Takarásban oson a kórus

Kurucz Árpád

Nemcsak a negyven fok, hanem a fokozódó szúnyoginvázió is borzolja a budapestiek idegrendszerét. Nem kivétel ez alól a Margit-sziget sem - még akkor sem, ha a hét közepén kétszer is helikopterről szórták le az ellenszert. Mindez láthatóan egy percre sem befolyásolja az Aida című előadás előkészületeit. Pedig a művészek néha éneklés közben egy-egy csípős "falatot" is lenyelnek.

A színpadon stilizált díszlet: a nézőtéren tengerészsapkában üldögélő rendező, Viktor Rizsakov az első pillanattól tudta, itt nem lesznek "színes-szagos" monstrumok, csak pár kartonnal borított, mozgatható lépcsősor. Koncepcióját csak részben határozta meg a viszszafogott büdzsé.

A háttérben feszülő hatalmas kivetítőn az univerzum elemei váltják egymást: bolygók és csillagok. A fólia nagyban befolyásolja a színpad mögötti járást. Ha a képet vetítő projektor előtt masírozna el a kórus, szó szerint beárnyékolná a vetítést. Így hatalmasat kerülnek a szereplők, ha a színpad másik oldalára igyekeznek. Aki a színfalak mögé, a fák közé pillant, hófehér ruhás turistacsoportnak képzelné őket.

Ellenkező oldalon az ügyelő figyel: épp rálát a négy monitor egyikére, ahol Kocsár Balázs vezényli a Debreceni Filharmonikusokat. Ury Tibor előtt preparált kotta, ebbe írta bele grafittal az előadás menetét, a díszletmozgatást, meg az egyik legfontosabbat: melyik szereplőt mikor kell színpadra kérnie az öltözőkben, büfében is jól hallható, úgynevezett hívóban.

Ury úr táncosként perdült a színházi világba, a szakmai nyugdíj után lett ügyelő Debrecenben. Azzal a meglepő információval szolgál, hogy a táncosnak éppen olyan jól kell ismernie a kottát, mint az énekesnek. Esküdni mernék, tudja az egész operát kívülről, kedvenc részeibe olykor bele is dúdol.

A kórustagok tikkadtan üldögélnek mellette a padon. Látszik, nem most találták ki a vissza-visszatérő kérdést: "Hívtál, Tibi?" "Engem is?". A várakozás alatt fejfedőjüket ölükben szorongatják a huszonsok-fokban, míg mások egymást fotózzák.

Főpróba hátulnézetben.
Népszabadság - Kurucz Árpád Állunk a takarásban, és az ügyelő szól, ha szaladnunk kell, mondván, a hatalmas kórus mindjárt kirobban a színpadról. Meséli, az Aidát ősszel bemutatják Debrecenben. Nyilván akkor újra szükség lesz majd tolmácsokra: az egyik oroszról fordította magyarra a rendezői instrukciókat, amelyeket aztán a másik kolléga olaszul mondott tovább a külföldi énekeseknek. Az etióp királyt játszó Salvi di Salvo kivételével amúgy mind visszatérő vendég náluk.

Azt már az öltözők felé suttogják, hogy az Amnerist játszó Francesca Provvisionato a karmester felesége. Egy fa tövében azt is megtudjuk, hogy a táncoslányok kedvencét, a fiatal dél-koreai, habár Olaszországban élő Tae Sung Jungot nemes egyszerűséggel Giuseppének hívják. Ő egyébként tavaly, a Manon Lescaut-ban is a mostani csodás Aida, Annalisa Carbonara szerelmét játszotta.

Amíg a közönség a párral szimpatizál, a statiszták a színfalak mögött heverésznek, a kórus pedig azon mereng, milyen jó lenne egy bográcsgulyást rittyenteni. Már minden mozdulatot és éneket biztonsággal tudnak, csak a díszletezőként is bevetett táncosok keresgélik néha a színpadra ragasztott jeleket. A végső segítséget Ury Tibor adja meg: félhangosan noszogatja őket, mit merre toljanak, hogy impozáns egyiptomi piramissá álljon össze a kartonpapírral borított díszlet.