azonban minden békés, nem kell rohanni sem a rendőrök, sem a méltatlankodó lakók elől. Van idő a munkára.

- Amerre járok dolgozni, mindig megnézem a rajzokat, és persze mindig kiszúrom azokat a dolgokat, amiket az átlagember észre sem vesz - utal technikai, jelentésbeli finomságokra Epos, a magyar graffiti legelismertebb csoportja, a PNC tagja. Már nem fest aktívan, időközben családja lett, ki is öregedett a maga 36 évével. A rocksztárok harminc felett már kifelé mennek - így volna ez a writereknél is?

Most viszont leginkább azon töprengünk, hogy vajon nem okoz-e némi tudathasadást, hogy a MÁV, illetve a BKV esküdt ellenségeiként számon tartott graffitisek most épp egy BKV-s helyiségben festenek? Epos szerint hathatós PR-akcióról van szó a BKV részéről: az embereknek fogalmuk sincs, mikor készül el végre a metró, és egyébként sem túl jó mostanában a közlekedési vállalat sajtója. Az ilyen megmozdulásokkal szeretnék közelebb hozni az emberekhez az intézményt. Főleg a fiatalokat.

A szintén PNC-s Rapa, aki Rouge barátjával egy óriási Zion Waggon repülőgépet fest, sem lát már kihívást az illegálban. Azt mondja, ma már nem a hírnév fontos számára, a gyorsan készülő rajzok üzeneténél már mélyebb mondanivaló kifejezésére törekszik, pozitív életszemléletet szeretne sugározni.

Nem ez az első firkászmegmozdulás itt: a Write 4 Gold elnevezésű nemzetközi verseny regionális döntőjének is helyet adott már az épülő metró. Most először viszont a gördeszkások is csatlakoztak a megmozduláshoz. Szombaton volt a második Deszkás Piknik Budapesten, ami amolyan gördeszkás Critical Massként is felfogható, bár a létszám sokkal kisebb, mint a biciklisek esetében.

- Az ötlet Dezső András újságíró fejéből pattant ki - meséli Galkó Máté, a Deszkás Piknik egyik szervezője. A cél: elfogadottabbá tenni a műfajt, s hogy a deszka ne legyen idegen test a város életében, a biciklisek se csilingeljék le a falapocskán közlekedő srácokat a járdáról.

Az egyébként teljesen szponzormentes vonulás a Jászai Mari térről indult, a föld alatt pedig deszkás háziversenyt is rendeznek, amelynek végén érezhetően csökken a pormennyiség. Mikor este Sena, Bankos, Norba, az NKS és az Akkezdet Phiai színpadra lép, már teljesen tiszta a levegő. A festékes kannák golyóinak csörgése, a masszív ütemek azonban még sokáig ott visszhangzanak majd a föld alatti üregben. Talán még akkor is, mikor a jól ismert hang először mondja be: kérjük, hagyják szabadon a biztonsági sávot!

Kapcsolódó cikkek: No future, avagy a csaló kínai számológép | A kultúrkritikus | Érték vagy rongálás, az itt a kérdés? | Milyen lehet egy tigrinya biblia? | "Legál fal", a nagyok játéka