Nullánál is kevesebb

Hód Adrienn idei első bemutatóját "hangulatos, nyáresti szórakozás"-nak ígéri a műismertető, ám olybá tűnik, jelentős véleménykülönbség feszül az alkotó(k) és köztem a tekintetben, mit tartunk felhőtlen kikapcsolódásnak. Még ha az ingyenes is, ami számomra nem rokon értelmű az egyre gyöngülő erejű, meg nem hallgatott nézői fohásszal. A már-már fengsujélményt hordozó, budai relaxációs helyszín bizonyos pontja, akár egy H1N1-vírusfertőzés sújtotta övezet.

Hód Adrienn: SUPRA HITS - Millenáris Park Szabadtéri Színpad

A bikinis lányok, fürdőgatyás fiúk révetegen, méla ábrázattal bóklásznak a térben

A dombocska mögötti színpadon a Budapest Kortárstánc Főiskola elcsigázott, letört hallgatói - mint megannyi orkán tépázta, kókadt kankalin. Az önkívületi állapotban lézengő Biczók Anna, Busa Balázs, Cuhorka Emese, Furulyás Dóri, Garai Juli, Hadi Juli, Horváth Andrea, Varga Csaba "szabályokon alapuló improvizá-ció"-s gyakorlatokat hajt végre, közel egy órán át, s noha épp' ellenkezőleg tűnik, állítólag "pontosan tudják, ... mikor, hol, hogyan és mit kell csinálni."

Talpalávalónak - többségében - a nyolcvanas évek pop- és rockslágereit gereblyézték öszsze, a két nótával szereplő Jimmy Sommerville oeuvre-jének adózva. A bikinis lányok, fürdőgatyás fiúk már első megjelenésükkor révetegen, méla ábrázattal bóklásznak a térben. Úgy battyognak libasorban az ütemes zenére, akárha most érkeztek volna vissza gyalogos tibeti zarándokútjukról - időközben megözvegyült, kilakoltatott, állásából elbocsátott, lerokkant édesanyjukhoz. A spleenes divatszemlét (még hányszor lerágott kortárs csont?!) egy rehabilitációs tornán is kímélő kar- és derékkörzéssel bolondítják. Vagy - újabb kínos közhely - testépítő alapállásban pózolnak. Hamarosan, stílszerű aláfestés, halálos sikoly hasít fülünkbe: fölcsendül a Thriller. Michael Jacksonnak megannyi gondja-baja volt hosszúra szabott nyomorában, ám a mozgáskoordinációs probléma kivétel. Méltán kultikus videoklipjének sajátosan lenyűgöző, recessziós átiratában az előadók a hátukon fekszenek, karjukat az ég felé emelve. Lassacskán fölkecmeregnek, végtagjaikkal kaszálnak, minimálnál is minimálabb mozgással jobbra-balra, előre-hátra dőlnek. Majd újra leheverednek. A későbbiekben: lassítva bokszolnak, kézen fogva körbe sétálnak; szökdécselnek; békaugrást végeznek; föltartott karokkal, egyhelyben állnak. A Cry Me a River alatt egy fiú kúszik-mászik-fetreng unottan egyik nemtársammal, míg a többi fehérnép bravózásra ragadtatva magát tapsikol. Mi több, vár a sorára.

A spontán szürreália során az alábbiak vizsgáztak (le): az Angelus Iván által életre hívott intézmény növendékei és végzősei, továbbá a főiskola oktatójaként (is) Hód Adrienn. Előbbiek bizonyságot tettek színpadi-előadói rutintalanságukról, technikai és önérzetbeli hiányosságaikról, el nem hivatottságukról. Hogy a közel tizenöt esztendeje pályán lévő koreográfus-rendező az egyszeri blöffhöz is elégtelen abszurdumot bemutatónak nevezte ki, még a honi táncszcénában is sápasztó. Döntését, hogy exkluzív mutatványát most láthattuk először és utoljára, bár helyeslem, nem áll módomban enyhítő körülményként értékelni. Részint: hiába vágtam le egy hosszú sprintet (egyéni csúcsot döntve, a szereplőkhöz mérten messze a legtöbbet mozogva), lemaradtam szellemi elixírem, az Egy kis Fry and Laurie első blokkjáról. Mert csábítson bármiféle, lobogó szenvedély, egy ósdi indok tántorít el a hetyke olajra lépéstől: ekkor nem említhetem föl a pofátlan munkakerülést.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.